Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 3

Holly szemszöge

Hamar elérkezett a szeptember 1-e. Reggel korán kiment az álmosság a szememből, és felültem az ágyon. Odaszökdécseltem a szekrényemhez, felkaptam egy egyszerű mugli ruhát, és kifésültem a derékig érő, hosszú vörös hajamat. Igaz metamorf mágus vagyok, de szeretem a hajam és a szemem alapszínét, jó nekem így. Ha mérges vagyok akkor szokott megváltozni a hajam és a szemem, és olyankor elég ijesztő tudok lenni, de alapból ritkán változtatok magamon. Jó nekem így.
Miután végeztem a fésülködéssel, felkaptam a hátizsákomat, és átszaladtam Apuékhoz, felkelteni őket.
- Apa, Anya, jó reggelt. Öltözzetek már 9 óra van. Ja és Apa, ha jössz le, kérlek hozd le a ládámat. - kiabáltam, amire természetesen felkeltek, majd leszaladtam reggelit készíteni.

Mikor már mindennel végeztünk, már 10 óra volt. Beültünk a kocsiba és elindultunk a pályaudvarra. Amikor odaértünk a 9-es és a 10-es vágányt elválasztó falhoz, Anya segített átkelni, Apa pedig mögöttünk jött. Igaz, még csak fél 11 volt, de máris rengetegen álltak a 9 és ¾-ik vágánynál. Én elindultam keresni egy üres fülkét. Ez eltartott egy darabig, de végül találtam egyet, ahova bevittem a ládámat és nagy nehezen feltornáztam a ládát a poggyásztartóra, majd elindultam Apuékhoz elbúcsúzni.
- Szia Anya. Szia Apa. - öleltem meg a szüleimet jó szorosan.
- Szia Kincsem. - öleltek meg ők is - Majd írj, hogy hova kerültél. Bárhová is kerülsz, büszkék leszünk rád. - szorított magához Anya, majd mivel a vonat jelzett, megpusziltam a szüleimet és visszamentem a kupéhoz. Pár perc múlva Harry nyitott be.
- Oh. Szia Holly. - köszönt - Leülhetek?
- Persze gyere csak. - mosolyogtam a fiúra, mire az leült velem szembe. Pár perc múlva Ron is idetalált.
- Sziasztok, leülhetek?
- Szia Ronnie. - ugrottam barátom nyakába.
- Gyere csak. - mosolygott Harry a fiúra.
- Hols. Ne hív így! - forgatta meg a szemét a vörös fiú, majd leült mellém.
- Hé. Megbeszéltük. Én Hols, Te Ronnie. - háborodtam fel.
- Jó, igaz... - sóhajtott fel Ron, majd összeborzolta a hajamat - Amúgy helló, Ron Weasley vagyok. - fordult Harry felé.
- Én Harry Potter. - fogott kezet a fiúval Harry.
- Azta. És tényleg van egy... - kezdte döbbenten Ron.
- Egy?
- Sebhelyed? - kérdezte izgatottan.
- Ja igen. - válaszolta Harry és elsöpörte a haját a homlokából, így láthattuk a villámalakú heget.
- Csúcs. - vigyorgott Ron, mire én felnevettem.

Olyan negyed óra múlva jött a büfés boszorkány.
- Sziasztok kedveskéim, kértek valamit a kocsiról? - kérdezte kedvesen.
- Köszönöm nem. Nekem itt a szendvics. - mondta fintorogva Ron. Tudtam, hogy miért nem kér, nem igazán dúskálnak a pénzben a családjával.
Egyszerre megszólaltunk Harry-vel:
- Mindenből kérünk. - majd egymásra mosolyogtunk. Fizettünk és mindent leszórtunk a helyekre. Én felkaptam egy csokibékát, míg Ron és Harry együtt kísérleteztek a mindenízű drazsékkal.
Pár perc múlva egy szőke hajú, velünk egyidős fiú lépett be a kupéba, két társával, akik hozzá képest gorilláknak tűntek.
- Szóval igaz, amit a vonaton suttogtak. Harry Potter idén kezdi a Roxforti tanulmányait. - mondta a szőke - Az én nevem Draco. Draco Malfoy. - itt Ron felkuncogott - Viccesnek találod a nevem? A tied meg se kérdezem. Vörös haj, mások levetett talárja, csak egy Weasley néz ki így. - mondta Malfoy gőgösen, mire én Ron elé léptem.
- Fogd be a szád Malfoy. És ne sértegesd a barátaimat. - a szemeim szikráztak, és felemeltem a pálcámat. Mivel a szüleim aurorok így elég sok minden megy RAVASZ szinten, szóval elég sok ártást és átkot ismerek. - Malfoy. Egyszer mondom szépen. Takarodj a kupéból!
- Mert ha nem, akkor mi lesz?
- Akkor? - kezdtem - Akkor kérlek szépen, nagyon megátkozlak.
- Nem mered. - sziszegte.
- Kipróbáljuk? - mosolyogtam Malfoy-ra.
- Te csak egy nagyképű, egoista kiscsaj vagy. Nem tudsz varázslatokat, mivel elsős vagy, úgyhogy elég valószínűtlen, hogy meg tudnál átkozni. - vigyorgott magabiztosan. Ő akarta. Előrántom a pálcámat, és ráirányítom.
- Rictumsempra - mondtam, mire rögtön elkezdett nevetni.
- Me-hen-jünk. - mondta csatlósainak, mire azok el is indultak utána.
- Betoji. - kiabáltam még a Malfoy fiú után, mire az hátrafordult és tovább nevetett az átkomnak köszönhetően. Én visszamentem a kupéba, ahova belépve Harry és Ron megtapsolt, majd Ron átkarolt.
- Ügyes voltál Holly. Büszke vagyok rád. - borzolta össze MEGINT a hajamat, mire én mérgesen néztem rá, ezért inkább odébb húzódott, amit látva felnevettem.
- Nyugi Ron. - úgy nevettem, hogy majdnem leestem a földre - Nem foglak bántani.
- Ja oké. - vörösödött el a legfiatalabb Weasley fiú.
Fél óra múlva Hermione lépett a kupéba.
- Sziasztok, nem láttátok egy varangyot? Egy Neville nevű fiú elhagyott egyet. - kérdezte.
- Nem, bocsi. - mondtam - De segítek megkeresni.
- Ó, köszi Holly. - mosolygott kedvesen, majd a fiúk felé fordult - Hermione Granger vagyok. És Ti?
- Én Ron Weasley vagyok. - mondta Ron teli szájjal.
- Én Harry vagyok. Harry Potter. - mutatkozott be Harry is.
- Harry Potter? Természetesen mindent tudok rólad. - kezdte Hermione, mire felkuncogtam és elrángattam a lányt megkeresni a békát.
Sajnos nem találtuk, de a Weasley ikrekkel összefutottunk. Sokáig nem tudtunk beszélgetni, mert vissza kellett mennem átvenni a talárt, de megegyeztünk, hogy később még beszélünk.
A kupéba érve láttam, hogy a fiúk már átvették a talárjukat, úgyhogy kizavartam őket addig amíg átöltözök. Mire végeztem megszólalt egy hang:
- Öt perc múlva megérkezünk, a poggyászokat hagyják a vonaton! - mondta, és én kiléptem a fiúkhoz.
- Végeztem.
- Oké. Mindjárt ott vagyunk. - vigyorgott izgatottan Ron.
Amikor a vonat megállt, rögtön tolakodtunk a fiúkkal az ajtóhoz, hogy le tudjunk szállni. Én leugrottam a vonatról és megláttam Hagridot.
- Elsősök ide hozzám. - hívott minket, gólyákat.
- Gyertek fiúk. - rántottam magammal Ront és Harry-t.
- Szia Hagrid. - köszöntünk a sebhelyessel egyszerre.
- Sziasztok. - küldött felénk egy meleg mosolyt Hagrid, majd folytatta a kiabálást - Elsősök. Itt vagytok? Jó, ha igen akkor menjünk. - Anyuék mesélték, hogy az elsősök csónakkal mennek a Roxfort-hoz, így nem lepődtem meg, de a többi elsős eléggé. Én Harry-vel, Ron-nal és Hermione-val utaztam egy hajóval, a többiek szintén négyesével ültek egy csónakba. Hirtelen láttam társaim csodálattól csillogó szemeit, mire én is megnéztem a csodálat tárgyát. A Roxfort gyönyörű volt. Azonnal tudtam, hogy imádni fogom és ez lesz a második otthonom. Végig a kastélyt néztem, majd azt vettem észre, hogy a partra értünk. Kiszálltunk a csónakokból és elindultunk az épület felé. Egy szigorúan kinéző, ősz haját kontyba fogó nőhöz vezetett minket Hagrid.
- Jó napot Mcgalagony professzor. - üdvözölte a hölgyet óriás barátunk.
- Jó napot Hagrid. Innen átveszem őket. - mondta a professzor asszony és elindult egy lépcsőhöz, majd hátrafordult - Mire várnak? Jöjjenek. - intett, mire követtük őt a többi gólyával. Beléptünk a kastélyba, és Mcgalagony professzor egy terembe vezetett minket.
- Várjanak itt. Értesítem Dumbledore professzort az érkezésükről. - mondta és kiment. Én csak csöndben vártam, de a mellettem állók a beosztás miatt idegeskedtek. Hirtelen néhány gyöngyház színű kísértet lebegett át a falon. Valami Hóborcról vitáztak, de észrevettek minket. Üdvözöltek is, de nem igazán figyeltem, inkább a gondolataimba merültem, és vártam. Pár perc múlva benyitott a professzor asszony.
- Jöjjenek, már várják önöket. - mondta és szerintem csak én vettem észre a szája sarkában megbújó, halvány és szeretetteljes mosolyt - Egyes oszlopba rendeződjenek. - utasított minket, majd mikor a nagyterembe értünk - ami gyönyörű volt - hangosabban magyarázott - Akinek a nevét mondom kijön, ráül erre a székre, én pedig a fejére teszem ezt a süveget, mely megmondja, hogy melyik házba fog kerülni.

- Abbot, Hanna. - egy szőke, copfos kislány lépdelt oda a süveghez, mely a fején pár másodpercig várt, majd meghozta a döntést - HUGRABUG. - kiáltotta. A kislány remegve lépett társai asztalához.

- Adams, Holly. - hallottam a nevemet. Lassan odasétáltam, és leültem a székre.

- Szervusz kedves süveg - üdvözöltem a fejfedőt.
- Oh, szervusz Holly. Nagyon régen nem köszönt nekem senki. - mondta a süveg bánatosan a fejemben - Nos, hova is rakjalak - tanakodott - Ravasznak ravasz vagy, nem kétség. És okos is, milyen okos. Elszántságból sincs hiány. És rendkívül kedves vagy. Nehéz ügy, nagyon nehéz. Ó, még van valami, amit nem is tudsz. - erre meglepődtem.
- Mire gondolsz?
- Majd idővel megtudod... Nos a döntésem legyen... GRIFFENÉL.
- Viszlát. - mondtam tűnődve, de boldogan és odaszökdeltem a griffendél asztalához. Mindenki érdeklődve nézett, majd folytatták a beosztást.
Harry és Ron is a griffendélbe került, nagy örömömre, sőt még Hermione is.
Vacsora után felballagtunk a klubhelyiségbe, Percy elmondta a jelszót, és Hermione-vel elbúcsúztunk a fiúktól, majd álmosan felmentünk a szobába és bezuhantunk az ágyba. Jó volt ez a nap csak elfáradtam...