❌Pretty Little Killer❌{Befejezett}‼️ÁTÍRÁS ALATT‼️

P A R T F O U R T Y S E V E N

Amikor felkeltem Zayn még édesen aludt.
Feltűnés nélkül kisurrantam a konyhába és főztem kávét.
Az oldalamon két erős kezet éreztem meg.Lassan megfordultam.Zayn arca kb.2 centire lehetett.
-Jó reggelt.-mondja azon a reggeli rekedtes hangon.
-Neked is.Hogy aludtál?-kérdezem mosolyogva.
-Jobban így,hogy mellettem voltál.-mondja és megcsókol.
-Akkor többet kéne veled aludnom.-édesen elmosolyodott és a nyakamba fúrta az arcát.
-Ez jó ötlet.-motyogja a nyakamba.
Kirázott a hideg ahogy beszívta a levegőt.
Ezt ő is észre vette és elmosolyodott.
Mellettem a telefon csörögni kezdett.

-Mi van Tom?
-Neked is szia.
-Mit akarsz?Nem érek rá.
-Gyere be az irodámba azonnal.
-Minek?
-Majd megtudod.-mondja és kinyom.

Idegesen a pultra vágom a telefont.
-Mi az?-kérdezi Zayn.
-Tom behívatott az irodájába,szóval öltözz.-mondom és a ruháimmal bemegyek a fürdőbe.
Gyorsan magamra kaptam mindent,összepakoltam a fegyvereket és kimentem az előszobába,ahol már Zayn várt.
-Mehetünk?-kérdezi.Bólintottam és megindultam a parkolóba.
Felvettem a sisakot és gázt adtam.
Zaynnel az oldalamon megindultam a főépülethez.

Leparkoltunk az épület előtt és bementünk.Szinte mindenki ott volt a tárgyalóban.Zayn mellettem kicsit meghőkölt.Összekulcsoltam a kezeinket és beléptem a terembe.
Mindenki bekussolt az érkezésünkre.
Hátul megpillantottam Emily-t és a srácokat.Furcsán méregettek minket.
-Na,végre idetolta a seggét Lisa is.-mondja flegmán Tom.
Kezeim ökölbe szorultak.Zayn nyugtatás képp a hátamat simogatta,de semmit nem használt.
Gyilkos tekintettel végignéztem a terembe és leültem egy székre.
-Igazából,rólad lesz szó Lisa.-mondja Tom.
-Kedvenc témám.-mondom gúnyosan.
-Azt tudjuk.-szól közbe valaki.
-Kérdeztem?-kérdezem.
-Nem.-mondja.
-Akkor mi a faszomért szólaltál meg?-kérdezem.
-És te mi a faszomért születtél meg?-kérdez vissza.
-Hogy végre legyen valaki aki megöli az olyan nyomorék embereket,mint te.-szólok vissza.A tömegből kisétál egy pali.
Magas,kb.2 méter.Kigyúrt és agyontetovált.Végigmértem és elröhögtem magam.
Felálltam és elé sétáltam.Amikor már összeért a cipőnk orra megálltam.Senki nem mozdult.
-Azt hittem ide csak olyan embereket vesznek fel akik érnek is valamit.-mondom.A többiek halkan felkuncogtak.
-Nekem te ne dumálj vagy...-kezdi.
-Vagy mi?Megölsz?Ugyan már.-mondom lekezelően.
-Szerinted nem vagyok rá képes-kérdezi idegesen.
-Hmmm...nem.-mondom.
-Nem ismersz te engem,kislány.-mondja vigyorogva.
-Nem is akarlak.-mondom és fintorogva újból végigmérem.
-Edgar Black vagyok.-mondja.
A szívem kihagy egy ütemet.
-Mit keresel itt,Ed?-kérdezem.
-Téged.-na,erre a válaszra nem számítottam.
-Ki mást?-teszem fel az irónikus kérdést és felsóhajtok.
-Donald miatt vagyok itt.-mondja.A név hallatára ismét ökölbe szorítottam a kezem.
-Ő már halott.-mondom.
-Tudom.Te ölted meg az öcsém.-mondja idegesen.
-Sosem szeretted.-rántom meg a vállam.
-Attól még az öcsém volt.-mondja.
-Nekem meg a nevelőapám.Ha nekem ment te is el tudod majd felejteni,nagyfiú.-mondom.
-Amúgy,mit is tett veled amiért megölted?-kérdezi.
-Megbaszott.-mondom.Próbálok lenyugodni,de elég nehéz.Újból és újból megjelenik előttem az arca.Még az útolsó percekben is gúnyosan vigyorgott rám.
Semmi megbánást nem tükrözött soha.
-Mi van?-kérdezi Ed.
-14 voltam.Kissé beszívtam és,hát...ő sem volt már szomjas.-mondom.
-Nos,nem ezért hívtalak titeket ide,szóval megköszönném ha leülnétek.-mondja Tom.
Megforgattam a szemem és visszültem a helyemre.
-Lisa.Nem vagyok megelégedve a munkáddal.-fordul felém Tom.
-Szar lehet.-mondom flegmán.
-És a stílusodon is változtatnod kéne.-mondja.
-Senki kedvéért nem fogok megváltozni.
Ha nem tetszik nem kell velem foglalkozni és azzal se fáradj,hogy elküldj ugyanis kilépek ebből a szarból.-mondom idegesen és felállok.
-Nyugodtan.-rántja meg a vállat Tom.
Zayn is feláll majd kézenfogva kisétálunk a parkolóhoz.
-Még a délután folyamán visszamegyek a cuccaimért.-mondom.
-Eljövök veled.Segítek.-mondja és átkarolja a vállam.
-Köszi.-mondom mosolyogva.
Egész jó idő volt így elmentünk motorozni.
Nem volt kifejezetten célunk csak mentünk.A szabadság pozitív érzésekkel tölt el.Abban a percben amikor szabad leszel úgy érzed,hogy senki nem parancsol.A magad ura vagy.Azt hiszed,hogy senki nem parancsol pedig igen.Ez egy ostoba tévhit ami minden emberben megvan.De hogy ki dönti el,hogy mit csinálj?Elméletileg senki gyakorlatilag pedig mindenki.Egymástól függünk.Mindenki más.Valaki arra született,hogy irányítson míg mások arra,hogy irányítsák és itt vagyok én.
Nekem szükségem van arra,hogy valaki irányítson miközben én akarok irányítani.
Nem érted,mi?Nyugi,én sem.
Az emberek bonyolultak és néha,még ők sem értik sajátmagukat.
Folytonos manipulációnak vagyunk kitéve úgy,hogy nem is tudjuk.
Ebbe születtünk és ez a természetes számunkra.A politikusok és egyéb diktátorok is ugyanolyan emberek,mint te csak ők megtanultak fölülkerekedni a másik emberen.Megtanulták,hogy hogyan kell többezer embert tudtán kívül manipulálni szimplán szavakkal.
Nem tesznek semmit csak választás elé teszik az embert,megadnak több lehetőséget is ami jó nekik majd hagyják ezek közül választani az embereket.
Ezzel elhitetve velük,hogy szabad akaratuk van és,hogy számítanak valamit miközben nem.
Na,de ismét nagyon elmerültem az elmelkedésbe.Gyerünk vissza a valóságba!