Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

1. Nancy

-Nesze!-kiabálta anya, miközben egy boros üveget tört össze a csupasz hátamon.
Az üveg, amint neki csapódott a hátamnak, ripityára tört rajtam. Úgy hulltak szét a darabjai, mintha egy tükröt vertek volna szét kalapáccsal. A fájdalomtól ordítottam. Éreztem, hogy több üvegdarab is a hátamba szúródik és a vér kibuggyan a friss vágásokból. De anyám nem akart itt megállni. Seprűvel kezdte ütlegelni a hátamat és a fejemet.
-Anya, hagyd abba, kérlek!-zokogtam.
Ám, mintha meg se hallotta volna kínlódó könyörgésemet, tovább folytatta. Keservesen sírtam és tehetetlenül néztem le az üvegdarabokra, amin az arcom tükröződött vissza. Láttam az elfolyt fekete szemfestékemet és az elkenődött rúzsomat arcomon.
Már remegtem és alig tudtam tartani magamat a fájdalomtól. Már sírni és ordítani is alig tudtam.
Az utolsó csapás miatt, ami a hátamon csattant, eltört a seprű is. Csak akkor hagyta abba. Nem mertem anyámra felnézni. Kapkodva vettem a levegőt, mert annyira féltem tőle. Nancy csak lihegett a kiadott dühe miatt, majd mikor elegendő levegőhöz jutott ezt mondta:
-Remélem megtanultad, hogy te sehova nem mehetsz az iskolán kívül itthonról...Most pedig takaríts fel, te mihaszna kotonszökevény!
Anya ekkor elment. Onnan tudtam, hogy magas sarkúja kopogása egyre jobban távolodott az előszobából. Átölelve magamat a hideg földre feküdtem erőtlenül. Reszkető testtel szipogtam és néztem a szétszakított felsőrészemet, amit Nancy tépett szét.

Miután erőt vettem magamon és összetakarítottam, bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. A hófehér kádba meleg vizet engedtem, majd mikor a feléig megtelt, elzártam a csapot. A kinyitható tükrösszekrény segítségével, egyesével kiszedegettem az üvegszilánkokat a hátamból. Borzasztóan fájt.
Mikor ezzel is végeztem, lassan beleléptem a vízbe és leültem a kádban. Éreztem, hogy újra csorog a vér a hátamból és mindenféle kegyetlen fájdalomra felkészítettem magamat. Beleharaptam az ajkamba, majd lassan hátradőltem. Iszonyatosan marta a víz a sebeimet, mégsem nyögtem, csak ráncoltam a szemöldökömet. Végül csak annyira dőltem hátra, hogy a számat is befedte a víz. Fejemet a kád széle tartotta meg. Mikor már megszoktam a csípő érzést, elengedtem fogaimmal ajkamat és lenéztem. A vizet vörösre festette a vérem. Szinte meg sem lepett. Volt már ilyen esetem, nem kevés. Mióta az eszemet tudom, Nancy mindig ver. Igazából én egy nem kívánt gyerek vagyok. Csak véletlenül sikeredtem én. Ezért keseríti meg folyton az életemet. Azt mondja megérdemlem.
Ő a testét árulja, ki tudja hány férfinek egy nap és abból keresi a kenyerét. Mellé pedig folyton csak alkoholt iszik és drogozik. Mindig részegen jön haza késő esténként. Most is úgy jött haza. Ezért kapott el. Egyszer az életben szórakoztam egy buliban. Még csak berúgva sem voltam. Mindig megver, vagy megaláz, ha elmegyek valahova, ha nem anyának, hanem Nancy-nek szólítom, ha nem azt mondom, amit ő akar hallani...Ha nem azt csinálom, amit ő parancsol.
Ha úgy hívom, hogy ,,anyu", annyira rosszul leszek tőle, hogy legszívesebben hánynék is. Nem anyának való ez a nő, mégis úgy kell minden nap szólítanom ő előtte. Viszont az egy szem barátnőm még életében nem hallotta azt a szót a számból. Előtte mindig csak Nancynek hívom.
A barátnőmet, Vanessa-t egyébként akkor ismertem meg, mikor mi ide költöztünk. Nem olyan régóta ismerjük egymást, csak egy éve, mégis ő az, aki még a lelket tartja bennem. Fogalmam sincs, hogyan menekülhetnék másképpen ebből az állapotból.

Másnap reggel alig tudtam kikelni az ágyból, annyira fájt a hátam. Csak úgy tudtam kimászni a takaróból is, hogy lecsúsztam az ágyról és jajogva kúsztam egy kicsit a földön. Mikor négy kéz-lábról térdre ereszkedtem, sziszegni kezdtem, mert úgy belém hasított a tegnapi verés okozta érzés. Aztán lassan kiegyenesedtem, amennyire csak tudtam és lementem a lépcsőn. Aztán amint a nappaliba léptem, a hosszú, fekete hajú, vörös köntösbe burkolt Nancy-t láttam meg, aki a kanapénál ült cigarettával a szájában. A földre hamuzott szokása szerint, mert ,,túl messze volt" a hamutartó. Hosszú, műszempilláival rám nézett, majd ezt mondta:
-Drágám, ideadnád a hamutartót? Elfelejtettem idehozni.
Nem szóltam semmit. Csak tettem, amit kért. Megfogtam az üvegből készült csillag formájú hamutartót és óvatosan letettem Nancy elé a dohányzó asztalra. Az után fogtam a széttört seprűt és felsöpörtem a hamut a földről, amit ő hullajtott le a földre.
-Mi van veled?-kérdezte kéjes hangján.-Olyan szótlan vagy ma Annie...
Gyorsan kidobtam a szemetet, majd Nancy mellé álltam. Ekkor ő kivett egy cigarettás dobozt a köntöse zsebéből, majd felém nyújtotta.
-Kérsz?-kérdezte.
-Szabad?-feleltem kérdéssel a kérdésre.
Nancy bólintott egyet. Remegő kézzel kihúztam a dobozból egy szálat, közben folyamatosan néztem az ő reakcióját. Nem csinált semmit. Betettem a számba a cigit, majd Nancy eltette a dobozt és elővett egy gyújtót, amivel meggyújtotta a cigarettámat. Aztán arrébb ült és maga mellett paskolta a helyet, jelezve, hogy üljek mellé. Félve, de lassan és óvatosan letettem magamat az ülőhelyre és folyamatosan csak Nancy-t bámultam. Ő elkezdte cirógatni és söpörgetni barna hajamat. Újra csak remegtem, mert nem tudom mit akar csinálni. Kiszámíthatatlan ez a nő.
-Na...-mondta.-Beszélj kicsit, Annie. Csicseregj nekem.
-Miről anyu?-szólaltam meg végül.
-Mi bánt téged? Mesélj kicsit édesanyádnak.
-Hát...-remegett hangom.-Nagyon sokat vagy távol...Sokszor vagyok egyedül...És teljesen ki vagyok fordulva magamból ezért...
Persze ez mind hazugság volt, mert valahonnan gondoltam, hogy ezt akarja hallani. Nancy döbbent tekintettel nézett rám. Szívott egyet cigarettájából és finoman rám fújva füstjét ezt kérdezte:
-Ezért mentél el tegnap?
-Igen anyu...Annyira sajnálom! Nem akartam a szabályaidnak ellenszegülni...Csak annyira hiányzol...Egyedül már meg se tudok lenni...Megcsinálom a házimunkákat és utána egyedül érzem magamat. Tudom, hogy ez a munkád miatt van, ezért nem hibáztatlak...De én nem szeretek egyedül lenni.
Nancy barna tekintetét úgy vetette rám, mintha megsajnált volna. Letette cigarettáját a hamutartóba, majd felém fordult. Nem tudtam, hogy mit akar csinálni, de továbbra is féltem tőle. Én is megpihentettem a cigarettát a hamutartóban, majd mikor én is felé fordultam, nemes egyszerűséggel magához ölelt. Nem tudom, hogy ez enyhe megkönnyebbülést jelentett számomra, vagy csak most jön a kínos része a dolognak.
-Jaj, drágám!-mondta, miközben éreztem, hogy hajamat tovább birizgálja.-Anyu tényleg nagyon sokat dolgozik. De értsd meg, hogy ez csak azért van, hogy mi megélhessünk. De tudod mit? Úgy fogok dolgozni az egyik nap, hogy korábban hazaérjek és veled legyek. Rendben van, Annie szívem?
Ekkor Nancy elengedett és rám nézett. Finoman bólogatni kezdtem, hogy jelezzem, hogy felőlem rendben van. Persze ez is csak ígéret volt az ő részéről, de nem is érdekelt. Nancy vörös ajkával elmosolyodott, majd megfogta egyik felét az arcomnak és óvatosan megközelítve engem adott egy puszit az arcom másik felére. A hideg is kirázott e miatt, de nem mertem se arrébb lökni, se letörölni a rúzsfoltot arcomról, miután abba hagyta a puszilgatást. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon esténként mi lehet az ő szájában, amitől teljesen rosszul lettem. Nancy a hófehérségemet észre is vette, majd ezt kérdezte tőlem:
-Minden rendben van, drágám?
-Egy kicsit betegnek és gyengének érzem magamat.-jelentettem ki.
-Nem baj szívem. Ma itthon maradsz. Holnapra biztosan jobban leszel.
Ekkor elnyomta az égő cigaretta csikket és kilépett a szobából. Újra egyedül voltam, de jobban is éreztem magamat ettől. Miközben szívtam a cigarettámat, ledörzsöltem az arcomról a rúzsfoltot.