Kiválasztva [Jungkook ff.] - Befejezett

25

Jungkook pov's

- Várni fogok rád, Jungkook.

Megingattam a fejem, hogy észhez térjek, és visszaváltoztam eredeti alakomba. Soha nem volt még ilyen nehéz meglendítenem a kaszámat, de tudtam, ha most nem teszem meg, MinGi talál rá másik módot, hogy rávegyen.

Még ilyenkor is csak azt látta maga előtt, hogy miatta én ne kerüljek bajba. Soha többé nem fogok még egy ilyen angyallal találkozni, mert belőle számomra csak egy volt. És ezt az egyet épp most ölöm meg. Ahogy a kasza elvágta a fonalát, MinGi erőtlen teste dőlni kezdett, ám mielőtt a homokba huppanhatott volna, elkaptam, és magamhoz húztam. Nem bírtam már uralkodni magamon, fogaimat összeszorítva engedtem, hogy a könnyeim maró érzéssel távozzanak a szememből.

MinGi lelke kiszakadt a testéből, én pedig óvatosan a karjaimba véve a lányt felvittem oda, ahova ezek után tartozni fog. A lelke olyan tiszta, mint a frissen mosott lepedő, semmi bűn vagy mocsok nem szennyezte be, még úgy se, hogy egy olyannal volt barátságban, mint ami én vagyok. Soha nem fogom tudni meghálálni neki azt, amit adott nekem, hogy volt nekem.

Aznap sokáig álltam még ott, ahol a teste feküdt. Nem bírtam elszakadni tőle, mert még így is gyönyörűnek találtam. Olyan volt, mintha csak aludna. Egy örökké tartó, mély álomban.

- Hyung. - szólalt meg YoonGi. Valahogy tudtam, hogy nem lehet messze, ezért nem lepődtem meg, csak letöröltem a könnyeimet, és megfordultam. - A rendőrök hamarosan itt lesznek. Mennünk kell.

- Igazad van. - válaszoltam neki rögtön, és megindulva felé kivettem kezéből a naplómat, ám eszem ágában sem volt kinyitni. Előtte még el kell mennem egy helyre.

Mint mindig, most is az ablakot használtam arra, hogy bejussak a szobájába. Üres volt, és csendes, semmiben sem hasonlított arra a helyre, ahova akkor jöttem, mikor MinGi itt volt. Valahogy olyankor még a szoba is életre kelt.

Az ágy szépen el volt rendezve, sőt, minden a helyén volt, mintha nem is lakna itt senki. A paplanra ki volt helyezve egy mappa, amire fel volt írva a lány neve. Emlékszem erre, mivel sosem mutatta meg, hogy mi van benne. Most azonban nem bírtam magammal, leültem és kinyitottam, mert tudnom kellett. Tudni, hogy ő hogyan látta a világot, és miként rajzolta le azt, ami a szeme előtt volt.

Azonban mikor kinyitottam, meglepően vettem szemügyre a lapokra rajzolt csodákat.