Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

6. A bosszú édes íze

Mikor végre kikerültem a kórházból, megkezdődhetett az átváltozás és a tervezgetés. Nancy elment, így egyedül voltam a házban. Vettem magamnak fekete hajfestéket, amivel rögtön be is kentem hajamat. Amint letelt a hatási idő, le is mostam a hajamról a felesleges festéket, majd miután megszárítottam, elkezdtem vágni a hajamat. Ugyan olyat szerettem volna, mint Nancy-nek van, csak frufru nélkül. Tépettre és lépcsőzetesre formáltam az egybenövesztett fürtjeimet. Mikor ezzel is megvoltam, belenéztem a tükörbe, majd ördögien elkacagtam magamat. 
Mintha újjá születtem volna, úgy éreztem magamat.

Fent a szobámba pedig irkálni kezdtem a neveket, akiken bosszút állhatok. Nancy biztosan benne lesz. Ugyan úgy, ahogyan Adam is. Idáig Nancy, Adam, Dave, Josh, Jessica, Niky, Selly és Franches van felírva a listámra.
Ám egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonom. Gyorsan fel is vettem, anélkül, hogy meg néztem volna ki hív engem. Két választás van: vagy Nancy az, vagy Vanessa. Az utolsó nyert.
-Szia, Annie! Hallottam mi történt...-szólt bele a telefontba Vanessa.
-Szia, Vanessa!-köszöntem.-Nincs semmi bajom, ne aggódj.
-Ez szörnyű! Hogy tehetett ilyet Adam?
-Nem tudom, de az biztos, hogy meg fog a tettéért bűnhődni...
-Helyes! Remélem a börtönben rohad majd.
Ekkor széles lett a mosolyom.
-És te hogy vagy?-kérdeztem.
-Nem jól. De most inkább veled akarok foglalkozni.-csuklott el hangja.
-Mi a baj, Vanessa?
-Mama meghalt...
Ekkor kicsit lefagytam. Hallgattam egy ideig Vanessa sírását, de aztán ezt kérdeztem:
-Szeretnéd, ha egy kis időt veled töltenék suli után?
-Megtennéd?-kérdezte szipogva.-És ha Nancy bántani fog érte?
-Öt percbe nem fog belehalni.
-Nagyon köszönöm, Annie!
-Jobbulást.
Ekkor letettem a telefont.

Másnap, mikor bementem az iskolába, Josh megállított a folyosó közepén.
-Hé!-szólt nekem.
Mikor megfordultam, Josh zöld szemét fürkésztem. Teljesen le volt döbbenve a változáson. Mondjuk nem is csodálom. Nem csak a hajam lett fekete, de az egész öltözetem és a sminkem is sötétebb lett. A színes ruháimat egy zsákba tettem, hogy még véletlenül se emlékeztessenek a régi önmagamra.
-Annie?-kérdezte megrökönyödötten.
-Igen, én vagyok az.-mosolyodtam el.
-Eh...Ennyire megváltoztatott az eset? Mindegy is...Hallottam, hogy mi történt veled...Annyira sajnálom!
-Ami történt, az megtörtént, Josh...-néztem végig a fiún.-Ez van...
-Én csak...Azt akarom mondani, hogy ne haragudj azért, amit idáig mondtam neked...Nem akarok veled fasírtban lenni. És neked nagyon is igazad volt az elmúlt napban. Az én apám miatt volt az egész.
Nahát...Ezzel a Josh-al még tudnék is valamit kezdeni. Talán nem kéne őt rögtön kiiktatnom.
-Nem haragszom rád, Josh.-mosolyogtam rá ártatlanul.-Igazából nem is tudtam sosem.
-Tudnánk tiszta lappal kezdeni?-kérdezte.
-Ó várj...Bemutatkozom. Annie.-nyújtottam felé a kezemet.
Josh elmosolyodott, majd nevetve ezt mondta:
-Josh.
-Örvendek.
-Nem is tudtam, hogy tudsz vicces is lenni.
-Tán jobban meg kéne ismernünk egymást?
Ekkor a fiú jobban elmosolyodott. Szemei csak az én szemembe néztek. Tán ha elbűvölöm, akkor még sokkal több mindenre is használhatom őt, mint amire terveztem. Bár tetszik ez a játék, jobban vonzódtam hozzá.
Ekkor Jessica majdhogynem fellökött, úgy jött nekem, ahogy sétált. A lányra néztem, ahogyan ő is lenézően pillantott rám.
-Nahát visszajöttél a suliba, ribanc ivadék?-kérdezte.
-Nem volt elég az, hogy múltkor hagytál neki egy üzenetet a táblán?-kérdezte Josh.
-Nocsak be is fűztél egy srácot? Nem kár érte...
Ekkor a vörös Jessica tovább állt.
-Semmi baj, Josh. Köszönöm, hogy megvédtél.-néztem fel rá ártatlanul.
Josh, mintha egy kicsit elvörösödött volna. Ám nem szólt semmit.

Kémia óra előtt bementem a terembe és a szertárból öntöttem az egyik kéncsőbe egy kis salétrom savat. Kicseréltem a vizet savra, pontosan azt, ami Jessica-é. Hátul szokott ülni és pont ott, ahonnan elvettem a kéncsövet. A kémia tanárunk azt mondta, hogy víz és alkohol összekeverésével fogunk dolgozni. Remélem ha összekeveri a salétromsavat és a metil alkoholt, nagyot fog szólni.
Jessica mindene a szépsége. El is van telve magától. Remélem egy kicsit lerombolom az önbizalmát ezzel.

Aztán mikor elkezdődött a kémiaóra, Josh mellém ült. Végig néztem, hogy ki hol ül. Jessica a salétromsavas üvegcsőnél ült. Tökéletes! Minden a terv szerint halad idáig. A tanár úr is feladatot osztott ki:
-Most öntsék a vízbe az alkoholt, és nézzék meg mi lesz az eredmény.
Ekkor mindenki megcsinálta, amit a tanár kért, többek között én is. Nem akartam gyanús lenni senki számára, ezért nem néztem rá azonnal Jessica-ra. Ám, mikor mindenki meghallotta Jessica sikítását és azt, ahogyan a cső szétrobban, mindenki abba az irányba fordult. Jessica arcának egyik felén úgy pezsgett a bőr, mintha csak a pezsgőtabletta oldódott volna fel egy pohár vízben. Halványan elmosolyodtam, míg legbelül ördögien kacagtam. Megvagy ribanc!
A tanár azonnal odasietett Jessica-hoz, majd a szertár csapjához kísérte. Barátnője azonnal sírva hívta a mentőket.
Egy ember kiiktatva.
Szinte elöntött a gyönyör, mikor megláttam a húsáig szétmart arcú lányt sírni. Isteni a bosszú íze. Alig várom a folytatást!

Iskola után Josh-al beszélgettem, amíg Vanessa-t vártam. Kint az iskola előtti padnál ültünk és úgy társalogtunk. Ám a beszélgetés kicsit komolyabbra fordult.
-Josh...Annyira örülök, hogy ezeket el tudom neked mondani...-néztem rá ártatlanul.-Adam annyira mély sebet hagyott bennem...Nem akartam, hogy megtörténjen...
-Tudom...-felelte átérezve a helyzetemet.-Nem tudom miért kellett ezt csinálniuk...
-Josh...Kérdezhetek valamit?
-Persze, csak bátran.
-Nem...Hülyének fogsz nézni.-játszottam meg a zavarodottat.
-Annie, bármit elmondhatsz.-biztatott a fiú.
-Rendben...
Nagy levegőt vettem, majd kifújtam magam, hogy elhiggye, hogy tényleg nehéz helyzetben vagyok, majd így folytattam:
-Tudom ez most bizarr kérés lesz, de...Le tudnál velem feküdni valamikor? Olyan nehéz ez nekem, tudod? Szűz voltam...Adam pedig elvette tőlem...És csak annyit szeretnék, hogy had töltsek el veled egy éjszakát, hogy úgy emlékezzek rá, hogy te voltál az, aki elvette és nem erőszakosan...Tudom, most nemet fogsz mondani...De te legalább nem akartál sose rosszat velem kapcsolatosan. Nem akartál bántani. Csak a szajha anyám miatt voltál mérges rám.
Josh zavarodott tekintetet vetett rám. Leányos zavarában még csak megszólalni sem tudott. Elkeseredettséget színlelve lehajtottam a fejemet, majd felállva ezt mondtam:
-Tudtam, hogy szajhának fogsz nézni...
Mikor már menni készültem volna, Josh megfogta a kezemet, majd ezt mondta:
-Várj!
Gonoszan elmosolyodtam, ám mikor hátra néztem a fiúra, olyan angyali maszkot vettem fel, amit még életemben nem játszottam el.
-Ha tényleg erről van szó...-folytatta mondani valóját Josh.-Akkor megteszem azért, hogy ne legyen összetörve a lelkivilágod. Ha jót cselekszem ezzel, akkor nem fogom ezt megvonni tőled.
Ekkor könnyek gyöngyöződtek szememben. Gyorsan megöleltem Josh-t. A fiú viszonozta a gesztusát.
-Annyira köszönöm!-szipogtam.
-Annie...Semmi baj! Minden rendben lesz!
Ekkor mellkasába bújtam és csak szipogtam. A fiú a hátamat simogatta vigasztalásképpen.

Valóban bántottak a történtek és tényleg, aki erre a legjobb személy, az Josh. Valójában nem is olyan rossz akaratú fiú. A gólyatáborban is kedves volt velem. Csak aztán jött ez a Nancy-s ügy és nagyon lehúzta a barátságunkat. Ő az egyetlen, aki nem akart sosem bántani igazán, még csak szóval sem. Amint elterjesztette ezt az egészet, meg is bánta.
Lehet azért vonzódom hozzá annyira?
Annyira erősen kötődöm hozzá...Még meg kell gondolnom, hogy mi legyen a sorsa.