Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

3. Könnyek között

A kokainos leves után nem történt semmi egyéb dolog, ami kárt okozna bennem. Nancy-nek biztos akkora eufórikus hatást adott ez a cucc, amit nyomott, hogy elfeledkezett arról, hogy ma megverjen. Se baj. Szívja csak egészséggel...Nekem nem jött be.
Este, miközben fürödtem, arra gondoltam, hogy holnap már be kell mennem a suliba. Pedig az az intézmény sem a kedvenc helyem. Ott mindig az osztálytársaim szekálnak. Hogy miért? Nos miután Nancy egyik kuncsaftja az egyik osztálytársam apukája lett, ezért elterjesztette, hogy az én anyukám egy szajha, úgyhogy pontosan ezért bántanak engem. Nem elég az, hogy én magam nem akartam megszületni, Nancy sem akart engem igazán. Nagyon rosszul esik, hogy azért csesztetnek engem, ami nem is az én hibám. Bele sem merek gondolni, hogy holnap mi fog rám várni.

Miután végeztem a fürdéssel, felsétáltam az emeletre, ám ekkor ostor csapkodást hallottam. Nancy hazahozta az egyik kuncsaftját...Fantasztikus...Akkor ma megint nem alszok.
Besétáltam a szobámba, majd befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Azok a hülye csattogások és nyögések még úgy is behallatszottak, hogy becsuktam az ajtót. Komolyan, Nancy...Hangosabban nem megy?!
Előkerestem a sötétségben a fülesemet és zenét hallgattam. Az legalább elnyomja a gondolataimat és ezeket a nem kívánatos hangokat. Sosem volt gyerekszobám, így megszokhattam volna ezt, de nem tudom, vagy mondjuk azt, hogy nem is akarom? Még mindig csak egy normális tinédzser korra vágyok. Egy átlagos nagyon is megfelelne. Mondjuk egy olyant ahol vannak barátaim, ahol Nancy-nek van egy normális munkája és elenged szórakozni. Sőt, hogy még megspékeljem egy kicsit, nem bántanának annyian. Ez egy túlságosan nagy kiváltság lenne az én helyzetemben. A zenére szépen lassan becsuktam a szememet és elképzeltem az én álomvilágomat. Szinte azonnal álomba zuhantam.

Másnap reggel felkeltem és felöltöztem. Gyorsan le is mentem kávét főzni, hogy Nancy ne morgolódjon a kávé miatt, majd mikor lefőztem, egy kiöntőbe öntöttem és a konyhaszekrényre helyeztem. Nemsoká Nancy is a konyhába csattogott. Fekete haja kócos volt, szemfestéke el volt kenődve. Megcsinálta magának a kávét, majd leült a dohányzó asztalhoz. Gyorsan odavittem neki a hamutartót is. Nancy nem szólt semmit, csak elővette a cigarettás dobozt, majd kivett magának és nekem egy szálat. Elfogadtam tőle, majd ugyan úgy leültetett maga mellé.
-Olyan jó kislány vagy manapság.-jelentette ki.-Ez tetszik.
Ekkor úgy kezdte el vakargatni és simogatni a fejemet, mintha egy kutya lennék. De még ez is sokkal jobb, mintha verne.
-Sokat dolgoztál?-kérdeztem.
-Annyit nem...-rebegtette pilláit a semmibe.
-Kivehetnél egy kis szabadnapot. Túlhajszolod magad.
-Majd pihenek a síromban. Te jobban vagy?
-Igen. Már iskolára készen is öltöztem.
-Helyes.
Most rúzs nélkül, de adott egy puszit a homlokomra. De még így is undorodtam tőle. Főleg, hogy tudom, mit csinált előző este. Mégsem szóltam meg érte. Meggyújtottuk a cigarettát és szívni kezdtük. Igazából nem vagyok oda a nikotin ízéért, de nem akarok ellenállni. Idáig nem kaptam verést, szóval ő szerinte jól végeztem a dolgomat.
-Ne legyen az a szakmád, mint nekem...Borzasztóan fárasztó.-nézett rám álmosan.
Ettől a kijelentéstől nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek. Magamban már jól kiröhögtem Nancyt, de kívül semmit nem jeleztem számára, csak bólogattam. De aztán hazudtam is egy nagyot:
-Elhiszem.
Ő újra végig simította hajamat, majd mikor elszívtam a cigarettámat, elnyomtam a hamutartóba. Felvettem a táskámat a földről, majd mielőtt felálltam volna a kanapéról, Nancy ezt mondta nekem:
-Aztán időbe gyere haza.
Lassan felálltam, majd a hátamra vettem a táskámat és ezt mondtam:
-Úgy lesz, anyu.
Ekkor Nancy elmosolyodott, majd mikor az ajtóhoz léptem, elköszöntünk egymástól, majd a házból kisétálva bezártam magam után mindent.

Aztán alig léptem be az iskolába, de már Josh meg is talált, hogy piszkálhasson:
-Remélem bánod azt a napot, mikor megszülettél...A te szajha anyád miatt váltak el a szüleim.
-És talán azért, mert az apád nem bír a vérével.-néztem farkasszemet a fiúval.
Igen, valóban ennek a fiúnak az apja feküdt le anyámmal. Josh alapjáraton nem akart engem bántani. Mondjuk ő testileg sosem bántott. És tudom, hogy csak az anyám miatt szekál, de már a maradék önbizalmamat is elvette tőlem ez a féreg. Tartotta volna a száját, ha lefekszem vele, de nem akarok olyan mélyre süllyedni, mint Nancy. Ezáltal, mivel nem akartam vele egy ágyba kerülni, szétkürtölte az iskolában a hírt. Részben megértem őt, de a másik felével egyenesen gyűlölöm őt. De valamiért mégis vonzódok hozzá. Az én elmémmel is lehetnek problémák, ha egy olyan fiúhoz vonzódok, akit gyűlölök.
A szőke srác csak nézett engem hosszasan. Nem akart bántani. Hogy honnan tudom mind ezt? Eleget tudok egy ember szeméből meglátni, hogy tudjam: vajon most támadni készül e vagy sem. Josh szemében csak a szánalmat látom. Na meg azt is, hogy ledöbbent az igazamtól és most próbál vissza vágni valamivel. A fogas kerekek csak úgy dolgoztak íriszében. Végül nem mondott semmit, csak elment mellettem. Tudtam, hogy igazam van. Szinte túlságosan is.

Mikor az osztályterembe léptem, minden osztálytársam vigyorogva nézett rám és a táblára. Alig mertem belegondolni, mivel fognak engem megint sértegetni. Lassan a tábla irányába fordítottam a fejemet, majd elolvastam a filccel írt szöveget: Szűz kurva.
Az osztálytársaim hangos nevetésbe kezdtek. Gyorsan megfogtam egy táblatörlő szivacsot majd törölgetni kezdtem a feliratot. Ám akárhogy is dörzsöltem, nem jött le. Alkoholos filccel volt felírva. Miért? Miért kell ezt velem csinálni? Nem elég nagy szenvedés az életem?
Lassan térdre rogytam a tábla előtt, majd sírva fakadtam. A többiek továbbra is nevettek rajtam.
-Annie...-hallottam meg Vanessa hangját.-Annie, minden rendben?
Vanessa hozzám sétált, majd mikor meglátta a táblán a feliratot, azonnal kivett a táskájából egy törlőkendőt és levakarta a tábláról a sértő üzenetet. Még jó, hogy ő tisztaság mániás és folyton törölgeti a saját padját. Miután végzett a takarítással, szorosan átölelt engem. Én tovább zokogtam a vállán, majd hallottam, ahogyan Vanessa kiabálva ezt mondja:
-Josh, ez a te műved?!
-Nem!-döbbent meg a fiú.-Esküszöm, hogy nem én írtam fel!
-Nem bántottátok eleget őt??
Ekkor Joshra néztem. Ő valóban nem lehetett. Ez nem az ő kézírása. És ahogyan ő nézett most rám, az mindent elárult. Bűnbánó tekintete volt, ahogyan könnyes szemeimbe nézett. És ha ő lett volna, nem írta volna le a táblára mindenki szeme láttára. Ő mindig csak nekem mondja el azt, amit gondol rólam. De tök mindegy ki tette. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.