Több mint barátság

1. évad 11. rész

-Jézusom Márk. Én nagyon félek. El fogom rontani.
-Nem, nem fogod. Itt leszek oldalt. Innen szurkolok majd. Ne félj, minden rendben lesz.
-Jahj nagyon izgulok.
És ezt kb századszorra játszuk el. Én már a fellépős ruhámban, kész sminkben, becopfozott hajjal álltam a színpad mellett, és vártam Bogit. Ő szólózott is, szerintem nagyon jól sikerült neki, bár az ellenfelei is ügyesek voltak.
Anyuék valahol a lelátón ültek Bogi és Dóri szüleivel. Akárhányszor a mi csoportunkból ment fel valaki a színpadra, mindig lehetett hallani az ő sikonyálásukat.
-Na, itt vagyok. Menjünk gyakorolni. -érkezett meg Bogi.
-Oksi. Kezdjük az átdobással.
Gyakoroltunk egy negyed órát, amikor Lilla odajött hozzánk.
-Na, lányok, elég lesz. Jól fog sikerülni. Csak húzzátok ki magatokat, mosolyogni és a lábakra figyelni. Nem baj, ha rontotok. Eddig mindenki rontott. De ez után a szám után ti jöttök. Egy oldalról mentek be?
-Nem. Én megyek a másik oldalról-szólt Bogi.
-Oksi. Emma, ha nem baj, én átmegyek Bogihoz, ahogy látom, neked itt van Márk. Sok sikert-aztán megölelt Lilla.
-Sok sikert. A színpadon találkozunk-öleltem meg Bogit.
-Ügyi legyél-ölelt vissza.
Aztán ők átmentek a másik oldalra.
-Figyelj rám. Emma. Nézz ide. Oké, figyelj. Minden oké lesz. Nem fogod elrontani. Én itt leszek. Merre jössz le?
-Ide, vissza.
-Oksi. Itt várlak oké? Na, vége. Ügyesen-aztán megpuszilta a homlokomat, én pedig beálltam Bogival szembe.
-ÖT HAT HÉT NYOLC-tátogtam. És felmentünk a színpadra.

-Jesszusom. Márk. El sem hiszem. Hibátlanul megcsináltuk!-ugrottam Márk nyakába.
-Igen. És nagyon nagyon nagyon ügyesek voltatok.-mondta. Majd így, ahogy a kezemmel a nyakát, a lábammal a derekát öleltem, ő pedig ölelve tartott engem, megpörgetett, majd egy csókot adott. Aztán én is neki.
-Nagyon ügyes voltál- suttogta, majd adott még egy csókot. Aztán letett, én pedig odarohantam Bogihoz és Lillához.
-ÚRISTEN. SIKERÜLT. BOGI, MEGCSINÁLTUK.-ugráltunk egymást ölelve. Aztán odajött Lilla is, és ő is megölelt, adott egy puszit, és gratulált.
-Nagyon ügyesek voltatok lányok. Akkor délután kettőkor a duó eredményhirdetésén. Addig szabadok vagytok.
-Oksi, szia Lilla.
-Sziasztok.
Aztán szóltam Márknak, hogy jöjjön, különben el fog tévedni.
-Mi bemegyünk, de várj itt, jó?-öleltem meg.
-Oké. Siess.
Aztán bementünk az öltözőbe Bogival. Anyu meg Bogi anyja is ott volt már.
-Jaj lányok, baromi jók voltatok. Ezt odatettétek. Nagyon jó volt. Gratulálok- mondta Szilvi, Bogi anyja.
-Nagyon ügyesek voltatok. Büszke vagyok rátok-mondta anyu is.
-Jahj. Le kell ülnöm. -mondtam. Még mindig remegett a kezem az adrenalintól. Gyorsan összeszedtem magam, ittam egy pár korty (fél üveg) vizet, majd átöltöztem a rendes ruhámba.
-ÚRISTEN, ELKÉPESZTŐEK VOLTATOK-rontott be az öltözőbe Dóri, aztán jól megszorongatta Bogit, majd engem is.
-Köszi. Te is baromi jó voltál.
-Köszike.
-Anyu nem megyünk valahová kajálni? Kezdek éhes lenni. Apropó kaja. Mennyi az idő? Lehet már ebédelni? -kérdeztem.
-Fél 12 van. Elmehetünk körbenézni. Le is mehetünk a partra. Nincs az olyan messze innen. Ott biztos vannak jó kajáldák-kezdett pakolni anyu.
-Oksi. Jöttök?-néztem Bogira meg Dórira.
-Anyu?-nézett Bogi Szilvire.
-Mi nem hiszem, hogy megyünk-mondta Dóri.
-Rendben. Szilvi?
-Mi mehetünk. Meg kell keresni apukát. Mondjuk szerintem már itt várnak az ajtóban.
-Akkor menjünk már-váltottam át nyafogásra.
-Menjünk-mondta anyu.
Apu is, Márk is és Bogi apuja és öccse is kint állt.
-Ügyik voltatok-adott két puszit apu.
-SZÉP VOLT CSAJOOOOK- üvöltötte Bogi apu, majd ő is adott két puszit.
-Köszi. Na megyünk valahová kajálni? Itt a Balaton part nem messze.
-Én nem megyek-szólt Bogi öccse, akit Zalánnak hívnak.
-Miért?-kérdezte Szilvi.
-Mert engem érdekel a műsor. Nem baj Dóri, ha veletek maradok?
-Nem. Szilvi, maradhat?-kérdezte Dóri.
-Hát. Felőlem. De viselkedj. Akkor mi mehetünk?-nézett ránk
-Menjünk.
Márk rákulcsolta az ujjait az enyémekre, Bogi pedig odaállt mellénk.
-Neked nem is mondtam. Ügyesek voltatok, gratulálok-mondta Márk Boginak, majd adott neki két puszit.
-Köszi szépen.
Rengeteg témáról beszéltünk. Anyuék előttünk mentek, néha hátranéztek, de összességében nem nagyon foglalkoztak velünk. Ahogy sétáltunk nagyon jól éreztem magam. Csak beszélgettünk, váltottuk a témákat, rengeteget nevettünk.
-Itt jó lesz?-álltak meg anyuék egy partmenti étteremnél
-Szerintem jó- álltunk meg mi is.
-Akkor gyertek.
Bementünk és leültünk egy nyolcfős asztalhoz.
-Jó napot! Mit hozhatok inni? És étlapot kérnek?-kérdezte egy jófejnek tűnő pincércsaj.
Kértünk étlapot, mindannyian rendeltünk innivalót is, majd végül megegyeztünk, hogy (mivel elég érdekes hangzású kaják voltak) maradunk a normális kajánál, amit a legtöbb helyen adnak, és elrontani sem lehet nagyon. Rántott hús sült krumplival.
Amikor leadtuk a rendelést elkezdtünk beszélgetni. Szilviék kérdezgették Márkot, én Bogival beszéltem, anyuék pedig beszálltak Bogi szülei mellé.
Márk szerencséjére gyorsan megjött a kaja, ami tényleg jól sikerült.
Megvártuk amíg mindenki megeszi a saját adagját, aztán elindultunk vissza az eredményhirdetésre.