Több mint barátság

1. évad 33. rész

Pár héttel később

- Gyerekek, minden megvan? Elpakoltatok mindent? - rohangált anya fel alá a lakásban, amíg mi egy félreeső helyen, a lépcső mellett várakoztunk. Apu már elkezdte a csomagokat kivinni a kocsiba, mi pedig hárman álldogáltunk, és monoton bólogatással jeleztük anyunak, hogy mindent eltettünk amire szükségünk van.
- Menjetek addig el wc-re, mert nem állunk meg, amíg oda nem érünk. Bálint, indulás - állt meg anya előttünk.
- Nekem nem kell - néztem rá.
- Nekem sem - mondta Márk.
- Akkor lassan szálljatok be az autóba. Emma, te ülj középre, jó?
- Oké - válaszoltam anyának, majd az egyik kezemmel a kistáskámat kaptam fel, a másikat pedig Márk kezét fogtam. Elmentünk ki, majd mielőtt kinyithattam volna az ajtót, Márk rám szólt.
- Várj - tolta el a kezem a kocsi ajtajától. Csak felvont szemöldökkel néztem rá, majd Márk kinyitotta nekem az ajtót, és egy ezer wattos mosolyt villantott. Nevetve megborzoltam a haját, majd bebújtam a kocsiba. Márk mosolyogva szállt be mellém, majd adott egy puszit.
- Micsoda úriember vagy - mondtam neki nevetve, miközben a napszemüvegem feltoltam a fejemre.
- Hát, látod - nyomott egy puszit a homlokomra. Hirtelen kivágódott mellettünk az ajtó, és Bálint ugrott be a kocsiba, majd ránk nézett.
- Ne már, miért Emma ül középen? - nézett ránk úgy, mint aki mindjárt levágja a hisztit.
- Mert anya ezt mondta, Bálint - mondtam neki szépen és nyugodtan. Hát nem jött be.
- De én Márk mellett akarok ülni. Nem akarok Emma mellett lenni. Mindig melletted ülök. - kezdte el a hisztizést.
- Bálint, az anyukád mondta, hogy így üljünk. Majd hazafelé én ülök középen, jó? - hajolt előre Márk, hogy lássa Bálintot.
- Nem! Akkor inkább nem megyek. - mondta, majd azzal a lendülettel kiszállt az autóból.
- Édes istenem - döntöttem hátra a fejem.
- Nyugi, majd lenyugszik - simogatta Márk a karom.
- Egyszer biztos.
Ahogy ezt kimondtam, abban a pillanatban apa nyitotta ki az ajtót. És nem nézett ki vidámnak.
- Miért mondja azt az öcséd, hogy nem jön velünk, mert úgy is hazudtok neki?
- Mi? - kérdeztem vissza - Először is, ő hisztizik, mert nem Márk ül mellette , hanem én, azért mert anya ezt mondta. Másodszor pedig nem is hazudtunk neki, Márk azt mondta, hogy hazafelé mellette ülhet majd. Ennyi. Amúgy meg, örülök, hogy ennyire szereti a nővérét - forgattam meg a szemem.
- Értem. Tessék, itt egy nyalóka, add neki, talán lenyugszik - nyomta oda a kezembe az epres nyalókát, aminek rágó van a közepén. És ennyivel lerendezte. Bálint kissé nyugodtabban ült vissza a kocsiba, de még durcázott, mert rám sem nézett. Odaadtam Márknak a nyalókát, hogy ő adja oda neki, mert rá legalább figyel. És így is lett.
- Köszi, Márk.
- Nincs mit, Bálint. Figyu...ha oda értünk, majd jól lelőjük vízipisztollyal a nővéredet. Na, mit szólsz hozzá? - kérdezte Márk az öcsémet, mire belebokszoltam a karjába. Oké, örülök, hogy felvidítja, de ne így, könyörgöm.
- Benne vagyok - mondta Bálint, majd belecsapott Márk tenyerébe.
- Jó oké, de csak akkor, ha már felhúztam a bikinimet - tettem fel a kezem megadóan.
- De abban mi a buli? - nézett rám Márk pedo fejjel. Erre csak meglöktem, majd pont beszállt apu is meg anyu is a kocsiba.
- Na srácok. Most még kiszállhattok. Megvan minden? - nézett hátra anyu.
- Meg - bólintottunk.
- Akkor mehetünk - mondta anya apunak. Az öcsém egyből nekiállt videókat nézni, anya a Retro Rádiót kereste, és apával beszélt, én meg Márkkal kezdtem el zenét hallgatni egy fülesről. És elindultunk a Balatonra, így, öten. Anya, apa, Bálint, Márk, és én.