Több mint barátság

1. évad 37. rész

- Anya, akkor jöhetnek Zsófiék? - kiáltottam oda a nappaliból a konyhában álló anyának.
- Igen - kiáltotta vissza.
- Szuper - mondtam inkább magamnak, mintsem anyunak, majd megfogtam a telefonom, hasra fordultam a kanapén, és megcsörgettem Zsófit.
- Mrghh - szólt bele a telefonba. Hupsz. Lehet, hogy még aludni akart.
- Szép jó reggelt - köszöntöttem vidáman. - Anyuék is megengedték, hogy gyertek.
- Aham, jó. Aludhatok?
- Istenem, menj. Akkor majd hívj ha felkeltél. - nevettem.
- Rendben - dünnyögte - szia.
- Szia.
- Na, jönnek? - kiabált anya, amikor már nem hallott beszélgetést.
- Zsófi visszaaludt, úgyhogy nem tudom. Majd később hív. Mi lesz a kaja? - álltam meg a konyha ajtóban.
- Spagetti - válaszolta, miközben megkeverte a húst. - Segítenél?
- Persze. Mit csináljak?
- Reszeld le a sajtot.
- Oksi - mondtam, majd kivettem a hűtőből a sajtot, meg megkerestem a reszelőt.
- Márk merre van? - kezdett csevegni anyu.
- Szerintem még alszik. Vaagy már ébren van, és telózik. Nem szokása korán kelni. Meg a reggeli rutinja is eléggé khm..időigényes.
- Értem. És tetszik neki a Balaton?
- Nem tudom, nem beszéltünk róla, de szerintem igen.
- Nekem tetszik, köszönöm - jelent meg Márk a konyhában...felső nélkül. Sőt, egy szál alsónadrág volt rajta. És ezek szerint a beszélgetést is hallotta.
- Jó reggelt - jött oda hozzám, majd megölelt, és adott egy puszit. Zavaromban azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek, vagy merre nézzek. Márk csak röhögött a szerencsétlenkedésemen, anyu meg mosolyogva nézett bennünket.
- És hogy aludtál, Márk? - kezdte el anya.
- Jól, köszönöm. Kényelmes az ágy - vágott perverz fejet, miközben én zavart mosollyal hallgattam a beszélgetést.
- Örülök neki. Szoktál reggelizni? Kávét? Mi szeretnél?
- Van csokigolyó? - kérdezte Márk komolyan. Na erre a kérdésre felkaptam a fejem, és hitetlenkedve néztem Márkra. Csokigolyó? Komolyan? Hány éves ez az ember?
- Van, persze. A tej a hűtőben, szolgáld ki magad - igazította el anyu, majd Márk kiszolgálta magát. És mindezt még mindig alsónadrágban.
- Emma, nagyon csöndben vagy. Van valami? - állt meg mellettem Márk, látva, mennyire zavarban vagyok. És szándékában is állt szét szívatni.
- Khmm...nincs. Nincs semmi, tényleg. - dadogtam.
- Márk, Emma biztos csak zavarban van. Tudod, csak egy boxer van rajtad. - szállt be anyu is a hülyülésbe, Márk pedig "csodálkozva" nézett végig magán.
- Emma, tényleg ez a baj? Azt hittem szereted, ha így vagyok. - ölelt meg hátulról.
- Igen, el tudom viselni ezt a látványt, viszont nem ilyen körülmények között, úgyhogy húzzál öltözni de nagyon gyorsan - löktem el magamtól nevetve.
- Khmm...édesem. Mit jelentsen az a "nem ilyen körülmények között"? - kérdezte anya zavartan, amikor Márk már elment.
- Hát. Mondjuk nem a konyhában, és nem akkor amikor közönségünk is van - néztem rá.
- Ahham. És lehet még egy kérdésem?
- Persze.
- Miért szuggerálod a lereszelt sajtot? Kell még? Bár szerintem éppen elég lesz annyi.
- Öhm...mindegy.
Amint ezt kimondtam, megszólalt a telefonom. Rohantam is felvenni.
- Zsófi, a legjobbkor. Na?
- Neked is szia. Ha ma délután felmegyünk, az jó?
- Persze. Na, tudtam én, hogy kell az a sok sajt.
- Tessék?
- Mindegy. Majd mesélek.
- Öhm...oké. Akkor délután tali - köszönt el Zsófi, majd letettük.