Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

20. Összetört lélek

Teljesen meg voltam rémülve. Megrökönyödve álltam a terasz ajtaja előtt, míg Josh lassan felém közeledett. Itt a vég? Josh rájött mindenre? És ha igen, akkor honnan?
A fiú becsukta maga mögött a terasz ajtaját, majd a fegyverrel tolni kezdett engem az ő szobája felé. Mit akarhat ennyire komolyan?
Mikor már a szobában voltunk, becsukta maga mögött a szobaajtót és ezt mondta:
-Látom rajtad a félelmet...-mondta Josh rám sugározva kékes tekintetét.-Pedig nem akarlak bántani...
-Igen, Josh, most félek tőled...-remegett hangom.-Miért vagy ilyen? Egyáltalán mi rosszat tettem veled?
-Velem semmit.-felelt sejtelmesen.
Teljesen leblokkoltam...Rájött mindenre. Tudtam, hogy Josh okosabb, mint azt eddig hittem.
-Hogy mi?-kérdeztem.
-Ugyan, Annie...-lengette a revolvert.-Az első hulla Adam volt...Ő erőszakolt meg téged, ráadásul bosszú jelképéből megfosztottad a férfiasságától is...Ki más lenne, ha nem te? Ott van Franches, aki már gólyatáborban is folyamatosan csesztetett téged, de irritált az, hogy sajnáltatja magát...Jessica és Niky akik szintén a gólyatábor óta piszkáltak mindennel. Selly-re féltékeny voltál, mert rám volt kattanva. Hiába bizonyítottam neked, hogy nem akarok vele lenni, másnapra meghalt...Ó, apropó, két kémiás eset is történt, amit nem lehetne Mr Gregersre fogni, mert mikor történtek ezek az esetek, bent sem volt az előtt. Akkor ért be mindig, mire kezdődött az óra. És bizonyíték rá ez a lista is.
Ekkor felmutatta a papírt, amire a neveket írtam. Teljesen ledöbbentem. Az hagyján, hogy rájött mindenre, de hogy kerül hozzá a lista, mikor az én zsebemben van? Gyorsan átkutattam nadrágzsebemet, de meglepetésemre semmit nem találtam benne.
-Hogy kerül hozzád?-kérdeztem.
-Emlékszel, mikor legutóbb nálunk aludtál?-kérdezte.-Mikor fürödtél, akkor az én szobámba hagytad a cuccaidat. És kiesett a zsebedből. De anélkül is tudtam mindent már a legelején...
-Akkor miért nem köptél be édesapádnak? Miért nem jelentetted be az eseteket és miért nem rohadok már olyan rég óta a börtönben?
Josh elém lépett. Mélyen a szemeimbe nézett és megszűnt a komoly tekintete. Most inkább kétségbeesett és sajnálkozó tekintetet láttam.
-Mert ettől függetlenül még mindig szeretlek...Pontosan ezért akartam megölni magamat, mielőtt eljöttél volna, de te gyorsabb voltál...Mert szeretlek és félek, hogy a titkok nem sokáig maradnának bennem...
-Josh...Ne tedd ezt! Csak nekem okoznál ezzel fájdalmat!
-Én pedig nem akarom, hogy börtönbe kerülj! Hosszú ideig tudok titkot tartani...De egy kis idő elteltével kijönne belőlem minden...Ég veled, Annie...
Ekkor Josh a szívéhez tartotta a revolvert. Azonnal cselekedtem.
-Josh ne!-mondtam, majd átöleltem.
A fiú lerökönyödve nézett le rám. Könnyeim úgy hulltak, mintha csak nyári zápor lenne. Szipogtam és remegtem. A legnagyobb félelmem nem következhet be. Josh átkarolt egyik kezével, majd simogatni kezdte hátamat.
-Josh, kérlek ne tedd!-szipogtam.-Kérlek!
-Jól van...-suttogta.-Nincs semmi baj! Sssst!
Addig nyugtatott, míg tényleg kicsit jobban nem lettem. Aztán a nagy csöndet újra megtörte ezzel a mondattal:
-A titkodat a síromba viszem...
-Josh...-lettem újra nyugtalan.-Josh ne!
A fegyver elsült.
Teljesen lesokkolt ez a hang. Szemeim kikerekedtek és vérem megfagyott. Josh kezéből kiesett a fegyver és nyitott szemével engem nézett. Egyre jobban lecsúszott keze, majd a teste a padlóra zuhant. Pólója mellkasi részén egy hatalmas vérfolt volt. Újra könnyekben törtem ki.
-JOSH!-ordítottam.
Letérdeltem mellé és élesztgetni próbáltam. Még ha tudtam is, hogy mind hiába, nem tudtam elhinni, hogy meghalt.
-Josh, Josh, ébredj!-élesztgettem kétségbeesetten.-Josh, ne tedd ezt velem! Szívem, ne hagyj itt! Ne hagyj itt egyedül!
Ez után, mikor már valóban realizálódott bennem az a tudat, hogy nem él, mellkasára hajtottam a fejemet és zokogtam.
-Josh...-sírtam.-Josh...Annyira szeretlek! Miért csináltad ezt velem? MIÉRT??
Ám édesapja egyszer csak belépett a szobába. Ledöbbenve nézett rajtunk végig. Gyorsan megfogtam a pisztolyt, majd ezt kérdeztem idegesen:
-Mit bámulsz, köcsög??!!
Ekkor fejbe lőttem. A férfi úgy esett össze a padlón, mint egy rongybaba.
Joshra néztem. Szemei még mindig nyitva voltak. Remegett az egész testem az erőtlenségtől. Josh-t tényleg nem akartam hullaként látni...Tényleg nagyon szerettem őt...Még most is. Mindent csak értem csinált, de nem kellett volna...Felültem, majd körbenéztem. A régi Anniet kerestem.
-Most mit csináljak, Annie?-szipogtam.-Mit csináljak, te gyáva nyúl?! Ilyenkor nem vagy itt velem, ugye??

Még Joshéknál lezuhanyoztam. A zuhany alatt támaszkodtam a falnak és néztem, ahogy a víz lemossa rólam a vért. Ekkor az zengett a fejemben, amit a régi Annie mondott nekem:
,,A bosszútól elment az eszed, de erre csak akkor fogsz rájönni, ha elvesztesz valaki fontosat az életedben"
Igaza volt...Túl fájdalmas ez az észrevétel...Újra csak zokogtam. A szívem majd szétszakad, úgy fáj! Mintha ezer nyilat lőttek volna bele, vagy, mintha a lelkem akarná kettészakítani. Nagyon fájt! Josh halála igazán megtört engem. Ha Adam-et feljelentettem volna inkább...Most nem tartanék itt...Összesen nyolc hulla van mögöttem és most egy összetört szív. Mégis úgy gondolom, hogy már nem számít semmi. Az se, hogy óvatos legyek. De Nancy akkor is meg fog bűnhődni. Addig fogom kínozni, míg a haláláért nem könyörög majd!

Még utoljára felmentem Joshoz zuhanyzás után, majd leültem mellé. Nyitva maradt szemét lecsuktam, majd megcsókoltam ajkát. Aztán megsimogattam arcát és ezt mondtam:
-Nem leszel egyedül! Találkozunk még, ígérem!
Ekkor felálltam, elvettem a pisztolyt, kiléptem a szobából és hazafelé vettem az irányt.

Otthon pedig előkészültem Nancy gyilkosságára. Bilincs, korbács, a revolver, amit Joshtól hoztam el és a szokásos öltözetem. Minden világítást lekapcsoltam és vártam, hogy Nancy hazaérjen. Most vége lesz a játéknak. Még meg akartam keseríteni az életét, de ezen a napon megkap mindent, amit csak velem tett.