Több mint barátság

1. évad 27. rész

Nevetve sétáltunk kifelé a Balatonból, hogy elinduljunk vissza a nyaralóba, majd haza.
- Húúú srácok, dobjatok már meg egy törölközővel - borzongott meg Zsófi, amikor kijött a vízből.
- Csak nem fázol? - lengette meg Márk a törölközőt, hogy húzza Zsófi agyát.
- De igen, úgyhogy add ide - nyúlt érte Zsófi, de Márk elrántotta előle, majd elfutott vele. Zsófi pedig rohant utána. Én nevetve néztem őket, miközben előhalásztam a táskából az én törcsimet, Milán pedig elkezdett pakolászni.
- Nézd, figyeld! - szóltam rá, amikor Márk berohant a vízbe, Zsófi meg utána. Milán csak egy kicsit nevetett fel, és megrázta a fejét, de valami nem stimmelt.
- Mi a baj? - guggoltam le mellé, és a vállára tettem a kezem.
- Miből gondolod, hogy baj van? - emelte fel a fejét.
- Látom rajtad. Milán, az unokatestvérem vagy, ismerlek már. Na beszélj - mondtam, majd leültem vele szembe a plédre.
- Nem akarok visszamenni. Mármint németbe. Nem akarom itthagyni Zsófit. Emma, én nagyon szeretem őt. Nem fogom tudni itthagyni.
- Milán... - próbáltam közbeszólni, de nem jutott semmi az eszembe.
- Igen, tudom, erre gondolhatunk volna akkor is, amikor összejöttünk. De Emma, fene gondolkozik akkor, amikor éppen a csaj, akit szeretsz, elmondta neked, hogy ő sem barátként tekint rád.
- Milán, ezen ne görcsölj még. Egyenlőre itthon vagy, élvezd ki, mert ha visszamész azon fogsz agyalni, hogy akkor miért ezen görcsöltél, és miért nem élvezted. Úgyhogy amíg itthon vagy, tedd félre a problémáidat, és koncentrálj a barátnődre.
- Oké, értem, csak...
- Nincs csak. Pont.
- Hát jó - mondta, majd hirtelen Zsófi huppant le mellénk. Törölközővel.
- Na, ahogy látom elkaptad Márkot - nevettem fel. Márk éppen hozzánk sétált, és ahogy elnéztem....enyhén szólva jól nézett ki. A vizes haja a homlokára simult, a felsőtestéről csöpögtek a vízcseppek. Amikor hozzánk ért, leült mellénk, majd átkarolta a derekamat és magához húzott.
- Veled mi történt? - néztem rá kérdőn.
- Zsófi elkapott - nevetett fel. - Ellökött, én meg elestem. A vízben. Bezzeg azt a kicseszett törölközőt el tudta kapni - nézett szúrós szemmel Zsófira, akit éppen Milán karolt át hátulról. Zsófi Milán vállára hajtotta a fejét, és az eget nézte miközben nevetett.
- Én szóltam, hogy add ide - hajtotta előre a fejét, így most Milán pihentette a fejét Zsófi vállán.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de ha időben haza szeretnénk érni, lassan el kéne indulni, mert még össze is kell pakolni - szólalt meg Milán.
- Igen, menjünk - mondtam, majd felálltam, és elkezdtem felhúzni a strandruhámat. Addig a többiek is lekászálódtak a pokrócról, hogy össze tudjam hajtani. Bedobtam a táskába, aztán elindultunk a nyaralóba. Milán Zsófi kezét fogta, Márk pedig az enyémet.

***

- Szia, kicsim! Minden rendben? Hogy éreztétek magatokat? Milyen volt a koncert? Minden megvolt? Volt elég pénz? Ettetek ma? Nem fáztatok? Hazafelé volt bukósisak rajtatok? Gyertek be, tegyétek le a cuccot, kértek valamit inni? - fogadott anya az ajtóban, amikor hazaértünk egy jó fárasztó délután után. Már csak ez hiányzott.
- Neked is szia anya - öleltem meg.
- Szia Judit - ölelte meg Zsófi is.
- Hellóka - jött be Milán.
- Helló - és Márk. Mindannyian letettük a cuccot a lépcső mellé, majd leültünk az étkezőasztalhoz, miközben anyu mindenféle innivalót, meg sütit tett le elénk. Hozott tányérokat meg evőeszközöket is, majd leült az asztalhoz, felkönyökölt rá, és a kezére helyezte az állát.
- Na, milyen volt? - kérdezte végül. Alig észrevehetően egymásra néztünk, és csupán szemkontaktussal beszéltük meg, hogy kizárólag a koncertről beszélünk.
- Én imádtam. És anya nézd mit kaptam Shawntól - kaptam elő a tárcámból a pengetőt, és ugrálva mutattam anyunak.
- Ez mi? - húzta fel a szemöldökét.
- Anya - kezdtem el mély levegővel - ez Shawn Mendes egyik gitárpengetője, amit ő dobott be a közönségbe. És éppen Márk kapta el. És nekem adta.
- Ah, értem. Akkor ez most valami ereklye féleség neked? - ráncolta a homlokát.
- Igeeeen - ugráltam.
- Na, és ti? - nézett Milánra, Zsófira és Márkra. - Nektek hogy tetszett?
- Életem legjobb napja volt - válaszolta Zsófi egy hatalmas mosoly keretében.
- Nekem is tetszett - mondta Márk.
- Tényleg nagyon jó volt. Van hangja ennek a srácnak - bólogatott Milán is.
- Viszont Judit, én lassan szerintem elmegyek - állt fel az asztaltól Márk.
- Igen, mi is megyünk - pattant fel Zsófi is, de nem tűnt fel neki, hogy anya érdekesen nézi.
- Mit nézel ennyire? - kérdeztem meg anyától.
- Te és Milán? Egy helyre mentek? - beszélt Zsófihoz, annak ellenére, hogy én kérdeztem tőle.
- Öhm...én azt nem úgy értettem....hanem, gondoltam....gondoltam Milán is indul - dadogott összevissza Zsófi és teljesen elpirult.
- Zsófikám. Nem vagyok bolond. De tiszteletben tartom azt, hogy nem akarjátok elmondani.
- Huh, nagyon köszi Judit - szólt közbe Milán.
- Igazán nincs mit - mosolygott anyu.

Miután elmentek a többiek elmentem pakolni a ruháimat. Éppen a szekrénybe pakoltam be, amikor elkezdtett csörögni a mobilom.
- Szia Vivi - szóltam bele vidáman.
- Szia Emma. Nem fogod elhinni mit láttam. Emma, ez nagyon durva - szólalt meg izgatottan.
- Na mesélj - ültem le közben az ágyamra.
- Éppen sétáltam a bolt felé, és tudod mit láttam a strandnál??
- Nem, nem tudom. Mondd már - kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.
- Nem fogod kitalálni. Kitti és Áron.
- HOGY MI???