Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

18. Meg fogsz bűnhődni!

Egy héttel később leesett a hó is. Eric temetésén voltam én és anya, sőt a város fele ott volt. Nem tudom, hogy mitől ennyire nagy szám egy ilyen féreg, aki kurvákat futtat, de valamiért sok ember sírt a temetésén. Hálóval díszített kalapban voltam, egy hosszú, fekete bársony ruhában és egy prémes kabátban. Ajkam vörös rúzzsal volt kimázolva. Nancy természetesen még ezen a határon is túl ment. Műszempilláit még ki is festette, arca hófehérre lett alapozva és rúzsa még az enyémnél is rikított. Ráadásul a mellei is majdhogynem kilátszottak a ruhájából. Szemméből folyamatosan szöktek a könnyek és a fekete szemfestéke is végig folyt arcán. Szégyenlem Nancy-t...Josh is ott volt a temetésen, édesapjával együtt. Ha ennyire híres volt ez a fószer, hogy a fél város eljött a temetésére, akkor miért csak ennyire futotta neki az életben?

A hosszú szertartás után Nancy hazament tovább gyászolni, én pedig Josh-ékkal maradtam. Ám mikor az után megláttunk egy szőke nőt felénk haladni, Josh szeme ragyogni kezdett. A nő elmosolyodott, majd Josh-hoz lépett.
-Szia, kicsim!-köszönt neki kedvesen.
-Anya!-mosolyodott el Josh.
-Üdvözlöm!-mosolyodtam el kedvesen én is.
-Ó.-ámult el Josh anyja.-Csak nem ő lenne a barátnőd, akiről olyan sokat mesélsz nekem?
-De, de igen.-villanyozódott fel egészen Josh.-Anya, ő itt a barátnőm,  Annie. Annie, ő itt anya.
-Nagyon örvendek Ms...-akadtam meg a mondanivalómban.
-Szólíts Victoria-nak!
-Victoria. Gyönyörű neve van.
-Akárcsak neked. Én is örvendek. Egy valakinek viszont kevésbé örülök...
Nézett farkasszemet a nő Rogerrel. Komolyan, Roger hogyan tudta megcsalni ezt a gyönyörű nőt Nancy-vel? Fele annyira sem szép, mint Josh anyja.
-Azóta is röstellem amit tettem...-felelt Roger.
-Ez már nem számít...-fonta össze karjait a nő.
-Anya, tölthetnél velünk egy egész délutánt Annie-vel. Jobban megismerhetnétek egymást.-terelte a témát ügyesen Josh.
-Ez nagyon jó ötlet szívem. De nem tudok egész délután veletek lenni. Ebédszünetem van. De azt szívesen veletek töltöm.
Ekkor Josh-al egymásra mosolyogtunk. Kellemes nő. Ő nagyon jó hozzám már most. Nem fogom bántani.

Nem sokára egy cukrászdában pihentünk meg mi hárman. Victoria a kávéját iszogatva beszélgetett velem:
-Mondd csak, Annie.-emelte meg csészéjét.-Hogy bírod ki Nancy mellett?
-Nagyon nehezen...-válaszoltam tettetett szomorúsággal.-Ő azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő, de nem akarok olyan lenni.
-Helyes! Neked nem ez az életcélod. Nagyon szépen összeillesz az én fiammal.
-Tudod, én mindennél jobban szeretem a te fiadat, Josh-t.
-Bízok is benned. Főleg abban, hogy támogatod őt.
-Most nagyon benne van a nyomozgatásban. Én támogatom, de veszélyes szakma lesz ez...
-Ugyan, Annie...-fogta meg Josh a kezemet.-Ne félts. Túljárok a rosszfiúk eszén.
Ekkor újra egymásra mosolyogtunk, majd Victoria-ra néztünk. Mosolygödröcskéi őszintén görbültek felfelé.
-Jó így látni titeket.-jelentette ki az anyuka.-Mint borsó és a héja úgy össze illetek.
-Öröm ezt hallani.-néztem a nő szemébe.
Olyan szép kékek voltak, mint Josh-é. Tekintete tiszta és kedves. Olyan, mint egy megtestesült angyal. Kellemessége nem tűnt el számomra. Olyan szerencsés Josh, hogy ilyen anyja lehet!

Később, mikor elbúcsúztam Josh-tól és az édesanyjától, hazamentem. Otthon viszont a részeg Nancy fogadott, aki szédelgett a kanapén. Szenved...Bánatában részegre itta magát. Ez Nancy. Olyan, mint egy félkegyelmű alkoholista...Még kegyelmes leszek vele, aztán tovább fog szenvedni.
Oda siettem hozzá, majd átkaroltam őt.
-Gyere anya.-szólítottam.
-Megyek..-csuklott el hangja.-Megyek Eric után...Olyan jó volt hozzám...
-Mennyit ittál?
-Csak egy...Csak egy pohárkával...
Ekkor ránéztem az üres üvegre. Egy pohárkával, hah?
Felsegítettem, majd a lépcsőn is én támogattam, egészen addig, amíg fel nem mentem vele az ő szobájába és be nem fektettem az ágyba.
-Jaj...-nyavalygott Nancy.-Jaj édesem...Szinte meg sem érdemellek téged!
-Jól van, anya, ne hazudj!
-Nem hazudok, tényleg nagyon...Nagyon jó vagy hozzám!
-Anya, részeg vagy...Pihend ki.
-Rendben...Rendben életem...
Ez után végre betakarózott. Én kimentem a szobából, majd megláttam a seprűt, ami a sarokhoz volt állítva. Mosolyogva elvettem és halkan a lépcsőhöz fektettem. Ha ebben elesik, ott lesz agyrázkódástól kezdve bénulásig minden...Úgy sem fog elaludni, le akar menni tovább inni. Ismerem, mint a rossz pénzt.

Fent maradtam, csak az én szobámba. Felhívtam Josh-t, hogy tudjunk beszélgetni egy kicsit. Mikor felvette, ezt mondtam:
-Szia, Josh, itthon vagyok!
-Szia! Rendben.-mondta megenyhült hanggal.-Jól vagy?
-Anyám részeg...Nem keveset ivott.
-De nem vert meg, ugye?
-Ilyenkor bántalmazásra képtelen...Nem félek a veréstől.
-Azért légy óvatos. Ki tudja, hogy mire képes ilyenkor.
-Josh, az én anyámat igen is ismerem. Tudom, hogy féltesz, de nem kell túlozni.
-Csak aggódom. Egyébként anyu nagyon kedvel téged.
-Tényleg?
-Igen, nagyon a szívébe zárt téged.
-Ó...Ennek nagyon örülök. Anyud nagyon kedves nő.
-Igen. Nagyon szeretem őt.
Ekkor Nancy jajgatását hallottam és azt, ahogyan lezuhan a lépcsőről, majd egy puffanást. Elvigyorodtam. Igen! Sikerült a tervem! Bár nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan.
-Annie, ez mi volt?-kérdezte aggódva Josh.
-Josh...-vettem fel kétségbeesett hanglejtésemet.-Meg kell néznem anyát!
Ekkor leraktam a telefont, majd kiléptem a szobából és arrébb raktam a seprűt. Lenéztem. Nancy a földön volt, de még élt. A fájdalomtól jajgatott és nyögdécselt. Gyorsan levágtattam a lépcsőn és Nancy-hez siettem.
-Anya!-szólítottam.-Anya, mi történt?
-Megszédültem...-nyögte fájdalmasan.-Nagyon fáj!
Ekkor felültettem Nancy-t. Fejéből folyt a vér. Újra átkaroltam, majd felsegítettem a lépcsőn.
-Megint inni akartál?-kérdeztem.
-Nem. Nem akartam...-füllentett.
-Jól van, anyu...Felmegyünk és fent maradok veled, rendben?
Újra visszafektettem az ágyára, majd a legközelebbi ruhadarabját kezembe véve, fejéhez raktam, hogy ne legyen tiszta vér mindene. Nancy lecsukta szemét, majd próbált pihenni. Mielőtt álomba szenderült volna, ezt mondta nekem:
-Jaj...Jaj Annie...Annyira szeretlek!
Mosolyom olyan széles volt, hogy már az én arcom is belefájdult. Nancy gyenge. Mindig is így akartam látni! Milyen egyszerű őt megtörni. Soha nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű lesz!
Gyöngéden simogatni kezdtem karját, majd tovább vigyorogva gonosz görbületemmel ezt mondtam:
-Én is nagyon szeretlek...Anya!