Több mint barátság

1. évad 4. rész

Először alig vettek észre minket, majd egyre több csodálkozó szempár szegeződött ránk. Legelőször Zsófi kapcsolt, és nekifutásból rámugrott. Szerencse, hogy még időben kapcsoltam, és elengedtem Márk kezét, vártam az ugrást, de túl nagy volt a lendület, ezért eldőltünk. Ott feküdtünk a földön, röhögve, ő azt sikonyálta, hogy úrsiteeeen, én pedig azt, hogy szállj le rólam, mert eltört a bordám. Idilli pillanat volt. Jöttek a többiek is, mármint a lányok, körbevettek minket, Márk meg lelépett a srácokhoz. Kerestem Zsolti arcát (Márk legjobb haverja), és amikor megláttam, örömmel nyugtáztam, hogy áldását adja ránk. Szinte mind a 16 csaj egyből követelte, hogy mondjam el, hogy mikor, hogyan, stb. szóval elmentünk sétálni. Mivel kábé harmadszorra kezdtem bele a sztoriba, mert mindig volt valaki, aki nem hallotta, úgy döntöttünk, hogy leülünk egy fánál. Kerestünk egy árnyékos helyet, elhelyezkedtünk, majd elkezdtem mesélni.
-Egy ideje, vagyis hát inkább egy fél éve, sőt ha nem több, kezdtem el beszélgetni Márkkal-néztem Kittire és Zsófira, mert ők tudták, hogy mi, vagy inkább ki miatt.
-Aztán valahogy nem is tudom. Elég sok kényes témát érintettünk, rengeteget lelkiztünk, egy idő után már nem csak messengeren, hanem élőben is. Meg ugye napi szinten is beszéltünk egymással, szóval elég gyorsan kiismertük a másikat. Kábé 2-3 héttel ezelőtt, nem tudom, hogy emlékeztek-e arra a magyarórára, amikor Márk kirohant a páros feladat miatt, én pedig utána rohantam. -mondtam, ők pedig bólogattak, jelezve, hogy beugrott nekik.
-Na hát akkor...khm, szóval...ott kint a folyosón...hát...megcsókolt.-nyögtem ki nagy nehezen. Többen a szájuk elé kapták a kezüket, mások visongatva ugráltak. Gondolok itt most Dinára, Zsófira és Kittire. Vártam, amíg kicsit lenyugszanak, majd folytattam.
-Aztán visszamentünk órára, párban dolgoztunk, de nem beszéltünk róla. Aztán szünetben megbeszéltük, és szerintem mind a ketten tudtuk, hogy nekünk kicsit mindig több volt a másik, mint barát, csak eddig nem vettük észre.
-És akkor most hogyhogy elmondtátok?-kérdezte Dina.
-Hát...valaki-néztem nyomatékosan Kittire-írt Márknak egy üzenetet, és annak a hatására úgy döntöttünk, hogy elmondjuk. Mellesleg, aki az üzenetet írta, említett valami olyasmit, hogy többen shippelnek minket, mint azt mi hinnénk. Szóval...közületek ki az?-kérdeztem. Szinte mindenki feltette a kezét.
-Wow. Úristen lányok, ez tök jól esik. Viszont...lassan kaja. Vissza kéne menni.-erre csak bólintottak. Elindultunk vissza, majd amikor megérkeztünk a fiúk kicsit érdekesen néztek ránk. Mi csak legyintettünk, jelezve, hogy ezt ne akarják megérteni. Ez lányos dolog.
Leültünk kajához. Egyik oldalamon Zsófi, másikon Kitti, velem szemben pedig Márk.
-Jó étvágyat-mondtam.
- Köszi. Neked is-mondta Zsófi.
-Neked is-nézett rám Márk.
-Köszke, viszont.-mondta Kitti. Ezt megbeszéltük.