Több mint barátság

1. évad 17. rész

-Jössz büfébe?-kiabáltam oda Dinának kicsöngetés után.
-Nem. Dina maradj itt, majd én lemegyek vele- szólt Zsófi. Hát oké.
-Oksi. Akkor gyere.
Aztán Zsófival elindultunk le a büfébe, de ő valamiért máshogy viselkededett, mint szokott, mintha sokkal...izgatottabb lenne.
-Minden oké?- kérdeztem kíváncsian.
-Persze- mondta mosolyogva és titokzatosan.
Lent a büfében megvettem amit akartam, aztán amikor indultam vissza, észrevettem valamit. Egy ismerős alak támaszkodott nekem háttal a padnak. Mondtam Zsófinak, hogy kerüljünk egyet, mert kíváncsi vagyok, hogy ki az a srác. Zsófi csak bólintott, aztán írt valamit a telóján, majd elindultunk a pad felé.
A srác megfordult, én pedig leesett állal néztem rá.
-Te mi a fenét keresel itt? Hogyan? Zsófi...tudsz róla valamit? Mi...? Ez hogyan...?- motyogtam totál sokkban.
Zsófi csak mosolyogva megvonta a vállát, Milán pedig közelebb jött hozzám, és megölelt.
-ÚRISTEN. Annyira örülök, hogy hazajöttetetek. De mikor? És ez volt az a nagy titok amit nem mondhatott el Zsófi? Jézusom srácok. Családdal jöttetek?-öleltem meg én is Milánt, közben pedig elárasztottam a kérdéseimmel.
-Én is örülök. Ma értünk ide, és igen, ez volt a meglepi. És nem. Nem családdal jöttünk.
-Mi? Mi az, hogy nem családdal? És akkor ki a többes szám?- lepődtem meg teljesen.
-Az osztállyal. Akik magyarból jöttek, azokat hazahozták egy kicsit, abba a városba ahol laktak.- magyarázta.
-És akkor....akkor Áron is itt van?- kérdeztem félve. Semmi kedvem nem volt Áronnal találkozni.
-Persze, hogy itt van. Miért? Az tök jó, nem?- kérdezett vissza.
-Hát...én úgy vagyok vele, hogy menjen a fenébe. Meg...
-Miért mi történt? Nem akarsz összejönni vele? Én azt hittem- lepődött meg.
-Hát...nem igazán.
-Sziasztok.- jött le Márk is Zsoltival a büfébe.
-Sziasztok- köszöntem oda nekik, és megöleltem Márkot. - Márk, ő itt Milán, az unokatesóm, Milán, ő itt Márk a barátom.- mutattam be őket egymásnak.
-Ooo. Szia- nyújtotta a kezét Milán.
-Hello.- mondta Márk, majd kezet fogtak.
-Emma beszélhetünk?- nézett rám Milán.
-Öhm persze, mindjárt jövünk srácok- sétáltunk arrébb.
-Szóval ezért nem akartál Áronnal lenni? Mert közben van más.
-Nem. Én nagyon is akartam találkozni Áronnal. De ő nem jött el. Erről nem tehetek. Márk pedig...ő Márk.
-Mióta tart?
-Hmm...kábé egy hónapja.
-És nem szóltál??
-Két hete mondtuk el mindenkinek.
-Hát köszi.
-Ma amúgy is rád írtam volna, ne hisztizz már.
-Jólvanna. Amúgy szimpi a srác.
-Okéé. És mivan Zsófival? Hogyhogy ráírtál?
-Hát, csak úgy jött az ötlet. Akartam valaki olyannal beszélni, akivel régen. Meg én tényleg azt hittem, hogy közted és Áron között van valami.
-Rosszul hitted. De Zsófival okosan.
-Okéka. Na menjünk vissza. Felspanolom azt a srácot. Meg a haverját. Annak nem is mondtad a nevét.
-Zsoltinak hívják.
-Oké.
-Akkor, Milán ő itt Zsolti, Zsolti ő itt Milán- mondtam amikor odaértünk hozzájuk.- Milán nem akarsz feljönni az osztályba?
-De, gyere fel.- szólalt meg Zsófi.
-Hát, oké akkor felmegyek. Szerintetek órán bentmaradhatok?- kérdezte Milán
-Milyen óránk lesz? -néztem a srácokra.
-Most kettő laza. Rajz meg ofői.
-Akkor oké, megyek.
Aztán öten elindultunk vissza. Bent a szokásos totális káosz volt. Milán döbbenten állt az ajtóban, és nem úgy nézett ki, mint aki be akar jönni.
-Mi lesz már? Gyere- ragadtam meg a karját és befelé húztam.- Állj meg itt- mutattam a tanári asztal mellé, én pedig felálltam a tanári székre.
-Srácok, egy kicsit figyeljetek. Hahó. SRÁCOK. FIGYELJETEK EGY KICSIT- üvöltöttem, és megvártam amíg mindenki rám néz- Na, köszönöm. Akkor. Ő itt az unokatesóm, Milán- mutattam magam mellé- Milán, ez itt az osztályom. Azt szeretném kérdezni, srácok, hogy nem baj, hogyha Milán itt marad rajzon meg ofőin, ha a tanár is megengedi.
-Engem nem zavar.
-Oké.
-Nekem mindegy.
-Maradjon.- kiabáltak be néhányan.
-Nagyon köszi srácok. Csak ennyit akartam.- mondtam aztán leszálltam a székről, és odaálltam Milán mellé.
-Na, akkor hajrá. Menj beszélgetni.
-Okés. De órán hova ülök?
-Vagy Zsolti mellé, vagy mellém, de ha nagyon akarod el lehet intézni, hogy Zsófi mellé.
-Maradok Zsoltinál. Ha neki is jó.
-Oksi. Na bye, jó szórakozást- mosolyogtam Milánra, aztán odamentem Dináékhoz. Ahogy láttam, ő Márkék csoportjához csapódott oda.