Több mint barátság

1. évad 14. rész

-Lassan menj öltözni, nem sokára jön a következő számotok. -jött oda hozzám anyu- gyere elkísérlek, majd segítek. Meg ahogy látom sminkelni is kell.
Aztán felálltam Márk mellől, és elindultam anyu után. Nem sok kedvem volt már az egészhez, főleg azok után, ami Kittivel és Zsófival történt. Szívem szerint ahogy csak lehetett volna, elkerültem volna őket, de ennek a megvalósítása a lehetetlennel volt egyenlő, mivel egy csapatban táncolunk.
-Mi történt Kittivel és Zsófival?- kérdezte anyu, miközben a folyosón sétáltunk.
-Csak annyi, hogy nekik fontosabb a meki, meg a Balaton mint én. És még ők sértődtek meg, amiért ezt meg mertem nekik említeni, hogy rosszul esett.- mondtam teljesen érzelem mentesen, szinte tárgyilagosan.
-Értem. Figyelj kicsim. Most akkor egy kicsit ne foglalkozz velük. Ha fontos vagy nekik, bocsánatot fognak kérni, akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy ez egy kicsit gyerekes. Nem megbántani akarlak, meg őket sem, csak hát...
-Tudom, hogy mit akarsz. Azt, hogy ezen nem kéne ennyi idősen kiakadnom. Csak éppen tisztában vannak vele, hogy ez az év legfontosabb versenye számomra, és még csak nem is én kértem, hogy jöjjenek el, maguktól mondták, erre elmennek mekizni. Lehet, hogy szánalmas, de igazad van.
-Mondom. Szerintem, ha érdekled őket egy kicsit is, el fogják neked ezt nézni.- nyitotta ki az ajtót, majd betessékelt rajta. Lilla közben bejött az öltözőbe, és elkezdte mondani a szokásos lelkesítő beszédét, de valahogy nem nagyon tudtam értékelni. Miután felöltöztem anyu elkezdett sminkelni. Utálom, ha sminkelni kell, úgy érzem, mintha maszk lenne az arcomon. A rúzzsal és a szempillaspirállal még elvagyok, de a korrektort és az alapozót ki nem állhatom.
-Ha kész vagytok gyertek majd a színpad mögé próbálni. -szólt Lilla, miközben elindult kifelé.
Még egy kicsit bíbelődtünk anyuval a sminken, aztán elmentem ki Bogival.
-Na jó. Most ne mondd, hogy nem történt semmi. Látszik, hogy van valami. Hallgatlak.
-Semmi extra. Csak megint én voltam a hisztis. És megint én vagyok a gyerekes meg a szánalmas.
-De miért?
-Mert behisztiztem azon, hogy nem jöttek el az eredményhirdetésre, amikor azt mondták, hogy itt lesznek, de nem, inkább elmentek mekizni meg sétálgatni.
-Értem. Jaj, ne foglalkozz velük.
-Hogy ne foglalkozzak velük? A legjobb barátnőim.
-Nyugi. Majd megnyugszol te is, meg ők is. Ez most csak a drukk miatt borított ki ennyire. De most koncentrálj a versenyre.- ölelt meg. Lilla már ott állt a színpadnál pár csoporttársunk társaságában. Amikor meglátott minket, odaintett nekünk. Mi odasiettünk és nekiálltunk gyakorolni, amikor Dóri odasietett hozzánk.
-Emma, találkoztam Márkkal, téged keresett. Mondtam, hogy már elmentél próbálni. Azt üzente, hogy most ennél nem fog lejönni ide, ott lesz apudnál.
-Oksi. Köszi szépen, Dóri.
Aztán folytattuk tovább a gyakorlást, majd felálltunk a bevonuláshoz.
-Lányok. Mosolyogni, húzzátok ki magatokat, és a lábakat megemelni- figyelmeztetett Lilla, mint minden egyes alkalommal.
-Oké, ti jöttök. Ügyesen.- szólt, amikor vége lett az előző számnak. Aztán felmentünk a színpadra.

Annyira rosszul végülis nem sikerült. Én személy szerint nem rontottam, max annyi, hogy nem mosolyogtam:)
Ezután egyből öltözhettünk a következő számhoz, utána meg egyből a követhezőhöz. Itt már csak a rohanás volt eredményhirdetésig. Próbáltam a maxot hozni, csakhát ez kicsit nehéz volt, de nem akartam lerontani a csoport munkáját.
-Jól van, kicsim, ügyik voltatok. Most van durván 3 órád eredményhirdetésig. Elmegyünk a büfébe valami kajáért, miután felöltöztél?- kérdezte anyu. Láttam rajta, hogy már ő is nagyon fáradt. A kezdeti lelkesedés alább hagyott, már mindenki csak haza akart menni, aludni a puha ágyikójába. 10 óra elmúlt és még mindig van 3 óra vissza. Szuper. Holnap meg focimeccs.
-Menjünk- egyeztem bele.
A büfében kértem egy hambit, meg egy kólát. Talán felébredek egy kicsit. Utána elmentünk apuékhoz a lelátóra.
-Jó étvágyat- röhögött fel apu, amikor meglátta az óriás hambit a kezemben.
-Köszike- mosolyogtam rá, majd leültem Márk mellé.
-Ez nem semmi. Bírni fogod?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Persze. Ma eddig csak ebédet ettem. Ez semmi.
-Te tudod. Jó étvágyat.
-Köszi.
Felhúztam a lábam törökülésbe, és a hambit zabálva néztem tovább a műsort.