Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

10. Rituálé

Egy kádnyi vérben fürödtem. Véres kezemmel végig simogattam magamat teljes élvezettel. Mosolyom ördögi volt. Egy szál cigarettát vettem a számba és rágyújtottam. Ahogyan szívtam, hátra dőltem a kádban, egészen addig, hogy megtartson a széle. Felemelve fejemet ki is fújtam a füstöt, majd beszélni kezdtem: 
-Ugye mennyivel jobb az életem, mióta te nem vagy nekem? Annyira nyugodt vagyok és még csak paranoiásnak sem mondhatnám magamat. Az élet olyan szép! Csodálatos! Főleg, hogy elvettem a tiedet.
Ekkor oldalra fordítottam a fejemet. Nancy fejét láttam meg egy seprűre kitűzve. Szájából folyt a vér és a szeme is nyitva volt. Aztán hangosan nevettem, sőt! Még vihogásnak is kevés lenne az, amit én akkor előadtam. Amint erősebbé vált a kacajom, egyre jobban lesüllyedtem a vérben teli kádban. A végén a vér teljesen befedett és vörösen láttam mindent.

Álmomból felébredve elmosolyodtam. Csodálatos volt látni, még egy álom erejéig is, hogy Nancy halott. Egészen felüdülés volt. De bírnom kell a véremmel. Őt akarom utoljára megölni. A kínok kínjában fog meghalni.

Az iskolában, órán ülve figyeltem a tőlem balra ülő Josht, miközben a tanár valamit beszélt hozzánk. Éreztem, hogy egy összegyűrt papírdarab a fejemnek pattan, majd a földre hull. Lehajoltam érte, majd szétnyitottam. Felirat is volt rajta: Undormány
Jobb oldalra néztem, ahol mindenki csöndben kacagott. Egy valaki viszont csak mosolygott rajta. Frances, akinek nemhogy a neve buzis, még mellé egy önsajnáltató fasz. Nem vetem meg az emo-kat, de ez a srác maga a kiiktatni való személy. Mindene megvan. Van egy normális családja, konkrétan a házuk is egy jó pár millába kerülhetett, amit kiejt a száján, azt meg is kapja...És mégis úgy csinál, mintha szar lenne az élete. Egy ilyen mű depressziósból ki fog jönni az élhetnék érzése, csak későn fogja megtapasztalni. Hozzá teszem, nem csak én utálom őt titokban. Josh sem kedveli. Ő mondott el nekem róla mindent. Láttam is a gólyatáborban, hogy beszélgetnek, de hamar meg is unta a fiút.
-Ne is figyelj rá!-suttogta Josh.-Csak feltűnési viszketegsége van. Egészen addig, ameddig ki nem verem a fogát.
-Nyugi, Josh!-fogtam meg a kezét.-Minden oké.
Ekkor halványan elmosolyodtam. Josh úgyszintén.

Iskola után kutattam egy kicsit a gépen, amíg Vanessa-val beszélgettem. A sátánista szertartásokat néztem meg. Mindenhol mást írtak és nem tudtam eldönteni, hogy melyik a helyes. Vanessa ebben a legjártasabb. Nem sátánista, de ért ezekhez a dolgokhoz. Vele idéztem egyszer szellemet.
-Am...Vanessa.-szólítottam fel.
-Igen?-kérdezte.
-A sátánista és a sátán imádó között mi a különbség?
-A sátánista követi Lucifer parancsait, nem mutat be áldozatot, és a legalapvetőbb dolog az egészben: Hisz sátánban. A sátán imádó, csak sátánistának akar tűnni. Ők véráldozatokat mutatnak be, tök mindegy, hogy ember, vagy állat. De más ember, aki nem sátánista, nem tudja a különbséget. A sátánistát egyenlővé teszik az ember és állat gyilkolással rituáléknál. Miért kérdezed?
-Mert szörföztem az interneten és megtaláltam egy ilyen cikket. Csak gondoltam okosabb leszek tőle.
-Áh, igen. De a pentagramról és a pentagrammáról sem tudnak semmit.
-Mi az a pentagramma?
-Az egy körbezárt csillag fejjel lefelé fordítva. Ugyan az, mint a pentagram, csak az felfelé van.
-Értem, köszönöm a felvilágosítást. Vanessa...Te is láttad, az órait?
-Igen, de ne foglalkozz Franchezzel! Biztos csak azért csinálta, mert anyuci és apuci nem lesz otthon, hogy kinyalják a seggét.
-Ezt te honnan veszed, hogy a szülei nem lesznek otthon?
-Elsuhantam a haverja és ő mellette, és arról siránkozott neki, hogy nem lesznek otthon a szülei este és megint egyedül lesz.
-Szegény, de sajnálom.-mondtam gúnyosan.

Mikor besötétedett, felvettem ugyan úgy a bőrszerelésemet, eltettem öt darab kis gyertyát a zsebembe és egy krétát és az est leple alatt kerestem meg azt a házat, amiben Franches élhet.
Nem volt nehéz megtalálni. Őrületesen dübörgött a rock zene a házban. Franches ismeri a jó zenét. Amint az ajtóhoz léptem, tudtam, hogy nem mehetek be rajta. Ilyen puccos házat mindig bezárnak. Körbe néztem, majd megláttam hogy kis résnyire nyitva van egy lenti ablak. Odasiettem, majd jobban kitártam az ablakot és bemásztam. Egy fekete macskát láttam a házban. Édes cica volt, de nem azért jöttem, hogy megsimogassam a kis kedvencet. Bementem a konyhába és elvettem egy konyhakést. A bőrkesztyű ebben nagyon fontos kellék. Nem marad ujjlenyomat. Felsétáltam az emeletre, de minden egyes lépésnél hangosabb volt a zene. Nem is tudja szegény fiú, hogy ez a veszte. Még a kiabálását sem fogják hallani.
Lassan kinyitottam az ajtót. Franches a gépnél ült. Valamiféle pc-s játékkal játszott. Óvatosan mögé osontam, majd úgy megrántottam a széket, hogy Frances hanyatt borult. Lábammal vissza löktem a széket, majd gyorsan beleszúrtam a combjába a kést. Ordítását halványan lehetett csak hallani. Aztán a fiú rám nézett. Széles mosollyal néztem bele barna szemeibe, ahogyan a felismerés megvilágosul bennük. Nem kell sokat várnia arra, hogy a sírba vigye a titkot, hogy én vagyok a hóhérja.
Könyörögni fog az életéért. Kihúztam a combjából a kést, majd újra láttam a fájdalomtól szenvedő arcát.
A szájából ezt olvastam le: Annie, kérlek ne!
De hiába minden. Hiába ellenkezett, sikerült a karján végig vágnom az eret, amiből ömlött a vér. Mellkasára léptem és megvártam, míg elvérzik. A vértócsa akkora volt a fiú alatt, hogy fürdeni lehetett volna benne. Elővettem a zsebemből a krétát, majd egy nagy és széles kört rajzoltam a fiú köré. A körre a pentagramma öt szögével megegyezően helyeztem rá a gyertyákat, majd meggyújtottam őket. A macska nyávogását hallottam. A hang irányába néztem, majd azt láttam, hogy a kis szőrmók gazdája vérét iszogatja.
-Okos cica.-mosolyodtam el.
A kést úgy helyeztem el a hulla mellett, hogy úgy tűnjön, hogy a fiú saját erét vágta volna fel. Ez mind remek, de hogy megyek ki a szobából úgy, hogy ne hagyjak magam után egy vérnyomot se? Itt parketta van, de ha elhagyom a szobát, ott már szőnyeg van. Sebesen kerestem valami rongyot. A vérben császkálva a szekrényéhez mentem. Jól kinyúltam, hogy ne hagyjam el a vértócsát, de a körbe se lépjek bele, majd kivettem egy fekete pólót. Azt ledobtam a nem véres földterületre, majd bele dörzsöltem véres csizmatalpamat, jó alaposan. Semmi vérnyomot nem hagyok magam után. Maga a megtestesült zsenialitás! A pólót aztán felkaptam és lesiettem a fürdő szobába. Nemsokára biztos hazajöhetnek a szülei, ezért ha a ruhákat is le akarom pucolni, akkor gyorsan le kell zuhanyoznom. Lekaptam magamról mindent, majd bevetettem magamat a kádba. Alaposan végig mostam magamat és jól  megcsapattam magamat meleg vízzel. Ahogy a hajamat mostam, ide-oda ringattam a csípőmet lassan, mintha táncolnék, közben pedig dúdoláztam magamban:

,,You don't own me
I'm not just one of your many toys
You don't own me
Don't say I can't go with other boys

Don't tell me what to do
And don't tell me what to say
Please, when I go out with you
Don't put me on display

You don't own me
Don't try to change me in any way
You don't own me
Don't tie me down 'cause I'd never stay"

A rövid, de alapos zuhanyzás után alaposan kitisztítottam a bőr cuccaimat, majd felvettem őket sebtében. Hallottam, hogy a szülők hazajönnek, így nem mehettem ki a fürdőből. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt és felkapva a véres pólót, amin már megszáradt a DNS, kimásztam a fürdőszobai ablakon.
Jó messzire mentem, majd mikor már biztonságos távolságban voltam, egy olyan helyen pihentem meg, ahol nem lakik sok ember. Ott megfogtam a ruhadarabot és egyszerűen felgyújtottam. Megvártam, míg elég, majd mikor már nem maradt belőle semmi, csak hamu, egyszerűen csak hazasétáltam.