Több mint barátság

2. évad 5. rész

Egy másfél hónapos folyamatos lehangoltság és rossz kedv után anya, és a barátnőim megegyeztek, hogy segítenek rendbe szedni magam.
- Édesem, ez így nem mehet tovább, nézz magadra. Alig ettél valamit amióta szakítottatok. Fogytál, Emma. Ilyen gyorsan ez nem egészséges, éppen ezért össze kell szedned magad. - kezdte anya a beszédet egy nappal ezelőtt. A szobámban voltunk mind a négyen; Zsófi, Kitti, anya és én. A lányok elég jól néztek ki, de én olyan voltam mint aki ezer éve nem alszik, nem eszik rendesen, napot meg fene sem tudja mikor látott utoljára.
- Figyelj, tudjuk hogy megviselt, ő volt az első barátod. Viszont, elég volt a depiből, sírtál érte eleget - folytatta Kitti.
- Többet mint érdemelt volna - vágott közbe Zsófi.
- Pontosan. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy tartunk egy csajos hetet, és formába hozunk téged. Foglaltunk egy szállodai szobát három főre egy hétre... Debrecenben. Jó messze innen.
- Hogy mi? Jesszus, lányok. Anya te is jössz?
- Nem, hárman lesztek.
- Elengedsz minket hárman? És apa?
- Már megbeszéltük. Meg a lányok szüleivel is. Mehettek, persze. Édesem, ha ez kell ahhoz hogy összeszedjünk téged, akkor menjetek.
- Woow, anya, köszii. Mikor megyünk? - néztem a lányokra.
- Holnapután.
- Hogy mi??! És a suli?
- Megoldottuk. - válaszolta anya. - Majd bepótoljátok.
- Jesszusom, ez nem semmi. Nagyon köszönöm - mosolyogtam a szakítás óta talán először.

Tehát, most itt ülök a szobám közepén egy halom ruha között, és azon gondolkozok hogy mit tegyek el, mi az ami mindenképp rajtam lesz, vagy melyik lenne felesleges. Tartalékot vigyek? Végülis, baj nem lehet belőle. De csak egy hétre megyek, nem kell az egész ruhatáram. Vigyek vastag ruhát is?  Vagy elég egy hosszú naci? Azt sem tudom milyen progik lesznek. Wellness egész nap? Vagy városnézés? Mi lesz ha rossz idő lesz?
Tehetetlenségemben felhívtam vidichatben Kittit és Zsófit hogy segítsenek, mert megőrülök. Mint kiderült, lesz medence is, tehát kéne valahonnan bikinit szerezni. Megnéztem a nyári bikiniket, és úgy döntöttem, hogy ősszel az még jó. Várost is fogunk nézni, de bulis ruhát is vigyek, viszont csinit is, mert lehet hogy beülünk majd valami fancy kajáldába. Jesszus. Ez nem lesz egyszerű. És mind ezt holnap reggelig. És ezek még csak a ruhák...
- Anyaaa, segítesz pakolni? - kiabáltam, miután letettük a telefont.
- Persze kicsim, mit pakoljak?
- Fürdőszobai cuccok, nem tudom mi kell. Én addig pakolom a ruhákat.
- Oksi, de kicsim, úgy pakolj, hogy maximum egy bőrönd és egy utazótáska. Meg a kistáskád. Ezekbe férjen bele minden.
- Ojaj, megpróbálom.
- Na hajrá. Indíts valami zenét, ne legyen olyan unalmas.
- Oké. - elindítottam a telefonomon egy random lejátszási listát. Vannak olyan zenéim, amik Márkra emlékeztetnek, nem volt szívem kitörölni őket, de nem is hallgattam őket a szakítás óta. Ilyen például a Rewrite the stars. Ami éppen most indult el. Gondoltam, hogy átnyomom egy másikra, de inkább végighallgattam. Igaz, közben folytak a könnyeim, de azt akartam hogy tudjak úgy gondolni Márkra, mint egy fejezetre, aminek vége. Nem kell, hogy feltétlenül utáljam őt, gondolhatok a szép dolgokra is. Egyelőre nem igazán sikerül, de majd menni fog.
- Kicsim, neked mióta van ilyen felsőd? Most láttam a pizsik között. - hozott be anyu a szobámba egy óriási szürke pólót. Ami történetesen Márké. A szemeim újra megteltek könnyel, és ezt anya is észrevette, így inkább megkereste a Márkos dobozomat és szó nélkül beletette a pólót.
- Ne haragudj kicsim, nem tudtam.
- Semmi baj. - szipogtam.
- Mi lenne ha ennénk egy sütit meg innánk egy kávét vagy teát? Utána folytatjuk a pakolást, jó?
- Ühüm. Milyen süti?
- Citromos.
- Uuu, oksi. Mindjárt megyek, addig szelsz nekem egy szeletet?
- Persze. Teát vagy kávét kérsz?
- Tea.
- Rendben. Akkor siess.
- Sietek.
Miután anyu kiment a szobámból előhalásztam a Márkos dobozt, és átnézegettem belőle mindent. A képeket, mozi- és koncertjegyeket, blokkokat, stb. A hangulatomnak már úgyis mindegy volt.
- Kicsim, jössz? - kiabált anya fogalmam sincs mennyi idő után.
- Persze, megyek - gyorsan felálltam, megmostam az arcom és lementem. Szerencsére senki nem vette észre a sírás nyomait, mert filmet néztek. Beültem a kanapé sarkába és én is néztem a filmet. Ötletem sincs, hogy miről szólt, mondanom sem kell, a gondolataim valamerre egészen másfelé jártak...