Több mint barátság

1. évad 31. rész

- Emma.... - vágott közbe - Újra beleszerettél?
- Márk....én....én össze vagyok zavarodva. Figyelj, kaphatok egy kis időt, amíg eldönthetem, hogy mi legyen? - kezdtem el könnyezni.
- Most azt várod, hogy adjak időt neked átgondolni, hogy szeretsz-e még, vagy sem?? Emma...én....én...ezt nem hiszem el. - csapott mérgesen a combjára.
- Márk, én szeretlek. De nem tudom, hogy Áron....Áron iránt mit érzek. Csak adj pár napot - sírtam el magam, és ültem le Márk mellé. Rátettem a kezem az övére, de elrántotta, és elfordult.
- Emma, én csalódtam benned.
- Márk, ne haragudj. Kérlek. Csak pár nap.
- És mi lesz pár nap múlva? Akkor közlöd majd, hogy szakítani akarsz?? Emma, én mindennél jobban szeretlek, és ha pár napot kérsz, akkor adok neked pár napot. Ha ez kell ahhoz, hogy minden rendben legyen, akkor oké, legyen ez. De ígérd meg, hogy utána mindenképp együtt maradunk.
- Ezt nem tudom megígérni.
- Hát ez beszarás. Szóval azt várod tőlem, hogy most "szakítsunk" - rajzolt idézőjeleket a kezével - és pár nap múlva, ha te azt mondod, hogy folytathatjuk, akkor együtt maradunk, ha nem akkor nem??
- Nem, Márk. Csak....ah, mindegy, hagyjuk. Felejtsük el. Hülyeség volt az egész. - untam meg a veszekedést.
- Na most mi jutott eszedbe?
- Ne haragudj az előbbiért. Rájöttem, hogy Áron öt percet sem volt hajlandó nekem adni magától, te meg...szóval te csókoltál meg először. Szóval. Felejtsük el. Nem hagyom, hogy Áron miatt menjen tönkre a kapcsolatunk.
- Emma, tudod, hogy nagyon szeretlek?
- Igen Márk. Tudom. És én is nagyon szeretlek téged. - mondtam, miközben felém hajolt. Mielőtt összeért volna a szánk, átültem az ölébe, és a homlokunkat egymásnak támasztottuk. Szépen, lassan a számon éreztem forró ajkait. Márk először lassan, és szenvedélyesen csókolt, majd amikor jobban magához vonta a derekamat, gyorsan és mohón falta az ajkaim.
- Khm....elnézést, fiatalok - köhintett mellettünk egy idős bácsi. Én egyből leugrottam Márk öléből, és elszégyelltem magam. Márk megigazította a haját, én pedig a földet pásztáztam.
- Khmm...igen? - nézett rá Márk.
- Elnézést a zavarásért, de gyermekeim. Ez a pad nem erre lett kitalálva. Megkérhetnélek benneteket tubicáim, hogy menjetek legközelebb egy kevésbé khmm...publikus helyre?
- Igen, hogyne, elnézést - mondtam, majd elráncigáltam onnan Márkot. Ez eléggé ciki volt.
- Basszus Márk, ez nagyon gáz. - néztem rá égő fejjel. - Ez most tényleg azt hitte, hogy mi....?
- Emma, tubicámnak hívott! Én nem vagyok senkinek a tubicája. - akadt fenn ezen az apró részleten.
- Nem sokára otthon kéne lennem. Elkísérsz?
- Persze. De gyere, siessünk.
Márk rákulcsolta az ujjait az enyémekre, és úgy sétáltunk tovább. Na jó, igazából majdnem futottunk.

- Sziasztok, hazaértem. - kiáltottam, amikor beléptem a lakásba.
- Rendben kicsim.
- Van valami kaja?
- Szolgáld ki magad. - mondta, azzal otthagyott. A szememet forgatva néztem utána. Készítettem magamnak egy szendvicset, és elvittem fel a szobámba. Belehuppantam a babzsák fotelembe, és bekapcsoltam a tv-t, hogy menjen háttérzajnak. Egy zene csatornára kapcsoltam, ahol éppen a Rewrite the stars című dal szólt. Az a közös számunk Márkkal. A szám közepe felé kibukott belőlem minden. Az arcomat a tenyerembe temettem, és sírtam. Nem tudom mennyi ideig sírhattam, de egy kis idő után Bálint nyitott be.
- Emma, minden rendben?
- Igen, persze, csak meghatódtam egy kiskutyás videón. Veled mi a helyzet?
- Ja, csak jöttem szólni, hogy megyünk aludni.
- Értem. Jó éjszakát - mondtam, miközben odajött hozzám.
- Jó éjt - ölelt meg - basszus Emma. Nem vagy lázas? Hozom a lázmérőt. - futott el mielőtt bármit is mondhattam volna.
- Tessék. Mérd meg - jött be pár pillanat múlva. Tudtam, hogy felesleges vele vitatkozni, úgyhogy szófogadóan megmértem a lázam. Amikor csipogott, meglepően néztem, hogy 38 fokos lázam van.
- Na?
- 38 fok.
- Huu, szólok anyáéknak.
Pár pillanat múlva már a lázcsillapítót nyeltem le. Blahh, de nem szeretem. Gyorsan felmentem, és írtam Márknak egy üzit, hogy évzáróra nem tudok bemenni. Elkezdtünk beszélgetni, majd szépen lassan elálmosodtam. Írtam Márknak, hogy megpróbálok elaludni.
"És ne haragudj a ma történtek miatt. Légyszi felejtsük el❤️❤️❤️❤️❤️"
"Rendben. Szeretlek, Emma ❤️❤️❤️"
"Én is szeretlek❤️❤️❤️jó éjt💞❤️"
"Jó éjt kicsim💞💞"