Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

9. Nyomra bukkanás

Csak ültem az ágyamon és néztem a listát mindent átgondolva. Nancy manapság nem bánt és nem is gondolnám, hogy bántani fog. Mégis mikor kihúztam volna, elöntött a kétes érzet. Megcsörrent a mobilom. Josh az. Gyorsan felvettem és a fülemhez vettem a telefont.
-Szia, Annie.-mondta jókedvvel a fiú.
-Szia Josh!-mosolyodtam el.
-Minden rendben, cicám?
-Cicám?-nevettem el magamat.
-Miért ne?
-Igen. Minden okés. Milyen volt az edzés?
-Frissebb lettem. Kiadtam minden dühömet a box zsákon.
-Még mindig apud?
-Igen, de mióta együtt vagyunk, sokkal jobban érzem magam. Végre valaki megért engem.
-Igen, én is ezt érzem. Figyelj csak kicsim. Ha gondolod megint ott tudok nálad aludni. Nancy ma is túlórázik. Hazajön lezuhanyozni, az után pedig megy is el.
-Ez nagyon jó ötlet. Apám is megy éjjeli őrjáratra.
-Ez nagyszerű.
-Akkor mikor jössz körülbelül?
-Szerintem este hatra ott leszek.
-Rendben. Szia Annie!
-Szia, Josh!
Ekkor letettem a telefont. Gyorsan összepakoltam a hátizsákomat, majd előre kiválasztottam mit fogok felvenni. Egy fekete pólót választottam felsőrésznek, aminek a háta ki van vágva U alakban és egy szürke farmer nadrágot. Mellé pedig egy fekete emelt talpú.

Később meg is jelentem Josh házánál. Becsöngettem, majd vártam. Nemsoká a fiú ajtót is nyitott nekem. Mosolyogva végig is nézett rajtam.
-Azta, Annie!-döbbent meg mosolyogva.-Kicsípted magad.
-Hát...-mosolyodtam el flörtösen.-Kell adnia magára egy nőnek, nem?
-Annie, te mindig szép vagy. Gyere be, ne fagyoskodj odakinn.
Ekkor beléptem a házba. Ép hogy csak átléptem a küszöböt, Josh rögtön ezt kérdezte:
-Bor vagy pezsgő?
-Alkoholizálunk?-kérdeztem kacagva.
-Csak egy kicsit.
-Na jó. A bor jó lesz.
-Oké, akkor két pohár bor rendel.
Ekkor a konyhába léptem. Josh bekapcsolta a rádiót és már öntötte is a pohárba a bort. Elegáns boros pohárba öntötte a La'fiesta-t.
-Egészségünkre.-adta a poharat a kezembe, majd koccintottunk.
-A szülő nélküli napra.-mosolyodtam el.
Ekkor mind a ketten belekóstoltunk a borba. Ugyan ilyen bort iszik Nancy is. Mikor pedig megittuk a boros pohár tartalmát, megszólalt a ,,You Don't Own Me" című szám.
-Imádom ezt a számot.-jelentette ki Josh.
-Én is.-néztem rá pillogva.
-Nem táncolunk?
-De.
Josh megfogta az egyik kezemet és a derekamra rakta a másik kezét. Én a vállára tettem a másik kezemet. Lassúzni kezdtünk. Olyan finom és lassú tánc ez, hogy már szinte egészében romantikus.
-Nem is megy olyan rosszul.-jegyeztem meg.
-Lassúzni mindenki tud.-nézett szemeimbe Josh.
-Nem mindenki. Van aki rálép a lány lábára.
Ekkor mind a ketten felkacagtunk.

A tánc után kimentünk az erkélyre a csillagos éjszakát nézni. Ám nem tudtuk egymás tekintetét elkerülni. Olyan gyönyörű szemei vannak Joshnak. Zöldes-kék írisze ragyogott.
-Hallottál már Adam esetéről?-kérdezte Josh.
-Igen, hallottam.-feleltem.-Azóta sem került elő?
-Nem. Apa azt mondta nekem, hogy nem lehet véletlen az eltűnése. Szóval vagy elrabolták, vagy megölték. Vagy pedig mind a kettő.
Hevesen dobogott a szívem. Csak nem rájött, hogy én lehettem? Minden esetre tovább álcázom magamat.
-Nem értek ehhez.-feleltem.
-Mondjuk az is tény, hogy nem kevesen ígérték meg neki, hogy megölik. Egy segg arc az a srác. Vagy volt. Ki tudja él e még.
Túlságosan is feszegeti a dolgot...Ha témát kerülök, akkor rá fog jönni, amit persze nem akarok. Így maradtam a témánál csak úgy tettem, mintha tudatlan lennék.
-Vannak ellenségei?-kérdeztem.
-Ha tudnád mennyi...-mondta.-Ha előkerül, akkor tuti hogy holtan. De ne haragudj, nem akartam elrontani az estét.
-Semmi baj.
Ekkor egymás felé fordultunk. Egyre csak közeledtünk egymáshoz, majd megcsókoltuk egymást. Josh arcomra tette a kezét, én pedig az ő mellkasára. Hosszú és forró volt az a csók.

Később pedig ugyan oda lyukadtunk ki. Meztelenül az ágyon fekve, mellkasig betakarózva. Josh végig simogatta az oldalamat. A párnán szétterült hosszú fekete hajam. Egymás tekintetét fürkésztük megállás nélkül.
-Bárcsak tudnám mi jár most a te fejedben.-suttogta Josh.
-Miért?-kérdeztem halkan.-Mi más járna most a fejemben? Csak te vagy az elmémben és az, hogy végre nyugodt vagyok.
-Nancy sokat ver téged?
-Manapság annyira nem szokott. De tudod a sebek bennem vannak.
-Tudom. Ismerem az érzést.
-Szeretlek! Bárcsak tudnád mennyire!
-Azt hiszem tudom. Mert én is ugyan annyira téged.
-Nem őrültség az, amit mi csinálunk?
-Mire gondolsz?
-Nem is olyan rég még nem is bírtuk egymást. Most meg itt fekszem veled. Meztelenül...
-Tudod, Annie...Nekem már a gólyatáborban bejöttél. És a hír elterjesztésével sem téged akartalak bántani. Mérges voltam. És hülye is...Nagyon bántam tudod? Mai napig bánom...
-Tudom, Josh, de...Ez már nem számít. Itt vagyunk egymásnak egyforma sorssal. Mintha az elejétől fogva egymásnak teremtettek volna.
-Így van, Annie...Pontosan úgy, ahogy mondod.
Josh lassan és szenvedélyesen megcsókolt. Nem teltem be vele. Minden egyes csóknál úgy érzem egyre több kell belőle.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem meg, ahogyan Josh is. Ránéztem a kijelzőre: Nancy.
A szívem hevesen dobogott. Már is otthon lenne? Gyorsan felvettem, majd beleszóltam:
-Haló?
-Jó reggelt.-szólt bele Nancy elmérgesedett hanggal.-Remélem jól szórakoztál máshol, mert itthon nem fogsz.
-Ki az, Annie?-kérdezte Josh.
-Most leteszem.
Ekkor Nancy lerakta a telefont. Döbbent arckifejezéssel tettem le az éjjeliszekrényre mobilomat. Gyorsan felöltöztem, de Josh aggódó tekintettel nézett rajtam végig.
-Nancy volt az?-kérdezte.
-Igen...-vettem fel cipőmet.-Josh, ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek!
-De Annie! Az a nő egy pszichopata!
-Josh, később beszélünk, de nekem most rohannom kell!
-De...
Ekkor elhallgattattam egy szájra puszival, majd kirohantam az ajtón.
-Annie!-szólt utánam a fiú.

Úgy siettem hazafelé, mint még soha, de még így is későn értem haza.
Mikor kinyitottam az ajtót, Nancy korbáccsal a kezében fogadott. Teljesen meg voltam rémülve.
-Drágám...-kopogott felém magas sarkújával.-Amikor azt mondtam, hogy azt akarom, hogy olyan legyél, mint én, nem arra gondoltam, hogy kurvulj te is...Pechedre Josh apjával töltöttem az estét egy hotelben és ő elmondta nekem, hogy te leszel ott nála. Hallotta a telefon beszélgetést. Ő pedig direkt nem mondott igazat a fiának.
-Megint vele voltál, anya?!-háborodtam fel.-Miattad váltak el Josh szülei!
-Elhallgass, nyamvadt kölyök!
Ekkor ostorával felém csapott. Az ostor vége pont a számon csattant. Akkorát csapott hogy megszédültem és hanyatt estem. Mikor az asztalba akartam kapaszkodni, még az is feldőlt. A földre zuhantam, majd érezni kezdtem a sós véremet a számban. Aztán azt, ahogy a hátamnak csapódik újra és újra az ostor vége. Kiabáltam.
-Anya!-üvöltöttem.-Anya, ezt hagyd abba!
-Megérdemled!-csapott újra és újra az ostorral.-Tanulsz majd a hibádból, ne félj!
Az égő csípés lassan megszokottá vált. Azt vártam, hogy abba hagyja és mikor ezt megtette, remegve álltam térdre.
-Miért kell mindig büntetnem téged?-kérdezte Nancy.-MIÉRT??
Ekkor a levegőbe csapta az ostort, de még így is megrezzentem a csattanó hangtól. Nem sírtam, de megrázott újabb verése. Nancy felvette kabátját, majd ezt mondta:
-Most elmegyek sétálni. De mire vissza érek itthon lássalak!
Aztán becsapta maga után az ajtót. Az a séta is egy kokain erejéig lesz meg. Sokkos állapotomban a földön térdeltem tovább.

Később, mikor már a sokkból kilábaltam, felhívtam Vanessát és elmeséltem neki a történteket.
Vanessa reakciója most sem volt nyugodt:
-Annie, ezt meddig akarod csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom...-törölgettem le a számról a vért.-De ez már sok...Kezdek bedilizni...
-Oké...Először is megadom a pszichológusom telefonszámát. Szerintem sokat segítene neked.
-Rendben. Fel is írom. Pillanat csak keresek papírt.
Ekkor keresni kezdtem egy papírdarabot, de sehol nem találtam a jegyzet füzetemet.
-Várj egy kicsit.-tartottam meg a vállammal a fülemhez a telefont.
Bementem Nancy szobájába, hátha ott találok papírt. Mindenféle kacatot találtam nála, de sehol egy papír. Végül találtam egy régi újságot, amit az egyik titkos fiókjában tárolt. Nancy képe volt a főcímen. ,,Nancy Baker megúszta a börtönbüntetést".
Sokkosan tovább olvastam a cikket, amiben ez állt: Nancy Baker megölte férjét, Allan Mcadams-et. Azt állította, férje megfenyegette őt egy pisztollyal, mikor gyermeke a kezében volt és önvédelmére egy késsel mellkason szúrta. Mivel minden bizonyíték megvolt rá, az állítását igaznak vélték és csak négy hónap megfigyelést kapott. Mivel semmilyen gyilkosságot nem követett el a továbbiakban, a nő megfigyelését felfüggesztették."
-Annie...-hallottam Vanessa kétésgbeesett hangját.-Annie, minden oké?
-Vanessa, most le kell tennem.-mondtam, majd mielőtt újra megszólalt volna, kinyomtam a telefont.
Csak azt a nyamvadt újságdarabot fogtam a kezemben és végig néztem újra meg újra az összes sorát. Hát erre gondolt Nancy? Legyek olyan mint ő?
Nemhogy egy kibaszott kurva, más családját bűntudat nélkül tönkre tévő... Még hazug is. Hazudott nekem...Egészen idáig úgy tudtam, hogy az apám egy kuncsaft volt, aki nem vállalta azt, hogy apa legyen. És ő ölte meg az apámat...Ő volt az, aki semmivé tette a másik szülő részemet. Hát jó Nancy...Szemet szemért...És életet életért.