Több mint barátság

2. évad 1. rész

Újra itt a szeptember, és ez a második évem a Széchenyi Ferenc Gimnáziumban. Ugyan azok a tanárok, ugyan azok a folyosók, ugyan azok a tantárgyak, ugyan azok a termek, ugyan azok az osztálytársak, kivéve....kivéve Lora. A nyár végén elmondta, hogy elköltöznek Ausztriába.
A kilencedikesek közül vannak, akik érdeklődve mennek végig a folyosón, meg vannak szeppenve, és félénkek, de vannak akik magabiztosan járkálnak, és nagyon menőnek mutatják magukat a sminkkel és a miniszoknyával.
De nem csak kilencedikesek jöttek. A 11. osztályba jött egy új srác, azt mondták. A húga szerencsés, ő most kilencedikes, valószínű, hogy ő majd könnyebben beilleszkedik mint a bátyja.
Azt hiszem, Budapestről költöztek ide, és ha jól tudom, akkor Szabó Ellának és Szabó Kornélnak hívják őket.
Ami a nyár utolsó részeit illeti, próbáltam több időt tölteni a családommal, ezért anyával elmentem színházba, az öcsémmet elkísértem a foci meccseire, apának meg segítettem a munkájában. Igyekeztem több időt fordítani a barátaimra is. Zsófival, Kittivel, Dinával és Lorával elmentünk Pestre 2 napra, voltunk moziban, vásároltunk, megnéztük a tipikus turista látványokat, és vonatoztunk egy jót.
Márkkal is sokat voltunk együtt, elvitt vacsorázni, voltam vele és a családjával 3 napra Horvátországban, lógtunk ki éjszaka, aludtunk sátorban és voltunk koncerten. Mivel ő is eljött velem Shawn Mendes koncertre, úgy gondoltam, én is elmegyek vele egy Imagine Dragons koncertre, annak ellenére, hogy nem nagyon ismerem a bandát. De azért a koncert jó volt.

- Kicsim, el fogsz késni, kelj fel - jött be anyu a szobámba.
- Nem fogok, nem fogok, már ébren vagyok - motyogtam a párnámba.
- Megvárom amíg felkelsz. Itt fogok ülni a székeden.
- Anya, te jó ég, elmúltam 5 éves.
- Nem baj, nem akarom hogy elkéss.
- Aaahhhrgh - keltem fel, majd elhúztam a függönyöm és kinyitottam az ablakom, hogy egy kicsit szellőzzön ki a szobám. A nap fényesen sütött, és a reggeli levegő is kellemesen hűvös volt. Gyorsan beágyaztam, magamra kaptam a - már tegnap kikészített - ruháimat, és elmentem le a kávémért.
- Basszus, az ablak - indultam el vissza, hogy becsukjam az ablakomat. Miután becsuktam az ablakomat, lementem, hogy mostmár tényleg megihassam a kávém. Archie viszont nem így gondolta, és megállt pont a lábam előtt, én megbotlottam benne, és a kávét magamra öntöttem.
Ja, és igen, Archie. Nyár vége felé kaptuk a kiskutyát. Vagyis akkor kiskutya volt, mostmár azóta nőtt, és bőven elérte a közepes méretet. Ja, és labrador.
- ARCHIE!! Ezt nem hiszem el. - néztem végig a mostmár kávés ruhámon.
Elindultam fel, hogy átöltözzek, és meg tudjam végre inni a kávém. Felvettem egy piros, bő pulcsit, meg egy fekete szűk nacit, és elfutottam a kávémért. Ezt végre sikerült meginni. Gyorsan berohantam a fürdőbe, fogat mostam, fésülködtem, tettem fel szempillaspirált, fújtam magamra a parfümömből, majd levittem a táskámat a szobámból. Elraktam az innivalómat, meg a büfépénzt, és már indultam is.
- Szia pici nyuszikám, sietek haza - köszöntem el a kutyámtól.
- Sziasztok - ez anyának, apának meg az öcsémnek szólt.
- Szia, kicsim. Érezd jól magad - köszönt el anya.
Kifelé menet megcsörgettem Márkot, mert nem láttam a kapunk előtt. Pedig tegnap azt beszéltük, hogy itt lesz.
- Szia, Emma. Bocsi, mindjárt ott leszek, csak elaludtam.
- Ezen nem lepődök meg. Eléd megyek, siess. Szia Márk. - köszöntem el tőle.
- Oksi, szia - tette le. Bedugtam a headsetemet, majd elindítottam egy random lejátszási listát, és elindultam Márk elé. 3 számot meghallgattam amikor megláttam Márkot, sietve felém jönni.
- Szia, kicsim - nyomott egy köszöntő csókot a számra.
- Szia. Na menjünk - fogtam meg a kezét. Amikor beértünk a suliba, egyből az emeletre, a termünkhöz mentünk. Zsófi már bent volt, ott ült a padunknál. Beléptünk a terembe, ő egyből felpattant, és megszorongatott, pedig tegnap találkoztunk.
- Szia Zsófi - nevettem el magam a reakcióján.
- Sziaaa. Eljössz büfébe?
- Persze, megyek, csak lerakom a cuccom.
- Oksi.
Letettem a táskám, kivettem a tárcám és elmentünk a büfébe. Ilyenkor a legjobb büfébe menni, mert még minden kajából van, és a péksütik is melegek. Levettem egy pizzás csigát, egy sajtos pogit, és vettem magamnak egy csokit is.
Mire felértünk a terembe, sokkal többen lettek. Beszélgettünk egy kicsit másokkal, majd leültünk a helyünkre, és beszélgettünk a nyárról. Zsófi mesélését a telefonja szakította meg. Éppen Milán hívta.
- Bocsi, ezt felveszem - mosolygott rán szégyenlősen.
- Nyugodtan.
Milán és Zsófi megegyeztek nyár végén, hogy megpróbálják a távkapcsolatot, és Milán többet fog hazajárni októbertől, mert akkor teszi majd le a jogsit.
Amíg Zsófi telefonált, én odamentem Kittihez és Dinához. Lora nagyon hiányzott a társaságunkból, dehát ha a szülei így döntöttek, akkor nincs mit tenni. Kittiék is a nyarat beszélték át, és én is bekapcsolódtam.
Egy kis idő után meghallottuk a csengőt, és csalódottan nyugtáztuk, hogy a nyárnak vége. Megkezdődött a második gimis évünk...