Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

22. Levél

-Vanessa szemszöge-

Aggódtam Annie-ért. Sem a telefont nem vette fel, se nem beszélt velem napok óta, így úgy gondoltam elmegyek hozzá. Igen, csak én vagyok arra képes, hogy hajnali egy órakor még az utcán mászkáljak a barátnőm érdekében.

Befordultam a sarkon, ám egy száguldó rendőr autó haladt el mellettem, majd még egy és újra még egy. Mégis az ellenkező irányba mentek. Valami nekem mégsem stimmelt. Most már rohantam Annie házához. Azonnal átmásztam a kerítésüket, majd a ház ajtajához siettem. Bementem az ajtón, majd felrohantam az emeletre, Annie szobájához. A szobában viszont senkit nem találtam. Körbenéztem, ám egy papírdarabon akadt meg a szemem, ami Annie íróasztalán pihent.
Odamentem és kinyitottam a félbehajtott papírlapot. Ez állt benne:

Drága Vanessa!

Ha ezt a levelet látod, az azt jelenti, hogy halott vagyok...
Nem bírom már a kirekesztést, nem tűröm meg azt, hogy tovább bántsanak és alázzanak. Eleget nyeltem. Mégis úgy gondolom, hogy ha te nem lennél nekem, nem éltem volna túl egészen idáig. Tudom, te minden nap erőt adsz nekem és próbálsz belém lelket önteni, de nem teheted ezt örökké. Jó barát voltál és köszönöm a veled töltött perceket!
Nem téged akarlak bántani távozásommal, csak magamnak akarok nyugalmat és megváltást.
Kérlek állj helyettem bosszút azokon, akik megkeserítették életemet. Kelts bennük bűntudatot, éreztesd velük a súlyát, hogy ekkora roncsot csináltak egy lányból.

A legjobb barátod: Annie

A levél elolvasása után hevesen dobogott a szívem. Eltettem a papírdarabot, majd lassan, észrevétlenül kiosontam a házból és visszamentem az utcára. Most már megértettem miért nem vette fel Annie a telefont. Már mindent értek...
A hideg éjszakában a rendőr szirénák mellett elsétálva, komoly arckifejezéssel tartottam hazafelé és próbáltam feldolgozni a történteket. Amit Annie-nek megígérek, azt be is fogom tartani!