Annie kicsit vérmes -BEFEJEZETT-

16. Két arcú én

Másnap délután, Josh-al voltam. Pontosabban Josh újra apjával nyomozgatott és találtak valamit, így elhívtak a helyszínre. Megmondták, hogy pontosan hova kell menni, én pedig ott találkoztam össze Josh-al és az apjával. Miközben apja a társait hívta, a tóból kihúzott Adam hulláját néztük. Megdöbbentem mennyire eldeformálódott a teste. Bőre elszürkült, teste a víztől dagadt és néhol már hiányzott belőle egy-két cafat husika. Tekintete élettelenül nézett rám.
-Jesszusom!-játszottam meg az elborzadó leánykát.-Szörnyen néz ki!
-Nem is csodálom...-mondta komoly hanggal Josh.-Már majdnem egy hónapja a vízben rohad...
-Honnan jöttél rá, hogy ott van?
-Nem én vettem észre. Ezt a tavat két havonta pucolják ki...
Olyan természetes hangleejtéssel beszél róla, mintha ő követte volna el a gyilkosságot, pedig én voltam az. Josh nekem egyre gyanúsabb...Olyan, mintha tudná, hogy én voltam az elkövető és csak feszültséget akarna bennem kelteni.
-Mondd...-folytattam a társalgást.-Miért beszélsz ilyen természetesen erről az egészről?
-Mert tudtam, hogy nem tűnt el, hanem meghalt.-felelt a fiú.-Ennyi ideig csak az tűnik el, aki meg is halt. Jól láthatóan ehhez a gyilkossághoz másnak van köze.
-Nem minden esetben...De most szemmel látom az igazadat...Teljesen elborzaszt.
-Eléggé elsápadtál...Jól vagy?
Gyanakszik...Ez nem jó jel. Tudtam, hogy okos, de azt nem, hogy ennyire jók a nyomozó készségei. Valamit gyorsan kell csinálnom, hogy eltereljem a figyelmét. Villámgyorsan eszembe is jutott erre a válasz. Lassabban vettem a levegőt, majd lecsuktam a szememet, így ájulást színlelve. Josh gyorsan el is kapott és szólt édesapjának:
-Apa! Annie nincs jól...Megrázta a látvány.
-Már is megyek.-felelte Roger.
A rendőr lépéseit hallottam. Egyre közelebb jött hozzám. Aztán egyszer csak egy ujjat éreztem nyakamon. Mivel a pulzus számomat kicsit lejjebb tudtam venni azzal, hogy kevesebbszer lélegeztem, ezért már szinte biztos, hogy benyeli a horgot.
-Lassú a pulzusa.-állapította meg Roger.-Lehet annyira lement a vérnyomása, hogy elájult. Biztosan nagyon megrázta szegényt a látvány.
-Hazavigyük?-kérdezte Josh.
-Jobb lenne, ha egyenlőre hozzánk vinnénk.
Ekkor Josh elvitt magával.
A nagy színlelés közben elaludtam.

Később arra ébredtem, hogy Josh valamit motyog magában. Lassan kinyitottam a szememet, majd körbenéztem. A fiú szobájába voltam. Hallottam, ahogyan azt mormogta magában: ,,Miért is hittem azt, hogy ő az"
Ekkor a nevét mondogattam:
-Josh! Josh, hol vagyok? Josh...
-Annie.-nézett le rám a fiú.-Nagyon aggódtam érted! Azt hittem sose kelsz fel. A házunkban vagy. Jobb lesz, ha itt alszol. Nancy-re meg most ne gondolj. Félek, hogy a gyilkos téged is el fog kapni...
-Annyira figyelmes vagy, Josh! De össze kéne szednem a cuccaimat előbb.
-Még világos van, szóval kérlek siess vissza és csörögj rám, ha valami gyanúsat látsz.
Ekkor bólintottam egyet.

Otthon összeszedtem a cuccaimat, majd mielőtt kisétáltam volna az ajtón, megláttam egy üzenetet és egy zacskó kokaint a nappali asztalán. A levélben ez volt írva:

Szia Nancy! Megérdemled a cuccot. Sokat dolgoztál érte.
                                    Főnököd: Eric

Igen, tudni kell Eric-ről, hogy ő nem csak a stricije, hanem még a dílere is.
Nem igazán akarom tudni, hogy még mije lehet, de úgy is hamarosan meg fog szabadulni tőle. Minél több fájdalmat akarok neki okozni, amennyit ő okozott nekem.
Hirtelen régi önmagamat láttam magam előtt. Barna haj, színes ruhák, nuku rúzs, csak szempillaspirál...És persze az idegesítően angyali én. Újra hallucinálok?
-Látom a gondolataidat...-mondta a régi önmagam.-Te nem ilyen voltál.
-Nem...De ezt hozták ki belőlem...-válaszoltam.
-De akkor sem tudtál volna bántani mást, ha kényszerítettek volna rá.
-Az az énem meghalt a kórházban...Nem tudtam elviselni, hogy szenvedek...Ha nem jött volna el a változás, még mindig te lennék... Jobb is így.
-Tényleg? Szerinted az normális, hogy öt embert megölsz bosszúból és még tovább is akarod folytatni? Miért csinálod ezt?
-Mert határozott vagyok, tudod? Határozott. És imádom a bosszút! Nincs is annál jobb, mint szenvedni látni azokat, akik bántottak minket! Akik minket kínoztak, érted?
-Ez nem megoldás...Nem teheted ezt örökké!
-Örökké nem is akarom csinálni. Csak addig, ameddig mindenkin bosszút nem álltam, akik a szenvedésem forrásai voltak! Most pedig tűnj innen! Nem akarom, hogy itt legyél. Jobb lenne beletörődnöd, hogy ez én vagyok és sosem leszek olyan, mint te mégegyszer!
Ekkor szomorkodva eltűnt a régi felem. Túl jó kislány voltam régen. A mostani rossz sokkal jobban tetszik.

Este, mikor már Joshnál voltam és elalvásra készülődtünk, hosszan elbeszélgettünk, míg egymás karjában leltünk megnyugvást.
-Annie, ha téged elveszítenélek, azt nem élném túl...-simogatott Josh.
-Tudom...-feleltem halkan.-Én sem bírnálak elveszíteni téged...
-Olyan különös ez a világ...Ha ki akarnak szúrni a másikkal, azt a pontot célozza meg a legtöbb ember, ami a legjobban fáj a másiknak...Tudom, hogy a nyomozói munka veszélyes. De én okosabb vagyok annál, mint azt mások hiszik.
-És egy csöppet szerény is.
Ekkor mind a ketten felkacagtunk, majd egymásra mosolyogtunk.
-De szeretsz, ugye?-kérdezte bután Josh.
-Persze, hogy szeretlek.-feleltem.-Már az első pillanattól kezdve szerettelek...A Sors nem hiába akarta, hogy találkozzunk.
-Valahogy úgy lehet, ahogyan mondod.
-Josh...
-Igen, Annie?
A fiú szemébe néztem jó hosszan, majd mikor elvesztem színes, ragyogó tekintetében, ezt kérdeztem:
-Ha bármi történne köztünk, te ugyan úgy szeretnél?
-Annie...-fogta meg az arcomat Josh.-Csupán csak tizenhét éves vagyok. Alig tudtam meg mi az a szerelem...De azt el tudom mondani, hogy te vagy a legcsodálatosabb lány, akit megismertem. Őrülten szerelmes vagyok beléd...És nem hiszem, hogy bármikor is ellöknélek magamtól.
-Olyan jó, hogy egymásra találtunk.
A szőke fiú ekkor nem mondott semmit, csak magához ölelt.

Később, mikor Josh elaludt, én csak az ágy melletti részt tudtam bámulni. Újra megjelent a régi Annie és csóválta a fejét.
-Ha tudná ez a srác, mennyire átvágod őt...-suttogta.
-Azzal, hogy nem vallom be, hogy én vagyok minden gyilkosság tettese?-kérdeztem.
-Hova süllyedsz még mélyebbre? Josh nem ezt érdemelné...Az igazság lehet fájna, de legalább tisztább lenne a kapcsolatod.
-Mekkora hülyeségeket hordasz össze...
-Mi lesz még ebből?
-Ó...-mosolyodtam el.-Ha te azt tudnád, sírva menekülnél el tőlem.