Kiválasztva [Jungkook ff.] - Befejezett

19

MinGi pov's

Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Igazából rajzolni szerettem volna, amit el is kezdtem, de amint a ceruza hegye a laphoz ért, rögtön elment a kedvem. Mégis mi történt? Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy Jungkook segít felülnöm, mivel a betonon feküdtem. Tényleg elájultam volna? Nem volt semmi bajom előtte, és igaz, hogy keveset ittam ma, de ez eddig sosem volt gond.

Amint a számhoz emeltem a poharat, meghallottam, hogy van mögöttem valaki, így arrébb álltam, nehogy útban legyek, de az illető még csak észre sem vett. Byuk megállt mellettem, és elővett magának egy bögrét, amibe megmelegítette az esti mandulatejét, és visszament a szobába. Most már ezt fogja csinálni? Mellőzni fog, mintha nem is léteznék? Bár igaz, ami igaz, ez sokkal jobb állapot annál, mint mikor egyfolytában sérteget.

Én is visszamentem a szobámba, de mikor becsuktam az ajtót, Jungkook belendült az ablakon keresztül, és rögtön az ágyra ült. Megpaskolta maga mellett a helyet, ezzel jelezve nekem, hogy szeretné, ha oda ülnék. Tartva a távolságot lehuppantam én is az ágyamra, majd hátrébb araszolva a párnáknak döntöttem a hátamat, és felhúztam magamhoz a térdeimet.

- Szeretnék kérdezni tőled valamit - kezdett bele, én pedig csak bólintottam, és kíváncsian vártam, mit akar tőlem megtudni. - Van valami, amit szeretnél, ha megtennék neked?

- Mi? - kérdeztem vissza meglepődve.

- Úgy értem.. Van valami kívánságod? - az első, ami eszembe jutott, az egy meseszereplő volt, mégpedig a dzsinn, aki teljesíti három kérésedet. Elképzelni se tudtam, Jungkook miért kérdez ilyet, és miért pont most, ilyen hirtelen, ezért megingattam a fejem.

- Összezavarsz.

- Csak válaszolj - vont vállat könnyedén. - Eddig te akartál beszélgetni - ez igaz, de nem olyanokról, amit nem tudok megválaszolni. Illetve.. Lenne egy dolog, de az inkább kérdés, és nem kérés. Nem tudom, érdemes e feltennem neki, mert őszintén szólva félek a választól, de ha már így alakultak a dolgok, nem hagyhatom elszalasztódni ezt az ajánlatot.

- Én csak szeretném tudni, hogy végig velem leszel-e. Tudod, mikor már öregember leszek, aki magáról se tud gondoskodni.. Vajon akkor is itt leszel nekem? - biccentettem oldalra a fejem, és a tekintete helyett elkalandoztam a szoba másik sarka felé. Néha elgondolkozok azon, vajon milyen öregasszony lesz belőlem. Olyan házsártos házisárkány, akit mindenki utál, és csak úgy említik ,,a banya", vagy esetleg egy olyan, aki mindenkit megnevettet, aki laza és még öreg korában is félvállról veszi az életet? Remélem a második, mert nem akarom, hogy az emberek utáljanak.

Mivel nem válaszolt, Jungkookra pillantottam, aki szintén nem rám figyelt, hanem ki az ablakon nézelődött. Mintha csak rosszat mondtam volna, szemei bánattal teltek meg, miközben nagyokat sóhajtozott. Őrlődik valamin?

- Végig veled leszek - válaszolta. - A halálodig.

- Te fogsz elvinni engem is, ugye? - kérdeztem, bár lehet, nem kellett volna. Némán bólintott egy aprót, és lenézett a kezeire. Ujjait összekulcsolta, és fel-le emelgette, mint aki vallani akar valamit, de nem tudja, hogyan kezdjen bele. Kezdett ez az egész helyzet kicsit feszülté válni.

- De most más dolgunk van - rázta meg a fejét, és fordult vissza felém. - Mit csinálsz holnap?

- Suliban leszek.

- És mi lenne, ha nem mennél?

- Mi? - szinte már kiáltottam a kérdésem, annyira megzavar ez a hirtelen természetváltása. - Jungkook, miért viselkedsz ilyen furcsán?

- MinGi - sóhajtott még egyet. Közelebb jött, és a térdemen pihenő kezemre fogott. - Kérlek, ne kérdezd ezt tőlem. Csak hagyd egy kicsit, hogy ez legyek. Ígérem, mindent el fogok magyarázni, de most arra kérlek, hogy ne faggatózz.

- Rendben - egyeztem bele nagy nehezen. A kíváncsiságom megint temérdek kérdést fel akart tenni neki, de tiszteletben tartom a kérését. - De holnap mennem kell. Utána úgy is hétvége van, és akkor egész nap veled lehetek. - Másik kezemmel ráfogtam az övére, mintha kupacokat akarnánk csinálni, és elmosolyodtam. Remélem nincs nagy gond, és nem azért viselkedik így, mert el kell majd mennie, vagy mert bajban van.

- Akkor holnap ha megjössz, elmegyünk sétálni.

- Nem lesz baj? A munkád..

- Nem - rázta meg fejét. Lehet, csak képzelődök, de egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Kaptam három nap szabadságod. Szeretném ezt úgy eltölteni veled, mintha ember lennék. Érted? - bólintottam, és leszegtem a fejem, amit éreztem, hogy egyre jobban pirul. Mióta várok már felőle valamilyen nyitásra, és most legyen annak bármilyen oka, megkaptam. Ilyen lehet az, mikor teljesen boldognak érzed magad. Sürgeted az időt, hogy teljen gyorsabban, és már holnap délután lehessen, csakhogy eltölthessek vele pár órát. - Most pedig aludj. Holnap korán kell kelned.

Bár nem voltam álmos, mégis szót fogadva neki lehajtottam a fejem. Ő is ledőlt mellém, de míg én hason voltam, ő inkább háton feküdt. Kinyújtottam a kezem, hogy megfoghassam az övét, de ekkor felugrott, én pedig ijedtemben felnyomtam magam a kezemmel, de csak pár másodpercre. Megragadta a csuklómat, és kihúzva alólam oldalamra fordított, így szabad utat engedve magának felém.

Derekamnál pihent az egyik keze, míg a másik tenyere a fejemen. Így húzott oda magához, és ölelt át. A hirtelen ért gesztust nem tudtam hogyan lereagálni, ezért a testem megfeszült, és mozdulatlanná dermedt. Eddig csak a kezét hagyta fogni, most meg hirtelen megölel.. Szerintem érthető, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.

Kérdezni akartam, tudni szerettem volna, miért viselkedik így. Vajon tényleg csak ez a három szabadnap játszik szerepet ebben, vagy titkol még valamit? Mindenesetre biztosan nem most fogom megint megkérdezni. Nehogy a végén még meggondolja magát, és elmenjen.