Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

11.Egy ellenség bizalmába férkőzni

Jessica ígért öngyilkossága megtörtént. Az iskola zászlótartójára fekete lobogót helyeztek ki. Mivel Adam-et még mindig nem találták meg, abban bíznak, hogy eltűnt. Nagyon sok lány és fiú az iskolában fekete ruhát hordott. Az iskola elé gyertyákat helyeztünk el. Sokan sírtak az egy órás gyásznál. De akit a leginkább kiszúrtam, hogy lelkileg ki van készülve, az Niky. Ő odavolt Jessica-ért. Nem is értem, hogy miért, mikor őt is folyton szekálta. Eleve nem is értem, ha valaki annyira jó barát, miért kell bántani megjegyzésekkel. De még idiótább az, aki hagyja és továbbra is őszintén oda van valakiért.


A gyász megtartása után folyamatosan Niky-t figyeltem titokban. Folyton az udvari padokon ült és egyedül szomorkodott. Egyik óra után oda is mentem hozzá. A vörös hajú lány szipogva nézett maga elé. Nem figyelt rám. Gondoltam kedves leszek vele először:
-Szia, Niky!-szólítottam kedvesen.
Niky felnézett rám. Vörösre kisírt szemei engem fürkésztek. Aztán köszönt is:
-Szia...Hogy hogy itt vagy? Meg akarod nézni hogyan szenvedek?
-Nem...Leülhetek?
A lány könnyeit törölgetve bólogatott. Óvatosan leültem mellé, majd ránéztem.
-Figyelj, Niky...-kezdtem mondani valómat.-Nagyon rossz látni, ahogy szenvedsz. Én csak vigasztalni akarlak.
-Hogy tudsz ilyen kedves lenni velem, miután gólyatábor óta piszkáltunk Jessica-val?
-Tudom, hogy milyen gyászolni valakit...Nekem édesapám halt meg nemrég...Balesetben.
-Ez...Szörnyű! És te mégis velem foglalkozol?
-Tudod...A gyász, ha közös, akkor nem is olyan szörnyű...Különben is...Én otthon sírok e miatt eleget. Kicsit, mintha sors társak lennénk...Mind a kettőnknek meghalt egy személy az életében, akit nagyon szerettünk...
Niky csak tovább hullatta könnyeit. Belenéztem fájdalmas tekintetébe. Egy kis megbánást láttam benne, sok fájdalommal vegyítve és egy csöppnyi bizalommal. Szóval kell ezen még dolgoznom.
-Gyere ide, Niky!-nyújtottam karomat ölelésre.
A lány pár pillanatig csak szemeimbe nézett, csendesen könnyeit hullajtva, majd a vállamra hajtva fejét megölelt engem. Nem jött ki szó a száján, de hangosan szipogott és vette a levegőt a könnyeitől.
-Ssst!-csitítgattam a lányt.-Semmi baj, Niky! Minden rendben lesz...
Szegény Niky...Még csak nem is sejti mire készülök. Tervem újra sikeres lesz. Érzem a beteljesülés ízét. Olyan finom bukéja van!

Iskola után sokat beszélgettünk. Szépen lassan vándoroltunk ki az épületből, hogy tovább tartson a társalgásunk.
-Pontosabban a te apád milyen balesetben is halt meg?-kérdezte Niky.
-Hát...-sóhajtottam.-Tudod ő sofőr volt...És egy részeg kamionsofőr nekiment az ő kocsijának...Azonnal meghalt. A mai napig nem tudom feldolgozni ezt...Még Nancy is sírt, pedig gondolom tudod, hogy ő minek dolgozik...
-Igen...Sajnálom!
-Mármint az esetet, vagy azt, hogy Nancy egy kurva?
-Igazából mind a kettőt...De a Nancy-s dologért én nem akartalak bántani, tudod? Csak Jessica kedvéért csináltam.
-Fátylat rá...
-Mondjuk előtte is csesztettelek...De nem önszántamból...
-Niky...Az a múlt...Ne ezzel foglalkozz. Most le kell küzdened a szomorúságot.
-Nem tudom...Annyira nehéz...
-Tudom...De én segítek.
-Hálás is vagyok érte.
Idáig egész jól megy ez a ,,barátkozás". Túl könnyen bízik meg valakiben ez a lány. Könnyen befolyásolható és naiv. Ez már döfi!

Otthon, mikor Nancy-nek készítettem kávét, beleöntöttem a tejet a fekete koffeines löttybe. Ám, mikor megláttam a tejes doboz oldalán Adam fényképét, enyhén szólva elöntött az őrület. Bárcsak tudnák, hogy halott...Már idegesített, hogy ennyire nem tudnak rátalálni. Mindenhol az ő mocsok képe van. Morogva úgy ledobtam a földre a tejes dobozt, hogy minden tiszta tej lett.
Nancy kerek szemekkel nézett rám, miközben cigarettázott.
-Kicsim...-szólított.-Valami baj van?
-Ne haragudj anya...-fogtam meg a felmosó rongyot.-Összetakarítom...
-Nem nem, az ráér!
Ekkor Nancyre néztem. Újra a kanapén mutogatta, hogy üljek le mellé. Kávéját odaadva neki, leültem mellé. Nancy átkarolt, majd magához szorított. Úgy néz ki akkor a legjófejebb velem, mikor megkapja a napi kokain adagját. Persze a feltöltött mellei között sem akartam megfulladni, ezért kicsit enyhítettem a szorításán, majd a vállára tettem a fejemet.
-Túl stresszes vagy manapság, életem!-simogatta a karomat.-Mi a baj?
-Nem tudom, anyu...-tettettem tudatlanságomat.-Az iskolában annyira be vagyok feszülve...Meg itthon is folyton csak tanulok...
-Akkor ez a baj...Szívem! Néha lazulj egy kicsit. Ha gondolod, hozhatok a kokainból neked is. Meg zenét is hallgathatsz.
-Kokaint akarsz nekem adni?
-Igen...A főnököm szokott adni egy-egy grammot. Ha egy picit felszívsz belőle, akkor semmi bajod nem lesz tőle. Sőt..Ideges sem leszel. Különben sem olyan kevert szart ad, mint amit a mai fiatalok szoktak szívni...Addig is szívj el egy cigit, azt mondom.
Ekkor Nancy adott egy szálat, majd amint a számba tettem, meggyújtotta.

Este neten beszélgettem Niky-vel. A profilja egyébként über gáz... Még ha csak egy csókolózó csajokból álló képe lenne, azt mondom oké. De tele van vele a profilja. A frissek pedig mind Jessica-ról szólnak. Valóban depis a csaj. Mégis minden Jessica-s képére és iratára szomorú reakció jelet küldtem.

Niky: Annyira bánt T.T

Én: Tudom... :(

Niky: Annyira szerettem! Miért kellett ezt tennie?

Én: Szeretted?

Niky: Igen...Bevallom...Szerelmes voltam belé...Kérlek ne vess meg érte!

Én: Nem vagyok homofób ember. Megértem :(

Niky: Nem tudom elhinni...Utána akarok menni!

Én: Hogy érted ezt?

Niky: Úgy, hogy meg akarok halni! T.T

Egyszerűen csodálatos!! Váratlanul ért, hogy tényleg öngyilkos akar lenni. Mégis olyan jó érzéssel töltött el. Kicsit módosítanom kellett a tervemen, de az eredménye ugyan az lesz! Fantasztikus! Ördögien elmosolyodva tovább írtam neki:

Én: Tudod Niky...Én sem bírom ki apa nélkül...Annyira fáj! T.T Hiányzik! Kegyetlenül hiányzik!!

Niky: Mit tegyünk??

Én: Niky...Legyünk együtt öngyilkosok!

Niky: Mi ketten? De mikor és hol?

Én: Az erdőben. Ott nem járkál senki sem. Ott békésen véget vethetünk az életünknek.

Niky: Úgy hallottam hogy az akasztás álomba szenderülő érzés...Meg kell fonnom egy kötél végét...Te hogyan fogsz véget vetni az életednek?

Én: Késsel...

Niky: De...Az hosszú idő, mire elvérzel.

Én: Ha a szívembe szúrom, akkor nem...De nekem már mindegy mi fáj és mi nem. Megkérhetlek valamire?

Niky: Persze. Mire?

Én: Töröld a beszélgetésünket kérlek! Én is azt fogom tenni, miután megbeszéltük ezt az egészet. Még csak véletlenül sem leshetnek bele abba, mit beszéltünk.

Niky: Rendben! De miért akarod velem csinálni az öngyilkosságot?

Én: Mert csak te vagy az, akivel egy a sorsom tudod? :'( Ez egy jelkép lenne...Hogy mind a ketten valakiért haltunk meg.

Niky: Így van! T.T Valakiért fogunk meghalni, mind a ketten!

Én: Együtt! T.T

Niky: Együtt T.T <3 Most mennem kell, Annie...Törlöm az üzenetet, de a szavamat betartom!

Én: Ahogyan én is. Szia, Niky! :'(

Ekkor kitöröltem az üzenetet. Gonoszan viháncoltam magamban. Gyönyörű! A listámról az emberek csak úgy törlődnek! Igaz, van még a listámon kiiktatni való személy bőven, de akiket főként ki akarok csinálni, azoknak a száma egyre csak csökken. Gyönyörű a bosszú! Olyan boldog vagyok!