Kiválasztva [Jungkook ff.] - Befejezett

13

Egész este meneteltünk, én pedig néztem, hogy hogyan gyűjtik be a lelkeket. Jungkook és Yoongi tekintettel rám, nem csak eltűntek, és megjelentek valahol, hanem szépen mellettem kísérve mutatták az utat, hogy merre kell majd mennem. Sajnos, még ha meg is érintenek ilyenkor, nem tudnak egyik helyről a másikra elvinni, ezért muszáj volt úgy megoldani, hogy ne maradjak le.

Bár még nincs teljesen őszi idő, de ez az este meglepően hideg volt. Ha nem mászkáltunk volna folyamatosan, azt hiszem, megfagynék. Jungkook ezt nyilván nem vette észre, mert el volt foglalva, én pedig nem akartam zavarogni, ezért is maradtam csöndbe végig.

Nagyon meglepő a tény, hogy ebben a városban egy éjszaka alatt hányan meghalnak. Lehet, hogy ez volt az extra eset, és nem is voltak olyan sokan, csak azért láttam annak, mert ide-oda kellett mendegélnem, de reggelre úgy elfáradtam, mintha három napja nem aludtam volna.

Úgy döntöttem, nem megyek ma iskolába, hanem inkább velük maradok. Addig se kel hazamennem, és meglátnom azt a nőt, aki a szerencsétlenségemet nézve biztosan otthon lesz. A két férfi észre se vette, hogy reggel lett, sőt, akkor észlelték csak az idő múlását, mikor már délután volt.

- Neked nem kellett volna iskolába menned?

- Basszus, észre se vettem, mennyire elrepült az idő.. - folytatta Jungkook mondatát YoonGi, miközben szeme elé tette a kezét, és felnézett a napra.

- Majd megyek holnap. Nem lesz belőle bajom - vontam vállat, és indultam el, bár az se volt biztos, hogy erre kell menni. Most úgy ennék egy fagyit, de minden pénzem a táskámban maradt. Vajon mit fogok otthon kapni apámtól, ha beállítok? Már ahhoz sincs kedvem, hogy azt végighallgassam, mennyire aggódott. Bár semmi rosszat nem tett ellenem, mégsem akarok most beszélni vele.

- MinGi? - hallottam meg a nevem. Felemeltem a fejem, hogy meglássam, ki szólított, de mikor megláttam Jin-t, még a lábam is földbe gyökerezett. - Ma nem láttalak a suliban - lépett elém nagy mosollyal az arcán.

- Igen, volt egy kis dolgom. Épp onnan jövök - hazudtam olyan természetességgel, mintha minden nap ezt tenném.

- Értem - bólintott. Ekkor Jungkook mellém lépett, és másik vállamra fogva magához húzott, mintha csak védeni akarna. Felnéztem rá, azt tettetve, hogy az égen kémlelek valamit, de az az arc, amit akkor láttam, nagyon meglepett. Szemei szikrákat szórtak, fogait szinte hallottam, ahogy csikorognak, marka pedig egyre jobban szorította a karomat, ami már fájt, de nem szóltam. - Akkor majd holnap. - intett a férfi, és elsétálva mellettem lefordult a következő utcában.

- Ez meg mi volt? - léptem Jungkook elé, majd megdörzsöltem a karom, ahol még mindig érzem az érintését. Megrázta a fejét, és mintha eddig transzban lett volna, rám, majd maga mögé pislantott, értetlen fejjel.

- Nem tudom - vallotta be őszintén. - Azt hiszem nem tetszett, hogy mással beszélgetsz.

- Mással? - nevettem fel. - Jungkook, előtted még soha senkivel sem beszéltem. - Ez volt az első alkalom, hogy más emberrel látott, persze az apámon kívül. Mikor kicsi voltam, és még beszélgetett velem napi szinten, sokszor volt olyan, hogy Jungkook végighallgatta.

- Lehet ez volt a probléma.. - sóhajtott fel. - Ne haragudj. - Jól értem, hogy féltékeny lett? Még soha nem láttam ezt az arcát, sőt, ezt a fajta viselkedését nem produkálta még előttem. De tagadhatatlanul jól esik, mivel a mellkasom még mindig lüktet, egészen azóta, hogy magához húzott.

- Azt hiszem, haza kellene mennem.. - jelentetem ki, mikor észrevettem, hogy közel vagyok a házunkhoz. Még mindig nem volt kedvem, de annyira megfájdult a fejem, hogy már éreztem, szédelgek. Egyre többet pislogok, és törölgetem a szemem, hogy nyitva tudjam tartani. Ez biztosan azért van, mert egész éjjel fent voltam, és járkáltam. Még sosem csináltam ilyet, ezért nem is bírom annyira, mint mások.

- Este átmegyek. Van még pár nevem - nyitotta ki Kook a naplót, én pedig anélkül, hogy ránéztem volna bólintottam, és elindultam. Már a kapun is alig bírtam bemenni, mert nem találtam a kilincset. Mindenhova nyúltam, csak arra nem, a házba pedig szinte kész kihívás volt bejutni. Szerencsére az ajtó nyitva volt, ami azt jelentette, hogy apám kivételesen itthon maradt írni.

Amint betettem a lábamat, és levettem a cipőmet meghallottam tőle a nevem, de válaszolni már nem tudtam. Emeltem a lábam, de nem eléggé ahhoz, hogy fellépjek azon az egy lépcsőfokon, ami előttem volt. A lábam beleütközött, és elestem, a testem pedig már nem volt annyira erős, hogy feltoljam magam. Letettem a fejem, majd csak annyit éreztem, hogy apa a hátamra fordít, és kiabálja a nevem, én viszont nem válaszoltam neki. Lehunytam a szemem, és elaludtam.

Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, a tudatom szinte lebegett. Az ágyban feküdtem, izzadtan, és mégis vacogva, amit nem értettem. Nyakig fel volt húzva rajtam a takaró, amin még egy pléd is volt, ezért az irdatlan meleg máris értelmet nyert. Kint már sötét volt, az ablakom zárva, egyedül voltam a szobám csendjében.

Felültem, és a fejemhez kaptam a kezem, mikor lüktetni kezdett, szinte parancsolva, hogy dőljek vissza. Erőt vettem magamon, és felálltam, majd a szekrényemhez léptem, hogy elővegyek egy rövidebb pizsamát, és utána elmehessek zuhanyozni. Azonban amint megtaláltam a ruháimat, apám benyitott az ajtón, és nagyot sóhajtott.

- Örülök, hogy felébredtél. Legalább be tudod venni a gyógyszert - emelte meg kezét, amiben ott virított az apró kis tabletta, és egy pohár víz. Letette az asztalomra, majd csípőre tartott kézzel felmért. - Akartam hívni orvost, mert felment a lázad, de úgy gondoltam, ez elég lesz majd csak akkor, ha nem segít a gyógyszer.

- Nem kell orvos. Jól vagyok. Le szeretnék zuhanyozni..

- Oh, nem! - rázta meg a fejét, szemei pedig rögtön felcsillantak. - Ülj csak le, megengedem a vizet, és kiáztatod magadból ezt a fránya betegséget. Csak várj pár percet. - emelte fel ujjait, és futott ki a szobámból, egyenesen a fürdőbe. Azt hittem, első dolga lesz leszedni a fejem, amiért elmentem, és nem is szóltam semmit, de mintha meg sem történt volna, úgy viselkedik. A lényeg, hogy most tényleg úgy érzem, jót fog tenni az a fürdő, ezért engedek a csábításának.