Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

13. Megáll az ész

Mivel Josh már Sherlock üzemmódba kapcsolt és a rendőrök is még mindig keresik Adam-et, ezért egy kis időre abbahagyom a gyilkolászást. Kellemetlenül érzem magam ezért, de hát nem tudok mit csinálni.
Nancy elment a stricijéhez, így Josh-al sétáltam a parkban. De a fiú folyamatosan elmélkedett.
Ha terelem a témát, az lesz a baj, ha pedig belemélyülök, akkor pedig gyanakodni fog. Így alkottam egy sajátos pszichológiai szendvicset.
-Annie...-szólított Josh.-Egy igen rosszindulatú személlyel van dolgunk, aki ismeri a környezetünkből levő embereket. Túl népszerű nem lehet, mivel egyből kiderülne ki az, de annyira ismeretlen sem. Amolyan szürke kisember lehet...Lehet, hogy egy iskolában dolgozó, vagy éppen tanuló személy...
-Szürke kisember?-kérdeztem.-Mint az orosz irodalmakban?
-Pontosan! Hát nem érted, Annie? A válasz lehet, hogy az orrunk előtt van, vagy pár utcával odébb...Ki tudja! Lehet az előbb mellettünk sétált el egy gyilkos, kihallgatva a beszélgetésünket.
-Csendes megfigyelő ember?
-Igen! Csak is az lehet!
-Josh, hallgass rám!
Ekkor mind a ketten megálltunk, majd a fiú rám vetette zöldes kék tekintetét. Megfogtam az arcát, majd ezt mondtam szemébe nézve:
-Beszélj édesapáddal! Ha neked ez ennyire fontos, akkor tudatnod kell vele és talán még segíteni is tudnál neki.
A fiú elmosolyodott, majd ezt mondta:
-Igazad van, Annie! Annyira hálás vagyok, hogy támogatsz!
Aztán Josh finoman megcsókolt.

Otthon a fürdőszobában nézegettem magamat a tükörben. Arcomat kicsit megviseltnek láttam. Fáradt is voltam. Lehajoltam a csaphoz, majd hideg vízzel alaposan megmostam az arcomat, aztán elkaptam egy törölközőt és megtöröltem. Ám, mikor újra a tükörbe néztem, a saját arcom helyett Adam-ét láttam. Csurom víz volt. Sápadt volt egész teste, ám az arca, mintha el lenne színeződve. Biztos a fulladástól. Hátra is hőköltem hirtelen. Hátam mögé néztem, de senkit nem láttam. Vissza néztem, de még mindig Adam-et láttam.
-Azt hiszed nem fogják megtalálni a holttestemet?-kérdezte elmosolyodva.
-És ha meg is találják, mi lesz?-kérdeztem gúnyosan elvigyorodva.-Nem tudják bizonyítani, hogy én voltam! Máskülönben megérdemelted a halálodat, te szutykos szarházi!
-Hé...Végül is nem én fogok börtönben rohadni! Lehet, hogy én nem tudom elmondani ki ölt meg engem, de úgyis találnak valami bizonyítékot, ami hozzád fog vezetni.
-Kussolj!
-Annie, előbb utóbb fény fog derülni a gyilkosságra...Mindegyikre! Meddig akarsz még bosszút állni másokon?
-Ameddig csak nekem tetszik és amíg a lista mindegyik személye ki nem lesz iktatva.
-Beteg vagy!
-Mondja az, aki megerőszakolt az este egy tizenhat éves lányt!
-De te egy manipuláló, pszichopata picsa vagy!
-POFA BE!!!!
Nancy a fürdőszobába sietett, majd mikor belépett az ajtóba, újra láttam a saját tükörképemet.
-Drágám, miért ordítasz a tükörrel?-kérdezte remegő hangon.
Mérgesen néztem a tükörképem szemébe. Igazából szinte saját magam szemébe vetettem forró dühömet. Megfordultam, majd morogva kiviharzottam a szobából. Nancy annyira megijedt tőlem, hogy a falnak simult, mikor elmentem mellette.

Anya sétálni küldött a környékre, hátha a levegő kicsit kitisztítja a fejemet. Persze egy borsszprét tett a zsebembe, hogy semmi bajom ne legyen. Igazán nem kellett volna, mivel amilyen állapotba vagyok, puszta kézzel megfojtanék valakit a listámról. De nem szabad. Vissza kell fognom magamat. Fényes nappal van, ráadásul a rendőrök is jobban résen vannak. Nem szabad!
Gondoltam bemegyek az erdőbe. A madárcsicsergés hangja majd megnyugtat.
Bent az erdőben szinte egy madár nem volt. Nem is csoda. Közeledik a tél. Nem baj, majd addig is sétálok egy kicsit.
Az erdő közepe felé járhattam, mikor megláttam az egyik fán a levágott kötéldarabot. A hulla sehol nem volt rajta. Mosolyogva néztem végig rajta. Ám ekkor, mintha egy hideg kezet éreztem volna a vállamon. Megfordultam és Niky-t vettem észre. Az ő bőre is halvány volt, nyakán a kötél nyoma piroslott. Szájából folyt a vér.
-Megígérted...-mondta.-És én pedig hittem neked...
-Így jár az, aki naiv...-fontam össze karjaimat.
-Jessica-ért tettem az egészet...De nem nyugszom addig, ameddig TE meg nem keserülöd...Adam eltűnése és Jessica hegének is te vagy az oka! És még Franches is miattad halt meg!
-Nocsak, mindannyian a pokolban rohadtok? Micsoda zene füleimnek.
-Alávaló hülye kurva vagy! Nem is értem Josh hogy tud szeretni egy ekkora senkit, mint te!
-És te mi vagy? Egy idióta leszbikus, aki nem látja be, hogy egy heteró faszmágnes soha nem fog belé szeretni!
-Én legalább őszintén szeretem Jessica-t és nem vezetem félre! Nem úgy, mint te Josh-t!
-Csak is az ő érdekében teszek mindent, szóval te csak maradj csöndbe! Különben sem pofázhatnál hozzám, mert halott vagy!
-Úgy, mint a többiek is...De ne aggódj! Hidd csak karmának magadat, de az igazi karma mindegyikünk halálát vissza adja neked! De nem háromszorosan. Egyszer, de véglegesen!
Ekkor ökölbe szorítottam kezemet. Fogaimat összeszorítva morogtam. Aztán mikor ütésre készen álltam, ezt mondtam emelt hangon:
-Hülye kurva!
Ám mire ütöttem volna, Niky eltűnt. Elernyesztettem kezemet, majd térdre rogytam és a fejemet fogtam. Mi az isten van velem? Rég kimúltak...Miért kapom fel a vizet rajtuk?? Miért hallucinálok rögtön kétszer is egy nap? A legjobb kérdés pedig az, hogy miért vagyok ennyire ideges? Mikor olyan jól csinálok minden és még a rendőrök sem sejtenek semmit...

Este, mikor már Nancy elment dolgozni, Josh-hoz szöktem át. Most nem volt semmi különös, de egymás mellett aludtunk ugyanúgy, ahogy szoktunk, mikor átmegyek hozzá. Ám, amint elaludtam, azt álmodtam, hogy egy erdőben vagyok egyedül. Csurom vér a ruhám és a kezem. Amint egy közeli tóhoz siettem, próbáltam a vért lemosni a kezemről, ám ez csak rontott a helyzeten. Vér már nem csak a kezemen volt, hanem az egész karomon csorgott. Kihúztam belőle kezeimet, majd Adam holtteste mászott ki a tóból. Hátrálni kezdtem. Akkor a fának mentem neki, ahol Niky hullája lógott. Jobbra néztem, ott Franches vérző teste közeledett felém. Balra fordultam, ott pedig Jessica rommá tört léte fogadott. Körbe vettek, nem volt menekvés. Forgott velem a világ, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Végül megálltam egy ponton. Josh fegyvert fogott rám, majd a pisztoly csövébe néztem. Ekkor csak egy fényt láttam, majd egy fegyver dörrenést.
Rémülten felébredtem álmomból, majd felültem az ágyon. Könnyeim záporoztak. Josh a megugrásomra reagálva, ugyan úgy felült, majd átölelt. Szipogtam és ziháltam.
-Annie!-szólított meg.-Annyie, ez csak egy álom volt. Ne félj! Sssst!
Hiába vigasztalt, én ugyan úgy feldúlt voltam. Ha nem a rendőrök fogják kideríteni, hogy én vagyok minden gyilkosság elkövetője, akkor Josh fogja. De már benne vagyok. Nincs mit tenni. Ki kell végeznem mindenki olyat, aki valaha is bántott engem.