Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

21. Ki a jó anyuci?

Már tizenkettőt ütött az óra. Késő este volt, ám Nancy még mindig nem jött haza. Azt az újságdarabot tettem az asztal közepére, amit nemrégiben találtam Nancy szobájában. A fegyver már lövésre készen állt és az ostor és a bilincs is várja a kínzást. Már csak várni kell...Csak türelmesen. Közben elmélyültem Nancy szerepében. Vörös rúzzsal kentem vastagon a számat és rágyújtottam egy szál cigarettára.

Az ajtó nyílt. Szívem hevesen vert, mégis szerepben maradtam. Nancy betoppant az ajtón, majd kerek szemekkel bámult engem. Meglepetésében ledobta a táskáját is.
-Késtél...-fújtam ki lágyan a füstöt.
-Szívem...-remegett meg hangja, majd becsukta az ajtót.-Jól érzed magad?
-Soha jobban...De haragszom rád! Rossz anyuci vagy...
-Mit jelentsen ez a viselkedés, Annie?-emelte meg hangját.
-El hallgass!-ekkor csaptam egyet az ostorral.
Nancy arcán csattant az ostor vége. Amint megcsípte szem alatti zugát, hátra esett és felborult asztallal együtt. Ekkor felálltam, majd megfogtam az újságdarabot, amit Nancy elé dobtam.
-Mégis mit jelentsen ez?-kérdeztem.-Tehát nem véletlen gyerek vagyok?
-Soha nem hazudnék neked szívem...-térdelt fel.
-Akkor most miért teszed?!
Ekkor megfogtam Nancy haját, hátrahúztam és a meztelen nyakán nyomtam el a cigaretta csikket. Nancy sírt és üvöltött a fájdalomtól. Mikor már a szemfestéke is lefolyt az arcáról, hajánál fogva az újság darabhoz nyomtam fejét.
-AKKOR EZ MI??!!-üvöltöttem vele teli torokból.-EZ MI A GECI??!!
Nancy zokogott. Nyelte a könnyeit, ami a szájába folyt és felnézett rám.
-Kicsim...-szólalt meg.-Kicsim, ez csak azért volt, hogy megvédjelek téged!
-Akkor miért kínzol évek óta, te kibaszott szajha?? Miért??
Ekkor bőrcsizmámmal, aminek tűsarka volt, ráléptem Nancy kézfejére. Nancy visított a fájdalomtól, de még meg is forgattam kezén sarkamat, hogy minél inkább szenvedjen.El is tört keze. Hallottam, ahogyan ropog a lábam alatt.
-Sajnálom!-bőgte a szajha.-Annyira sajnálom, életem, amit tettem veled!! Kérlek könyörülj meg rajtam!
-Azt hiszed, hogy megsajnálom a nyamvadt kis életedet, Nancy?-kérdeztem, majd az ostorral újabb csapást mértem rá.
Nancy sírt, ám valahogy sikerült fellöknie és bemenekülnie. Felkeltem a földről, majd lassan a fürdőszoba felé közeledtem.
-Ó, Nancy!-hívogattam elborultan. Gyere elő, anyuci! Cicc, cicc. Úgy is tudom hol vagy!
Megfogtam a kilincset és nyitottam volna ki az ajtót, ám az be volt zárva. Elővettem fegyveremet, majd a zárhoz tettem csöve végét.
-Hát jó...-simogattam a ravaszt mutatóujjammal.-Ha így játszunk.
Amint belelőttem a zárba, az egész kilincs leesett és Nancy sikítani kezdett. Berúgtam az ajtót, majd beléptem a fürdőbe és kirángattam Nancy-t a hajánál fogva, fel e lépcsőig.
-Ne!-sikította.-Kérlek szívem, hagyd abba!
-Pofa be!-mordultam rá.
Nancy-t az ő szobájába hurcoltam, majd az ágyába löktem. Megfordítottam, majd csak az egyik kezét bilincseltem az ágyhoz, mivel a másikak teljesen eltörtem neki. Úgy sikított, mint aki előre tudta a sorsát, ám mikor letéptem pólóját és elkezdtem a meztelen hátát ostorozni, úgy visított, mint egy kismalac, akit éppen vágnak. Nagy erővel csaptam az ostorral és sorozatosan. Végre kitölthettem rajta azt a sok szenvedést, amit nekem okozott.
-NE!-sikított Nancy, miközben bőgött, mint egy borjú.-HAGYD ABBA!!!
Nem hagytam abba, akkor sem, mikor ő kérlelte.
Ekkor visszaemlékeztem arra, mikor kicsi voltam és ő csapkodta ugyan így a hátamat, mint most én az övét. Sírtam és folyamatosan könyörögtem, hogy hagyja abba, de nem tett eleget a kérésemnek. Megszégyenítve éreztem magamat.
Ettől az emléktől csak keményebben vertem a hátát. Annyira, hogy feljött a bőre és csurgott belőle a vér. Nancy csak sírt és üvöltött. Már-már ráncigálta jobbik kezét, amit lebilincseltem neki, de nem tudott kiszabadulni. Itt a vége, te szajha! Ez lesz a veszted!
Egy utolsó hatalmasat még csaptam rajta, amitől még felordított, majd kifáradva fejét a párnára hajtotta és zihált. Én is úgy lihegtem, akárcsak egy kutya, de itt még nem fejeztem be.
A kisírt Nancy szemébe néztem, majd nyitott szájába dugtam a revolver csövét és ezt mondtam:
-Ha egy faszt le tudsz nyelni, akkor ezt is le fogod!
Nancy nyögdécselt és teli szájjal visított. Rátettem a ravaszra mutatóujjamat, majd meghúztam. Annak a szajhának úgy loccsant ki az agyvelője, hogy nem csak az ágyra jutott belőle, de még a földre is és a falra is.

VÉGRE!
Megcsináltam! Eszméletlen extázis fogott el ettől a tettől!
Megöltem és látom Nancy-t holtan! Hihetetlen érzés!
Nyitott szemébe néztem és elmosolyogva csak ennyit mondtam:
-Álmodj szépeket a pokolban, drágám!!
Először kuncogtam, aztán annyira elkezdtem nevetni, hogy beleremegett a ház.
Ám nem sokáig élhettem ki örömömet. Rendőr szirénát hallottam a ház körül. Hova menekülhetnék? Gyorsan lecsattogtam a lépcsőn, majd a hátsó kijárathoz rohantam. Próbáltam a fényeket kerülni, mégis utánam jöttek a rendőrök. Úgy menekültem, mint ez előtt még soha. Egy sötét sikátorhoz menekültem, ám a rendőr kocsik beszorítottak. Két rendőr ki is szállt, majd azonnal fegyvert fogtak rám. Megpróbáltam menteni a menthetőt. Fegyveremet az egyik rendőrre szegeztem, ám éreztem hogy a másik belelőtt a mellkasomba. Alig kaptam levegőt és a vér ömlött sebemből. Kiejtettem a pisztolyt a kezemből, majd térdre zuhantam. Próbáltam levegőt venni, de csak hörögtem. Annyira szédültem, hogy a földön estem össze. Egyre jobban gyengülök és érzem, ahogy remeg a testem, annyira fázok. A vérem egyre jobban eláztatott és semmit nem tudok tenni...
Ó Josh...Megmondtam, hogy látni fogjuk egymást! Már csak pár pillanat és együtt leszünk örökre! Megszabadulok én is földi kínjaimtól és szabad leszek!

Mosolyogva egyre laposabban pislogtam, majd végleg lehunytam szememet.