Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 9

Holly szemszöge

- Valamit enned kell Harry. - unszoltam a fiút.
- Nem vagyok éhes. - morogta.
- Kell az energia. - szólt rá Hermione is - Nem lesz elég erőd a meccsen, és azért fogsz leszédülni a seprűről.
- Mio, ez nem segít. - súgtam neki, Harry arckifejezését látva.
- Igaza van Hermione. - súgta Ron is.
- Köszi srácok, de ne aggódjatok értem. Csak nem vagyok éhes. - közölte a halálsápadt Potter fiú.
- Egyél Harry. - néztem rá bociszemekkel - Kérlek. A kedvemért.
- Jó. - sóhajtott egy nagyot és beleharapott az általam kreált szendvicsbe.
- Potter gyere öltözni. - állt meg mögöttünk a Griffendéles csapatkapitány, Oliver Wood.
- Megyek. - törölte meg a száját egy szalvétával az említett és felállt az asztaltól, mire én felpattantam és szorosan megöleltem.
- Sok sikert. - suttogtam.
- Köszi Hols. - simogatta meg a hajamat.
- Kéz és lábtörést Harry. - kívánt szerencsét neki Ron is.
- Köszi? - sápadt le még jobban Harry, mire én csak felkuncogtam és lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára.
- Ügyesen. - mosolyogtunk rá Mione-vel, amit a fiú viszonzott és követte Oliver-t a pályához.
Visszaültem a helyemre, ahonnan ráláttam a Mardekáros évfolyamtársainkra, azon belül Draco-ra. Az arcát látva felvontam a szemöldököm, majd rámosolyogtam, de ő megrázta a fejét és elfordult. Hát jó.
- Mit nézünk Holly? - hallottam meg Hermione suttogó hangját, mire elvörösödtem.
- Semmit. - motyogtam és visszafordultam inkább a reggelim felé, amit gyorsan belapátoltam és Ron-ékkal megindultunk a kviddics pálya felé.
Csatlakoztunk Neville-ékhez és kerestünk egy jó helyet a lelátón. Pár perc múlva megérkeztek a csapatok. Griffendél kontra Mardekár.
- Felszálláshoz készülj! - hallottam Madam Hooch hangját, mire minden csapattag lába közé kapta seprűjét és sípszóra felszálltak.
- És a griffendéles Angelina Johnson megszerzi a kvaffot! Remek hajtó ez a lány, és mi tagadás, látványnak se utolsó... - kommentálta a meccset a Weasley ikrek jó barátja, Lee Jordan.
- DE JORDAN! - hallottuk meg Mcgalagony hangját.
- Elnézést tanárnő... Már száguld is előre - gyönyörű passz Alicia Spinet-nek - ő Oliver Wood felfedezetje, tavaly még csak tartalék volt - vissza Johnson-nak, és - ejnye, a Mardekár megszerzi a kvaffot. Marcus Flint, a csapatkapitány már indul is előre - úgy repül, mint egy sas odafent - érik a g... - kezdte Lee, de Wood elkapta a kvaffot. Kizártam a kommentár hangját, csak néha figyeltem oda, mert Harry-t kezdtem keresni a szememmel. Meg is találtam, a pálya felett körözött.
- ÉS GÓLT SZEREZ A GRIFFENDÉL! - hallottam meg az örömhírt, melyet a többség őrjöngve fogadott.
- Hajtsatok fiúk-lányok, hajtsatok!
- Hagrid. - mosolyogtam az óriásra.
- Eddig a kunyhóból néztem. - magyarázta - De az az igazi, ha az ember élőben nézi. A cikesz előkerült már?
- Nem. - válaszolta Ron - Harry-nek eddig nem nagyon akadt dolga.
- De nem bántotta senki. - jegyezte meg az óriás - Az is valami. - egyszerre egy gurkó repült Harry felé, de ő ügyesen kitért előle. Láttam, hogy valamelyik Weasley odarepült hozzá és kérdezett valamit, mire ő csak bólintott.
- Mardekár kvaffot szerez. - hallottam meg Lee hangját - Pucey kitér egy gurkó, két Weasley és Bell elől és már száguld is - Várjunk csak, az nem a cikesz volt? - kérdezte a fiú.

A tömeg felmorajlott. A mardekáros hajtó még a kvaffot is elejtette, úgy nézte a füle mellett elsuhanó apró labdát.
A cikeszre Harry is felfigyelt, és rögtön utána eredt, nyomában a mardekáros fogóval. Egy ideig fej fej mellett robogtak a labda után, de Harry gyorsabb volt, mint Higgs, egy pillanatra se veszítette szem elől a cikeszt, még jobban rákapcsolt, és...
BUMM! Marcus Flint elállta a fiú útját, félre taszítva Harry Nimbuszát.
- Szabálytalanság! - kiabáltam a többi Griffendélessel.
Mindenki felháborodottan kiabált, és Lee sem tudta megőrizni hidegvérét.
- Nos, ez után az undorító, alattomos csalás után...
- Jordan! - szólt rá Mcgalagony professzor.
- Úgy értem, ez után a nyilvánvaló és visszataszító szabálytalanság után...
- Jordan, nem szólok többször!
- Jól van rendben. Szóval Flint kis híján a mélybe... - nem hallottam a befejezést, mert rémülten Harry-re kaptam a tekintetemet. A seprűje megőrült. Ide-oda száguldozott a levegőben, a fiú kis híján leesett a seprűről.
- Harry! - kiáltottam hangosan, mire a körülöttem ülők is a fiúra kapták a tekintetüket, de ez nem érdekelt. A fiú lefordult a seprűről és már csak fél kézzel kapaszkodott. Észre se vettem, hogy Hermione eltűnt mellőlem, végig Harry-t figyeltem, aggódva. Egyszerre abbamaradt a seprű rángatózása, és a fiú biztonságban vissza tudott mászni a seprűjére. Harry zuhanórepülésben közeledett a föld felé, majd felállt a seprűn és előrébb lépett... Majd legurult a földre.
- Mi baja van? - kérdezte Hagrid, mert a fiú a hasát fogta, majd kiköpte a kezébe a... cikeszt!
- Nyertünk! - sóhajtottam fel boldogan, majd lerohantam a lépcsőn, kerülgetve az őrjöngő társaimat.
- Harry! - furakodtam oda hozzá, a csapattársai között, majd a nyakába ugrottam.
- Nyugi Holly, jól vagyok. - simogatta a hajamat, majd megpuszilta azt - Minden rendben.
- Olyan büszke vagyok rád. - öleltem szorosabban a fiút.
- Nyertünk. - paskolta meg Harry vállát Oliver vidáman.

Fent a klubhelyiségben ezerrel ünnepeltük Harry-t, egészen addig amíg Mcgalagony fel nem jött, hogy ideje aludni. Boldogan feküdtem le, és merültem álomba...

Draco szemszöge

Ma volt a kviddics mérkőzés... Reggelinél vidáman hallgattam Blaise történetét, hogy megátkozott egy Hugrabugost, de folyamatosan a Griffendél asztala felé pillantgattam. Azonban, egyszerre elment a kedvem a reggelitől, amikor láttam, hogy Holly Potter-t ölelgeti, majd megpuszilja. Mikor Potter elment, Holly felém pillantott, majd vidáman rám mosolygott, de én elfordultam tőle, majd megindultam a társaimmal a pálya felé.

Keserű szájízzel néztem az ünneplő Griffendéleseket, azon belül a csapathoz rohanó vörös hajú lányt, aki rögtön Potter nyakába vetette magát. Nem bírtam tovább nézni, ezért motyogtam valamit a "barátaimnak", És vacsora nélkül elvonultam a szobánkba, hogy álmatlanul forgolódjak az ágyamba, és Holly-n gondolkodjak...