Több mint barátság

1. évad 6. rész

Le kellett ülnöm, szédültem. Elkezdtem sírni. Csak jobban és jobban. Ez legelőször Zsófinak tűnt fel.
-Emma mi a baj?? Mi történt?-kérdezte ilyedten.
-A mama...kórházba van. Szólj Kittinek, hogy pakoljatok össze. Apu mindjárt itt van értünk. Vagy mással mentek vissza. - próbáltam érthetően mondani a sírástól.
-Nem, dehogy. Megyünk veled.
Aztán mind a hárman pakoltunk, én kezdtem kicsit lenyugodni. Aztán odajött Márk.
-Hát ti mit csináltok?-kérdezte meglepetten. Majd rám nézett és észrevette a könnyező szemem.
-Mi történt??-kérdezte, de mostmár nagyon idegesen. Én pedig megint elkezdtem sírni. Kitti mellém ugrott, átölelt, Zsófi pedig Márknak ismertette a helyzetet.
-A mamája kórházba került, az apja mindjárt itt lesz, és megyünk el.
-Gyere ide. -tárta ki a karját, Kitti pedig odavezetett hozzá. A vállába fúrtam a fejem, ő pedig a hátamat simogatta.
-Nem lesz semmi baj. Jó? Nézz ide.-emelte fel a fejem- Ne sírj. Bármi van, itt vagyunk. Nyugi. -nyugtatott.
-Emma, itt van apud.-szólt Zsófi. Elköszöntem Márktól, majd beszáltunk a kocsiba. Apu rekordgyorsasággal hazadobta a lányokat, majd elmentünk anyuért, és az öcsémért.
-Mi történt?-kérdeztem sokadszorra.
-Rossz gyógyszert adtak neki ami miatt hányt és elájult. De azt mondták, hogy rendbe fog jönni.
-Jézusom.-én magamban, apu viszont hangosan szidta az eladókat. Majd megérkeztünk a kórházhoz, majd amikor beértünk megkérdeztük a recepción, hogy hol találjuk a mamát. Egyből odasiettünk. Pont találkoztunk a doktornővel.
-Rendben lesz, holnap már mehet haza, éppen azelőtt lett rosszul mielőtt evett volna. Szóval nem maradt benne szinte semmilyen étel. Ennie meg innia kell és jól lesz.
-Értjük. Nagyon szépen köszönjük doktornő.
Beszéltünk egy kicsit a mamával, aztán elindultunk haza, hogy időben visszaérjünk még az edzésemre.
Amikor megérkeztünk, egyből hívtam Márkot.
-Szia.
-Szia. Na mi a helyzet? Hogy vagy? És a mamád hogy van?
-Minden rendben. Jól van, csak rosszul lett, aztán elájult. Én is jól vagyok, csak megilyedtem.
-Értem. Keresett az ofő benneteket. Mondtam, hogy neked el kellett menni és Kittiék is veled mentek.
-Uh baszki. Én el is felejtettem hogy kéne szólni neki. Ah, mindegy. Köszi, hogy mondtad.
-Ugyan, nincs mit. Tudunk ma még találkozni?
-Szerintem igen. Mikor jössz vissza?
-Hát, majd olyan fél 3 körül. Lesz ma edzésed?
-Igen, lesz, mivel hétvégén verseny. Öhm figyelj...mi lenne ha hazakísérnél edzésről és jópofiznál egy sort anyuéknak, aztán szombaton eljössz velünk? Vagyis pénteken, mert este felmegyünk a nyaralóba.
-Hmm...nem rossz ötlet. Beszélek anyuékkal.
-Szuper. Köszi.
-Alap.-aztán letettük. Elkezdtem olvasni a könyvemet, és kábé 10 oldal után újra megcsörrent a telefonom.
-Szia. Elengedtek anyuék.-szólt bele Márk.
-Szia. Jahj dejó. És mi volt? Kellett őket győzködni? Volt hiszti? Vagy simán elengedtek?
-Nyugi. Csak akkor mehetek, ha a te szüleid is belemennek. Mondtam anyunak, hogy akkor ma hazakísérlek edzésről. Amúgy...mikor lesz a verseny és hol? És miért megyünk és hova pénteken? És mikor érünk haza? És anyu kérdése, hogy ha mehetek akkor külön ágyon fogunk aludni?
-Hát...pénteken fölmegyünk Máriára a nyaralónkba, aztán ott alszunk, és igen, külön ágyon. Aztán szombaton 5-kor ébresztő, hatkor indulás Siófokra, nyolckor fellépés. Hajnalban indulás vissza Máriára, onnan pedig reggel Dombóvárra az öcsém focimeccsére. Aztán olyan fél 3 körül hazaérünk.
-Azta. Akkor anyuéknak azt mondom, hogy vasárnap 4 óra előtt.-nevetett fel. Imádom a nevetését.
-Rendben. - nevettem fel én is.
-Amúgy...mikor kezdődik az edzésed?
-Fél 5.
-Szivi. Fél 5 múlott.
-Nabazz. A fenébe. Akkor majd írok szünetben. Szia.
-Szia.
Azzal rohantam edzésre.