Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

5 Öngyilkossági kísérlet

Nancy erre a hétre kivett az iskolából ,,családi okok" miatt, így otthon maradtam. Viszont továbbra sem tudja ki volt a bűn elkövetője, mert előző este óta néma vagyok. Még az ételt sem nagyon kívánom. Anya azóta az eset óta viszont egy kicsit gondoskodóbb.
Az asztalnál ültem és hiába láttam és éreztem a fűszeres hús illatát, nem kívántam. Nancy egy pár falat után rám nézett. Szemeivel folyton csak engem fürkészett. Letette villáját a tányérra, majd ezt mondta:
-Kicsim, enned kell...
Nem válaszoltam semmit, csak néztem magam elé. Nyeltem egy nagyot, majd Nancy-re néztem. Aggódó tekintete volt. A kezem is remegett, amit az asztalon tartottam. Mikor ő ezt észre vette, gyengéden megfogta a kezemet, majd ezt mondta:
-Drágám...Nem azért vettelek ki az iskolából, hogy továbbra is idegeskedj...Ami történt, az sajnos megtörtént...Nem hiába kérlek számon miért voltál sokáig távol...De itthon biztonságban vagy. És amint elmondod, hogy ki volt az elkövető, hidd el meg fognak bűnhődni...De most kérlek egyél. Nem kell az egészet megenned. Csak valami legyen a gyomrodban.
Nem tudtam, hogy ez jól esik Nancy-től, vagy inkább furcsán érintett a dolog. De minden esetre azt tettem, amit kért. A másik kezemmel megfogtam a villát és elkezdtem csipegetni. Nancy szinte elsírva magát ezt mondta, egyre csak szorítva bal kezemet:
-Ez az! Ügyes vagy!

Miután Nancy elment, felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Leültem az ágyamra és egy füzetet vettem elő. Kitéptem belőle egy lapot és írni kezdtem egy sort. Ám nem stimmelt valami vele. Az egész füzetlapot összegyűrtem és a kukába dobtam. Elővettem egy másikat, majd gondolkodni kezdtem a szövegen. Mikor már jól megtudtam fogalmazni gondolataimat, a papírra vetettem azokat. A végeredménye ez lett:


Drága Vanessa!

Ha ezt a levelet látod, az azt jelenti, hogy halott vagyok...
Nem bírom már a kirekesztést, nem tűröm meg azt, hogy tovább bántsanak és alázzanak. Eleget nyeltem. Mégis úgy gondolom, hogy ha te nem lennél nekem, nem éltem volna túl egészen idáig. Tudom, te minden nap erőt adsz nekem és próbálsz belém lelket önteni, de nem teheted ezt örökké. Jó barát voltál és köszönöm a veled töltött perceket!
Nem téged akarlak bántani távozásommal, csak magamnak akarok nyugalmat és megváltást.
Kérlek állj helyettem bosszút azokon, akik megkeserítették életemet. Kelts bennük bűntudatot, éreztesd velük a súlyát, hogy ekkora roncsot csináltak egy lányból.

A legjobb barátod: Annie


Nos igen. Nem tervezek mást, mint véget vetni szenvedésemnek. Vagy így, vagy úgy, de vége lesz kínlódásomnak. Nem tudok már sírni ezen. Az életéért mindenki maga felel, nekem pedig nincs életem. Már most sajnálom Vanessa-t, de nem tudok mást tenni. Szét vagyok zúzva lelkileg, kiközösítettek, sebeket ejtettek rajtam...Már nem tudok más megoldást.

Összehajtottam a levelet és az íróasztalomra tettem. Bementem Nancy szobájába, majd a szekrényében keresgéltem. Tudom, hogy az éjjeliszekrényében van egy csomó gyógyszer. Találtam is egy párat. Nem érdekelt melyik gyógyszer üti a másikat, hisz az a tervem, hogy kipurcanjak.
Lementem egy pár gyógyszeres dobozzal a nappaliba. Ott van egy bárszekrény, amiben Nancy a borokat és a vodkákat tartja. Kivettem belőle egy boros üveget. Iszok is rá, hátha előbb hat.
Kivettem egy egész levél fájdalomcsillapítót, majd a bort is kinyitottam dugóhúzó segítségével.
Megkóstoltam a bort. Ízlelgettem egy kicsit, majd lenyeltem. Nincs is rossz ízlése ennek a Nancy-nek. Tudja, hogyan kell elegánsan bebaszni.
Először két fájdalom csillapítót vettem be és lekisétrem borral. Aztán jött három és így folytatódott tovább. Végül, mikor az egész levelet bevettem, tovább iszogattam a bort. Az ital felénél már olyan bódult állapotban voltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Szédültem, az biztos. Éreztem, hogy kezdek gyengülni.

Ám ekkor betoppant Nancy. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megérkezik. Döbbenten nézett rám. Lehet, hogy hármat láttam belőle, de még úgy is láttam arckifejezését.
-Kicsim, te mit csinálsz azzal a rakat gyógyszerrel és borral?-hallottam a félelmet hangjában. Ám mire felálltam, összecsuklottam a földre és onnantól kezdve egyre jobban torzult a kép. Nancy magas sarkúja kopogását még így is felismertem. Felém szaladt.
Mikor Nancy mellém térdelt, finomabb pofozgatásokkal akart engem észhez téríteni, miközben ezt mondogatta kétségbeesve:
-Annie...Annie, ne csukd be a szemed! Mit csináltál szívem? Annie!
Ekkor elsötétült minden és már hallani sem hallottam semmit.

Később nagy nehezen nyílni kezdtek szemeim. Nancy-t láttam magam mellett ülni, de én biztos voltam benne, hogy feküdtem. Hányingerem volt. Amint felültem és öklendezni kezdtem, Nancy adott egy vesealakú ágytálat és abba adtam ki magamat. Mikor már végeztem, kitisztult a kép is. Letette a földre az ágytálat, majd simogatni kezdte az arcomat.
-Hol vagyok?-kérdeztem körbenézve.
-Kórházban...-vetette rám pillangó pilláit Nancy.-Kimosták a gyomrodat időben...Fel is készítettek rá az orvosok, hogy emiatt hányingered is lehet. De most már rendben vagy életem... Nagyon aggódtam érted.
Ha még hallanám is a hangján, azt mondom, hogy rendben van. De annyira nyugodt volt a hangja, hogy el se hittem.
-Köszönöm, anyu!-mondtam végül.
Nancy magához ölelt, majd ezt mondta:
-Nem kellett volna ezt az utat választanod...Tudod mit...Azt mondom, hogy legyél olyan, mint én. Ne kegyelmezd azokat, akik rosszat akarnak neked...
Újra cirógatni kezdte végig a hajamat, ahogy az elmúlt pár napban is tette, mégis jól esett.
-Ha hagyod, hogy bántsanak, csak tovább fognak kínozni...-folytatta.-Amíg meg nem mutatod nekik, hogy te vagy az erősebb, addig folyamatosan csak a lelkedbe fognak tiporni.

Milyen zseniális ez a Nancy! Ha bosszút állok mind azokon, akik engem valaha bántottak, én leszek az erősebb! De miért is ne kétszerezzem meg a büntetésüket? Sőt! Szenvedni fognak miattam!
Milyen pompás ötlet! Micsoda mesés fordulatot vesz innentől kezdve az életem!
Reszkethetnek az én haragomtól az emberek, akik ujjat húztak velem! Én leszek maga a karma!
Ördögien elmosolyodtam, majd én is megöleltem Nancy-t.
-Annyira szeretlek anyu!-mondtam a legártatlanabb hangsúllyal.
-Én is téged, Annie.-simogatta hátamat Nancy.
Szegény nő...Még csak nem is tudja mire készülök.
De előbb, vagy utóbb ő is meg fogja tudni.