Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 13

E/3, avagy írói szemszög

Mindeközben egy fekete ruhás alak sietett a kastély falai között, célja felé. Talárja körülötte szállt, suhogva ölelte körül a férfit, aki igyekezett a célja felé, melyhez hamarosan el is ért. Megmondta a jelszót az előtte álló kőszörnynek, ami azt felismerve és elfogadva félreugrott, és utat engedett a titokzatos alaknak.

- Jó estét Dumbledore professzor - üdvözölte az igazgatót annak irodájába belépve a férfi.
- Áh, Perselus. Minek köszönhetem látogatását? - kérdezte az idős úr, halvány mosollyal az ajkán.
- Wanda-ról lenne szó - kezdte Piton, majd a professzor jelére helyet foglalt - Mint tudjuk, nevelő szülei sajnálatos módon elhunytak - folytatta mondandóját - Nos, arra gondoltam, hogy szívesen befogadnám a lányt - mondta halkan.
- Ez egy pompás ötlet - bólintott az igazgató - Holnap megkérdezem Wanda-tól, hogy mi a véleménye erről.
- Köszönöm igazgató úr - biccentett a bájitalok mestere.
- Jó éjszakát Perselus.
- Jó éjszakát professzor úr - búcsúzott el Piton, majd elindult szobája felé.

- Lily, megígérem, hogy vigyázok rájuk - suttogta maga elé, majd belépett a helyiségbe, ahol álomra hajthatta fejét...

- Draco - huppant le barátja mellé a kanapére a mardekáros Zambini - Figyelj, beszéld meg vele. Valamikor, amikor már kicsit lenyugodott - tanácsolta neki a fiú.
- Nem fog meghallgatni, elszúrtam... - dünnyögte maga elé, majd felpattant és elindult a szobájába - Jó éjt Blaise - mondta keserű mosollyal az arcán, majd felsietett és ledőlt az ágyára.

- Wanda, minden rendben? - kérdezte húgától aggódva a Potter fiú, ugyanis a lány kedvtelenül ült mellette, ahogy vacsoránál is, bátyja vállára hajtotta fejét és pislogás nélkül nézett egy pontot, merengve - Wanda - rázogatta testvérét, aki erre feleszmélt és nagyokat pislogva nézett fel Harry-re.
- Megvagyok, minden rendben, csak fáradt vagyok - ásított egyet, majd mikor testvére kitárta biztonságot nyújtó karjait gyorsan odabújt hozzá, szinte az ölében ült, és a fiú mellkasára hajtotta fejét. Vörös hajzuhataga, amit legtöbbször kiengedve hordott, most két, a napi tevékenységek alatt már kissé rendetlen fonatban omlottak vállaira. Zöld szeme, mely legtöbbször csillogott, most fakó volt, a fáradtságtól, és a bánattól. Testvére bozontos fekete haja szokásosan szerte állt, szemüvege kissé koszosan volt az orrán, zöld szemeiben aggodalom csillant, kezeivel húgát ölelte magához és simogatta. Velük szembe két barátjuk ült, egy-egy fotelben. A jobb oldaliban, az örök bozontos barna hajú barátnőjük, Hermione ült, barna szemei érdeklődve és kissé aggódva és dühösen fénylettek. Aggódott barátnőjéért és dühös volt annak barátjára, Draco-ra, mert ő egyedül, sejtette, hogy megbántotta Wanda-t. 
A másik fotelben, örökké éhes barátjuk, a vörös hajú, legifjabb Weasley fiú üldögélt, és figyelte Fred és George bátyjai ökörködését.

- Wanda, az ikertestvérem vagy, nem tudsz becsapni - tolta el magától Harry húgát annyira, hogy a szemébe tudjon nézni - Kérlek mondd el mi bánt - fúrta kérlelő és aggódó tekintetét alányéba.
- Harry, már mondtam, semmi - pillantott fel az idősebb Potter-re, kissé dühösen.
- Jó - sóhajtott egy nagyot amaz - De ha bármi van, én itt vagyok. Nekem mindent elmondhatsz - nyomott egy puszit a lány homlokára, majd visszahúzta az ölébe. Wanda odanyúlt a testvére hajához és azt kezdte birizgálni. Így ültek egy darabig, majd szepen lassan mindannyian felvonultak lefeküdni.

Teltek múltak a napok, aztán a hetek, és nem sokára a tél tavaszba fordult. Minden felé virágok nőttek, a fű kezdett nőni, az állatok felébredtek az álomból. Minden ment tovább, annyi különbséggel, hogy a négy jómadár megtudta, hogy Bolyhoska egy követ, név szerint a Bölcsek kövét őrzi. Wanda és Draco nem békültek még ki, ám való igaz, hogy Draco kevesebbet piszkálta a négyest. Közeledtek a vizsgák, melyekre Wanda és Hermione nagyon tanultak és gyakoroltak, vagy éppen Hagrid-dal volt a négyes. Egy ilyen nap volt, amikor bekövetkezett a gond. Volt néhány felsőbb éves Mardekáros, akik nem voltak odáig túlságosan Wanda és Harry Potter-ért. Egyik nap, nagyobb konfliktus alakult ki emiatt, mint szokott.

Wanda épp a könyvtár felé igyekezett, mikor a fő felbujtó megtámadta.
- Hé Potter - kiáltott utána az ötödéves Amy - Hol hagytad a bátyjád? - vihogta, a amit hallva a lány pálcát rántott - Ó, meg akartam kérdezni, hogy vannak a nevelőszüleid? - kérdezte gúnyos hangon. A többi diák félve figyelte a két lányt.
- Hagyd ezt most abba - mondta a Potter lány nyugodt hangon.
- Miért tenném? Jó buli - vigyorgott ellenfele.
- Capitulatus - kiáltotta Wanda, ám a mardekáros lány kitért előle, majd a pálcájával intve egy sötét, és Wanda számára ismeretlen varázslatot suttogva eltalálta a lányt, melynek hatására az ájultan rogyott össze. Amy kárörvendő vigyorral nézte a földön eszméletlenül fekvő lányt, aki körül vörö haja szétterült.
- Hol... Wanda! - kiáltotta egy fiú, majd odarohant a lányhoz - Mit csináltál vele? - nézett rá dühtől szikrázó szemekkel George Weasley, aki a lány előtt állt meg, míg ikre Wanda mellett térdelt.
- Semmit - pislogott "ártatlanul" a mardekáros, majd elrohant.
- Vigyük a gyengélkedőre George - szólt halálsápadt testvérére Fred.
- J.. Jó - motyogta az, majd segített ikrének felemelni a lányt, majd elvitték a gyengélkedőre - Menj Fred, szólj Harry-nek, én ezt intézem - mondta testvérének az ajtó előtt George, mire az bólintott egyet és elfutott.

- Madam Pomfrey - dörömbölt az ajtón a fiú - Madam Pomfrey!
- Itt vagyok mi... Ó te jó ég! - ejtette le a kezében lévő rongyot a javasasszony - Hozza Mr. Weasley - intett, majd odasietett egy ágyhoz, és rámutatott - Ide.
- Rendben - fektette le Wanda-t az ágyra a vörös.
- Hoz neki valaki pizsamát? - kérdezte a sürgölődő asszony.
- Igen.
- Ak... - kezdett el valamit mondani a nő, de egy kiáltás belefojtotta a szót.
- Wanda! - rohant oda húga ágyához Harry, majd mikor George felkelt onnan leült mellé - Hugi! Hugicám! - simogatta a lány kezét. Ekkor ért oda Mione Fred és Ron, a lánynál ott volt Wanda egyik pizsamája. A javasasszony paravánt állított fel és miután kissé odébb tessékelte Harry-t, Hermione-vel gyorsan átöltöztették a lányt, majd elhúzták a paravánt. A nő beadott az ájult Potter lánynak egy folyadékot, majd elsietett az igazgatóért. Harry kihasználva a lehetőséget gyorsan lehuppant Wanda ágyára, a többiek pedig egy-egy székre ültek, vagy a mellettük lévő ágyra. Így ültek csöndben, Harry Wanda kezét fogva és várták Dumbledore-t.

Egyszerre kicsapódott az ajtó és az ideges igazgató lépett be a helyiségbe, a dühös Piton-nal és Mcgalagony-nyal.
- Mi történt? - dörrent Dumbledore hangja, mire Hermione összerezzent. 
- Egy mardekáros lány megtámadta és megátkozta Wanda-t - magyarázta Fred.
- Valami Amy... - folytatta ikertestvére.
- A lány legyen az irodámban Perselus - utasította a bájitaltan tanárt a professzor - Harry ne aggódj, rendbe jön - mondta Dumbledore-t, majd hirtelen megfordult és távozott. Piton követte, ahogy Mcgalagony is. Az öt gyerek ott maradt az eszméletlen Wanda-val a gyengélkedőn, addig, míg már ki nem zavartál őket.

Az éj leple alatt, pedig egy csuklyás alak osont be, majd ült le a lány ágya mellé, és simított ki egy tincset a lány arcából.