Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

7. Éjjeli rém

A ruhák szanaszét hevertek a földön. Én Josh mellkasára hajtottam fejemet és mind a ketten meztelenek voltunk. Szétáradt bennem a gyönyör a menet miatt. Egyszerűen isteni volt. Josh a hátamat simogatta és a semmibe bámult. Csak bújtam hozzá, mint egy kis macska, gazdájához. Hiszen hozzá tartozok vagy sem?
Nancy túlórázik. Hogy ezt hogy kell értelmezni? Úgy, hogy a kuncsaftjánál alszik és ő nyolcig fel se kel. Ilyen szempontból ezért vagyok szerencsés. Felnéztem a fiúra, aki amint észre vette, hogy őt lesem, egyből a szemeimet fürkészte.
-Mi a baj Annie?-kérdezte.-Nem tetszett?
-De igen.-bújtam kéjesen Josh nyakába.-Isteni voltál. Csak most eszembe jutott Nancy...
-Ne jusson. Attól, mert ezt kérted tőlem, nem vagy kurva. Különben is...Nincs párod, nemde?
-Nincs...Csak te vagy nekem...Annyira árvának érzem magamat, tudod?
-Mesélj nekem.
Josh ekkor arcomat simogatta, de nem úgy, mint Nancy. Életemben nem tudtam, hogyan érint egy férfi, ezért esett annyira jól. Bizseregtem tőle.
-Hát..-hunytam le a szemem egy pillanatra a kellemes érzés hatására.-Nancy mindig ver...Nem tartom az anyámnak...Terrorizál...Ráadásul sokat iszik és drogozik.
-Ez szörnyű...-nézett sajnálkozóan rám.-És apuddal mi a helyzet?
-Nem ismerem őt. Nem tudom ki lehet az apám. Ezért kérlek téged, hogy tartsd bennem a lelket!
-Nem tudom mennyire fog menni...
-Miért?
-Én is szoktam szereket szedni...Én az apám miatt. Rendőr létére sosem volt hűséges anyámhoz. Nem csak a te édesanyáddal feküdt le. Mindig csak azt kérte tőlem, amint megtudtam, hogy megcsalta anyát, hogy tartsam a számat. De Nancy-nél már nem tudtam. Annyira sajnálom! Ha azt kéred tőlem, hogy legyek a lelki társad, nem tudom mennyire fog menni. Szeretetre méltó lány vagy. De ha a szerektől megkattanok, nem hiszem, hogy azt te fogod bírni. Ezért nem lépek be komoly kapcsolatokba. 
-De...-fogtam meg Josh kezét.-Josh, ha te segítesz rajtam, én is fogok rajtad. Bármit megtennék érted, mert nagyon hálás vagyok neked azért, amit teszel értem.
Josh szemei rám ragyogtak. A fiú átkarolta a derekamat és magához ölelt. Egyik kezét tarkómhoz tette, másik keze derekamon ragadt. Én hátát öleltem át. Így merültünk mind a ketten álomba.
Ez köt minket össze. Az árvaság érzete és az, hogy a szülői mintaképünk nem egészen úgy mutat példát, ahogyan azt mi szeretnénk. Nagyon különös szerelem kezdete. Nagyon szeretem ezt a fiút. Olyan, mint ha a tükörképem lenne teljes külső alternatívával. Még úgy is, hogy beteg az elmém, képes vagyok ennyire szeretni Josh-t. Most már az apja is a listámon van. Csak is azért, hogy az én egyetlen Josh-omnak jó legyen.

Reggel, mikor felébredtem, ugyan úgy ölelkeztünk Josh-al. Olyan angyalian aludt mellettem. Szőke, hajzselével tüskésen felállított haja sokkal borzosabb volt. Úgy ölelt magához karja, mint egy kisgyerek a plüss állatát. Nem akartam felébreszteni. Még csak hatóra  volt. Kiélveztem, hogy annak a fiúnak a karjai között lehetek, akit őszintén szeretek és aki ezek szerint viszont szeret engem.
Ám nemsokára fel is ébredt. Szemei azonnal rám néztek és el is mosolyodott.
-Jó reggelt.-mondta.
Ettől elöntött a boldogság. Én is őszintén elmosolyodtam, majd ezt mondtam:
-Jó reggelt, Josh.
A fiú arcomra tette kezét, majd megcsókolt. Viszonoztam a gesztusát, majd miután a csókkal rövidesen végeztünk, hozzá bújtam. Hallottam szíve dobogását. Az a dübörgés...Az az életjelet adó hang. A legcsodálatosabb dolog a világon.

Nyolc óra környékén elbúcsúztam Josh-tól, majd haza is mentem.
Otthon pedig fent a szobámba bővítettem a listámat. Már Josh apjának a neve is fenn volt és az összes osztálytársamé. Ám Josh neve még mindig fenn volt a listán. Erősen elgondolkodtam rajta, hogy mit tegyek vele. Elvégre ő nem bántott igazán semmivel. Gyorsan a tollammal kifirkáltam a nevét és sokkal nyugodtabb lettem mélyen legbelül. A szívem legalább is megnyugvást lelt ebben a döntésben.
Nancy lépteit hallottam, ahogyan a szobám felé közeledik.
Csak természetesen.-gondoltam magamban.
Elővettem egy tankönyvet és egy füzetet. Nancy kinyitotta a szobám ajtaját, majd ezt kérdezte:
-Szia, szívem. Mit csinálsz?
-Leckét írok, anyu.-feleltem kedvesen.
Nancy elmosolyodott, majd odasétált hozzám. Leült mellém, majd újra fésülgetni kezdte hajamat ujjaival.
-Nagyon ügyes kislány vagy.-mondta, majd kaptam egy puszit a fejem tetejére.-Anyuci büszke rád. Most már jobban vagy, drágám?
-Soha jobban, anyu.-néztem fel rá.
-Helyes. Hagylak tanulni.
Nancy felállt, majd kiment a szobából. Gyorsan elővettem a név listámat, majd végig néztem az összeset. Jessica szépségét elintéztem. Válogattam, vajon kin lehetne még bosszút állni. Ekkor megakadt a szemem Adam nevén. Széles lett a mosolyom és nyelvemmel végig nyaltam számat. Még ma este meg fogom bosszulni azt, amit velem tett.

Így is lett. Tudom, hogy Adam esténként sétálgatni szokott. Mivel Nancy dolgozni ment, nem tudtam lebukni. A szobámban összeválogattam a ruhát, amit felvehetnék. Bőr nadrág, bőr csizma, bőr kesztyű, bőr kabát és bőr fűző. Miért pont bőr? Mert azon véletlenül sem marad bizonyíték. A vér simán le fog jönni róla egy egyszerű bútorfényesítővel, ráadásul még a bőr sem fog megkopni. A bőrkesztyűvel pedig ujjlenyomat sem fog maradni. Felvettem hozzá egy kalapot is, hogy fedje valami a fejemet. Elvettem a konyhából egy kést és egy uzsonnás zacskót aztán mentem is dolgomra.

Később a legközelebbi parkhoz mentem. Ott sétált a tó környékén az a nyomorék. Leült a tó partjára és nézte a vizet. Én felé osontam. A leghalkabb léptekkel közeledtem felé.
Ám nem tudtam elkerülni azt, hogy amint közel érek hozzá, ne vegyen észre a víz tükörképében. Amint hátra fordult volna, nemes egyszerűséggel csak belenyomtam a fejét a vízbe. Addig tartottam lent a víz alatt a fejét, míg csapkodott és amíg meg nem fulladt. Még vártam vele tíz percet, majd mikor az idegrángások sem hatottak rá, kihúztam a fejét a vízből. Lefektettem Adam hulláját a földre és lehúztam nadrágját. Késemmel megszabadítottam férfiasságától, majd azt egy kővel teli zacskóba helyeztem, amit összecsomagolva légmentesen a tóba dobtam. Mivel a vízzel teli tüdővel rendelkező test elmerül a vízben, ezért nemes egyszerűséggel belelöktem a tóba őt és néztem, ahogyan elsüllyed. Adam kivégezve.

Otthon minden nyomot eltakarítottam magam után, majd mikor magamat is tisztára mostam, felmentem a szobámba és kihúztam Adam nevét. Szépen haladok.
A leggyönyörűbb dolog az egészben, hogy semmi bűntudatom nincsen. Miért is lenne? Megérdemelte!
Olyan nyugodtan hunytam álomra szemeimet, mintha nem történt volna semmi. Mindent csak okosan kell csinálnom és nem fogok lebukni.