Több mint barátság

1. évad 38. rész

Zsófiék délután 2 körül értek ide. Amint kiszállt Zsófi az autóból, egyből lerohantam, mint valami őrült.
-VÁÁÁÁ - ugrottam a nyakába. Hát, Zsófi nem számított rá, így mindketten felborultunk. Anyuék aggódva néztek ránk, de mi csak nevettünk. Átgurultam Zsófi mellé, majd elkezdtem kalimpálni.
- Mááááárk! Segíts fel! - nyújtottam nevetve a kezem. Márk gyorsan odapattant hozzám, megfogta a kezem, és egy rántással felkapott a földről. Megvárta, amíg megtalálom az egyensúlyom, és segített Zsófinak is.
- Hellóka - ölelte meg Zsófi Márkot, miután felkelt.
- Csáó - ölelte vissza Márk.
- Na, gyertek segíteni bepakolni, srácok - szóltak anyuék.
- Megyünk már - mondtam, majd megfogtam egy utazótáskát és bevittem a nappaliba. Mivel az öcsémen kívül mindenki pakolt, gyorsan végeztünk.
- Emma, tudunk beszélni? - jött oda hozzám Zsófi.
- Persze. Elmenjünk sétálni?
- Aha.
- Oki, pillanat, szólok anyuéknak.
- Oksi.
- Anyu, elmegyünk Zsófival sétálni, nem sokára jövünk. - mentem be a nappaliba
- Rendben. - mondta anya, szinte rám sem nézve.
- Oké, hát szerintem mehetünk - mondtam Zsófinak.
- Hova mentek? - lépett oda Márk.
- Elmegyünk sétálni - mondtam neki, majd adtam egy puszit az arcára - Szia.
- Sziasztok.
- Na, menjünk.
- Menjünk.
- Szóval, mi a baj? - kérdeztem Zsófit.
- Nekem annyira rossz előérzetem van így az egész távkapcsolatot illetően.
- Miért?
- Nem tudom. Milán egyre furcsábban viselkedik velem. Egyre kevesebbszer írja, hogy szeretlek, meg már nem is keres annyiszor, mint eddig. Szerintem ez nekünk nem fog menni.
- Zsófi, ne mondj ilyet. Dehogynem. Lehet, hogy csak elfoglalt mostanában.
- Emmaaaa. Te is tudod, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
- Tudom.
- Szóval ja.
- Van egy ötletem. Mi lenne ha felhívnánk ide pár embert? Eljönnének ide mondjuk 3-4 napra, elmennénk bulizni, pizzáznánk, meg minden. Tök jó lenne. Nem?
- De, nem rossz ötlet. Kiket hívjunk?
- Én gondoltam Dinára, Lorára, Kittire meg Zsoltira. Meg tegnap megismertünk egy csajt meg egy srácot. Velük is összeismerkedhetnétek. Jó buli lenne.
- Benne vagyok.
- Akkor hajrá. Én beszélek Dinával meg Zsoltival. Meg előbb anyuékkal.
- Akkor menjünk.

***

- Anyu, lenne egy ötletünk - mentem be a konyhába.
- Na mondjátok - tette csípőre a kezét. Zsófi megállt mellettem, és kíváncsian várta, hogy mi lesz ebből.
- Szóval, arra gondoltunk, hogy esetleg idehívhatnánk-e pár embert az osztályból? Hely az van, elférünk és csak pár napról lenne szó.
- Lányok - fogta meg a homlokát - Mennyi emberről lenne szó?
- Miről van szó? - jött oda hozzám Márk és a derekam köré fonta a kezeit.
- Majd később elmondom. Szóval - fordultam vissza anyuhoz - mi volt a kérdés?
- Mennyi emberről lenne szó?
- Négy. Ha jól számolom.
- Annyi még belefér.
-Szupeeer. Nagyon köszi - ugrottam a nyakába.
- Nincs mit - ölelt meg.
-

Akkor mit mondjak nekik, mikor jöjjenek?

- Egyenlőre semmit. Mindjárt kész az ebéd, majd akkor szólunk a többieknek is.
- Oksi.
- Na miről van szó? - kérdezte Márk.
- Gyere ki, elmondom. - mondta , majd megfogtam a kezét és elráncigáltam a hintához. Beleugrottam, Márk pedig leült és nekitámaszkodott a fa törzsének.
- Szóval arra gondoltunk, - kezdtem bele - hogy felhívnánk ide pár embert az osztályból; Dinát, Lorát, Kittit és Zsoltit, mivel Zsófi nagyon maga alatt van Milán miatt, de amúgy van számára egy meglepim. Ezt majd külön mondom anyunak is. Megpróbálom megbeszélni a nenéékkel, hogy Milánt engedjék haza, akár csak másfél hétre. Na?
- Hmm, tényleg jó ötlet. Miért nem hívjátok még le Bogit és Dórit is?
- Nem is rossz ötlet. Okii. Ez egyre jobb.
- Meg láttam valamilyen plakáton, hogy lesz jövő héten egy koncert és utána lampion eregetés.
- Uuu. Oksi. Komolyan, annyira várom már.
- De akkor majd kajánál ne felejts el szólni a szüleidnek, hogy plusz két ember, tehát az hat, meg ha már hívod Milánt, az hét, plusz ugyebár itt vagyunk mi is, tehát az tíz, meg ugye a családod, az tizenhárom. Emma, van ennyi hely ebben a pici nyaralóban? - jutott Márk a matekozása végére.
- Van. Fent az emeleten hagyunk egy szobát anyuéknak, ott van ugye két ágy, meg egy kihúzható fotel. Tehát 3 hely, pont elég nekik. Van még azt hiszem itt három hálózsák, meg egy felfújható kétszemélyes ágy. Plusz ugye még a fenti másik szobában a három ágy. De szerintem az nem fog kelleni, mert a nappaliban alapból van négy fekvőhely, mert a kanapé kihúzható, és elfér rajta három ember, meg ugye ott a lépcső melletti ágy. Tehát az négy meg három meg kettő... Uh, basszus, már csak egy hely kéne.
- Szerintem az nem oszt, nem szoroz, maximum alszanak hárman a kétszemélyes felfújhatón, nem?
- Deee, oki.
- Srácok, kajaa - szólt anyu.
- Megyünk - ugrottam ki a hintából. Megvártam amíg mindenki leül az asztalhoz, majd elkezdtem a kiselőadásomat:
- Szóval, arra gondoltunk, hogy felhívnánk pár, khm...hé - kezdtem volna el, de Márk ráütött a combomra az asztal alatt, úgyhogy gyorsan korrigáltam - hat emberre. És ha jól számoltuk, akkor összesen lennénk tizenhá - újabb combcsapás - tizenketten. Annyi hely pedig van. Ugyebár, ha ti hárman - néztem anyura, apura meg az öcsémre - elmentek a fenti egyik három személyes szobába, akkor még így is van lent a nappaliba 4 hely, a kihúzható kanapé, meg a lépcső melletti ágy. Van még 3 hálózsák, meg a felfújható kétszemélyes ágy. Tádám. Meg is van a tizenkét hely. Hát egy zseni vagyok - dobtam oldalra a hajam.
- Igen, hogyne, az vagy kicsim. De mi nyaralni jöttünk ide, és az nem abból áll, hogy a te kis barátaidat etetjük meg a többi ilyesmi. Légyszíves erre is figyelj.
- Tudom anya, és megígérem, hogy nem lesz ebből semmi extra. Mármint maximum egy hétről lenne szó.
- Jahjj te lány. Szerinted drágám? - fordult apa felé.
- Hát nem is tudom. Végülis, ha visszagondolsz, amikor még mi voltunk fiatalok erre nem volt lehetőség. Szerintem jöjjenek csak.
- Hát rendben. De akkor maximum 5 nap. Semmi több.
- Oksiiiii. Imádlak, köszi, köszi, köszi. - pattantam fel az asztaltól és ugrottam anyu nyakába. Apuhoz is odamentem, és 3 jó nagy puszit adtam az arcára. Nagyon  örülhetett nekem ebéd közben. Na mindegy.

Ebéd után kihívtam anyut a ház elé, és szépen elkezdtem neki adagolni a Milánnal kapcsolatos tervemet.
- Anya, nagyon szeretlek, és tényleg nagyon köszönöm, hogy ezt az egészet megengedtétek, de lenne még egy aprócska kérésem.
- Na mondd, kicsim.
- Milán eljöhetne ide egy másfél hétre?
- Emmaaaa.
- Anya, kérlek. Te is láttad hogy hogy van Zsófi. Szeretném ha a nyár vége nem arról szólna neki, hogy Milán után sír. Kérlek.
- Jahj Emma. Rendben. Istenem te lány, hogy nem tudok neked nemet mondani - ölelt magához nevetve.
- Szeretlek - öleltem vissza.
- Én is téged.
- Emma! Emmaa!? - kiabált Márk az udvarból.
- Hát, azt hiszem keresnek - mosolygott rám anyu, kissé pedo fejjel.
- Ahh. Megyek már - kiabáltam vissza.
- Emma, csak azt akartam, hogy... Jahj bocsi, megzavartam valamit?
- Nem, dehogy. Gyere - fogtam meg a kezét, és elkezdtem húzni az emelet felé.
- De várj, Emma. Csak azt akartam, hogy írt Ákos, hogy ma nem tudnak jönni a partra.
- Ja, oksi. Mi lenne ha ma mi sem mennénk le? Lenne egy kis időnk kettesben - bújtam oda hozzá.
- Emmaaa, mire gondolsz? - hajolt felém.
- Nem is tudom. Megnézhetnénk egy filmet, vagy bármi. Három órát minimum lent lesznek. Na?
- Benne vagyok.
- Akkor gyere - húztam fel az emeletre.