Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 10

Holly szemszöge

Lassan elérkezett a december, ami azt jelentette, hogy mindjárt itt a karácsony.
Harry-ékkel rengeteg időt töltöttünk a könyvtárban, Flamel után kutatva, de eddig nem jutottunk semmire. Amikor nem velük voltam, a Weasley ikrekkel követtem el csínyeket.
Minden este Draco-val találkoztunk valahol, mindig máshol és beszélgettünk. Ő igazából jó ember, csak az apja kényszeríti rá az akaratát. Egyre közelebb kerülök a mardekáros fiúhoz. Kezdem úgy érezni, hogy ő lett a legjobb barátom. Igaz, a többi ember előtt azt a látszatot keltjük, hogy utáljuk egymást, de amikor kettesben vagyunk egész más. Kedves, aranyos, aggódó.
Egyszer valamelyik mardekáros társa megátkozott és majdnem lebuktunk azzal, hogy vissza akart támadni a fiúnak, de szerencsére Blaise megakadályozta. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy barátok vagyunk, Draco mondta, hogy megbízható.

- Holly, segítesz? - szakította meg gondolat menetemet Hermione.
- Igen persze - léptem oda mellé és segítettem bepakolni a könyveit a ládájába. Mione és én is hazautazunk a szünetre, viszont Harry és a Weasley család marad. Pár nap múlva indul a vonat. Egyszerre kopogást hallottunk az ablak felől. Egy aranyos iskolai bagoly ült az ablakpárkányon. Én odaszaladtam, és kinyitottam a madárnak, aki rögtön berepült a meleg szobába. Lábára egy apró boríték volt kötözve, nekem címezve.
- Mi az? - kérdezte Hermione.
- Egy levél jött.
- Kié?
- Enyém. - mosolyodtam el halványan, amikor felismertem az írást.
- Kitől? - érdeklődött.
- Még nem tudom. - füllentettem, majd kinyitottam a sárgás borítékot

Gyere este a csillagvizsgáló toronyba. Szeretnék adni valamit Karácsonyra.
M. D.

- Na, ki írt? - kíváncsiskodott barátnőm.
- Egy jó barátom. - pirultam el kissé.
- Oh. Csak nem egy titokzatos szőke herceg? - barna szeme pajkosan csillogott, mire én zöld íriszeim tágra nyíltak.
- Mégis ho-honnan? - dadogtam úgy, mint Mórus professzor.
- Egyszer láttalak titeket a tóparton ülve beszélgetni. - magyarázott a lány vigyorogva - És észrevettem egy-két futó, titkos pillantásotokat, valamint, többször is járt Malfoy a könyvtárban, pont akkor, amikor mi. - mosolya szélesebb lett - És többször is egy papírlapot csúsztatott a kezedbe.
- Ki tudja még? - suttogtam alig hallhatóan.
- Senki. Ne aggódj. De, amúgy. Szereted? - váratlanul ért a kérdése, szemeim még jobban elkerekedtek.
- Mione, miket beszélsz?
- Jól van na. - kuncogott - De menjünk vacsorázni. Vár a herceged. - robogott ki az ajtón a reakcióm előtt.

Vacsora közben Hermione többször is vigyorogva pillantott rám, néha Draco felé is, aki csak tanácstalanul figyelt engem a távolból.
- Holly, velünk vagy? - hallottam Harry hangját magam mellől.
- Mi? Ja persze, szerintem is. - helyeseltem, mert egyáltalán nem figyeltem.
- Azt kérdeztem, hogy holnap meglátogatod-e velünk Hagrid-ot.
- Persze. - mosolyogtam rá, majd felálltam az asztaltól - Felmegyek a könyvtárba, meg kell néznem valamit. - hagytam ott barátaimat és kisiettem a Nagyteremből.

- Minden oké, Holly? - hallottam meg egy aggódó hangot mögülem.
- Persze. - mosolyogtam - Hermione tudja.
- Mi? - lepődött meg - Hogyan?
- Meglátott minket a tóparton. De megbízható.
- Ha te bízol benne, akkor jó. - simogatta meg a hajam - De mennem kell. Este találkozunk. - sietett el a szőke fiú, mire én is felpattantam és elsiettem a hálókörlet felé.

Hamar elérkezett az éjjel, mindenki elment aludni, csak én ültem a kandalló előtt és néztem a tüzet. Hirtelen felpattantam és felosontam Draco ajándékáért a szobánkba, majd lassan és óvatosan elindultam a megbeszélt helyre. A fiú már ott ült és nézte a csillagokat. Leültem mellé és rámosolyogtam.
- Szia. - köszöntöttem.
- Szia. - suttogta és viszonozta vigyoromat - Hogy érzed magad?
- Jól köszi. Picit fáradt vagyok.
- Oh. Akkor menj vissza aludni. - szomorodott el.
- Jaj Draco. Néha nagyon bolond vagy. - nevettem fel, majd a szám elé kaptam a kezem.
- Igen Adams? Így gondolod? - láttam meg vidáman csillogó szemeit.
- Nee. - kacagtam fel, amikor belebökött az oldalamba. Látva a reakciómat csikizni kezdett. Én hátra estem, és elfeküdtem a kövön, ő pedig felém került. Tovább csiklandozott, én pedig csak nevettem.
- Dra-co ha-hagyd ab-ba. - röhögtem továbbra is.
- Kérd szépen. - mosolygott rajtam.
- Kér-lek. - próbáltam ránézni kiskutya szemekkel.
- Jó. - sóhajtott egyet, és lefeküdt mellém. Én óvatosan közelebb húzódtam hozzá, mire lefagyott, de egy pillanat múlva ellazult és átkarolt. Így feküdtünk egy darabig, amikor én hirtelen felültem.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú aggódva.
- Semmi... - motyogtam, de nagyon fájt a bal alkarom - Tessék. - nyúltam a kis csomag felé, amit magammal hoztam - Boldog karácsonyt. Ő kinyitotta a dobozt és elmosolyodott.
- Egy üres pergamen köteg. Ez valami trükk? - kérdezte.
- Igen. Megbűvöltem, így csak mi ketten tudjuk elolvasni, hogy mi van ráírva. Tudunk rajta levelezni, anélkül, hogy bárki is elolvasná. Tetszik? - néztem fel rá aggódva.
- Igen, nagyon. - vigyorgott, majd megsimította a hajamat - Köszönöm. - majd a háta mögé nyúlt és elővett egy becsomagolt dobozkát - Boldog karácsonyt. - én izgatottan letéptem a papírt és egy kis ékszeres dobozt találtam benne. Kinyitottam és egy nyakláncot láttam meg. Egy gyönyörű róka medál lógott rajta. Könnyes szemmel néztem a mellettem ülőre...

Draco szemszöge

- Mi a baj Holly? - kérdeztem félve, könnyes szemeit látva - Nem tetszik?
- Ellenkezőleg. - mosolygott rám - Imádom. - majd a nyakamba ugrott - Köszönöm.
- Nagyon szívesen. - simogattam a haját megkönnyebbülve, míg ő hozzám bújt. Egyszerre halk szuszogását hallottam meg, és rápillantva észrevettem, hogy elaludt. Óvatosan lefektettem a magammal hozott pokrócra és mellé feküdtem. Álmában közelebb csúszott hozzám és a mellkasomra hajtotta a fejét. Vörös haja szétterült körülötte. Őt nézve én is elszenderedtem.

Arra ébredtem, hogy a mellettem alvó lány, álmában nyöszörögni kezd.
- Holly. Ébredj. - próbáltam felébreszteni, mert szörnyen aggódtam érte. Hirtelen kipattant a szeme és felült. A kezéhez kapott, melyen megpillantottam egy gyönyörű róka tetoválást, majd újra a lány arcára pillantottam. Mérhetetlen fájdalmat láttam a szemében, majd hirtelen megrémültem. Elkezdett átalakulni... Egy gyönyörű róka lett belőle. Az állat szemei könnyektől csillogtak, ahogy közelebb lépett hozzám. Ölembe hajtotta a fejét, mire én simogatni kezdtem. Egyszerre elkezdett visszaváltozni Holly-vá. Mostmár a lány feje volt az ölemben és a haját simogattam. A szeme még mindig könnyes volt a fájdalomtól, majd megpróbált felülni. Csöndben segítettem neki, mire ő a kezembe nyomta a nyakláncot.
- Segíts felrakni kérlek. - szólt rekedt hangon, mire én felcsatoltam a láncot a nyakába. Holly felállt, és a kezét nyújtotta felém. Megfogtam azt és felkeltem én is.
- Elkísérsz Dumbledore-hoz? - kérlelt.
- Persze. - öleltem magamhoz nyugtatásképpen. Az ajándékomat felkaptam, a pokrócot ráterítettem a lány vállára és a kezét fogva követtem őt a kastélyban. Egyszerre a járőröző Piton-nal találtuk szembe magunkat. Holly-ra pillantott, majd mikor meglátta a könnyeket a szemében dühösen felém fordult.
- Dumbledore professzort keressük tanár úr. - szólaltam meg.
- Gyertek. - már aggódást láttam a szemében, ahogy Holly-ra nézett, és követtük. Két kőszörny előtt álltunk meg. A professzor megmondta a jelszót, mire egy csigalépcső jelent meg, és elkezdett emelkedni. A lánnyal ráléptünk az egyik felső lépcsőfokra, a tanár pedig mögénk. Egy nagy faajtóhoz értünk. Piton bekopogott, mire egy fáradt hang szólt ki.
- Szabad. - beléptünk, de nem volt időm körülnézni, mert a lány, akit a kezeimben tartottam elkezdett remegni. Ahogy az igazgató megpillantott hármunkat rögtön odasietett. Intett, hogy ültessem le Holly-t, amit meg is tettem. Dumbledore a lány alkarját vizsgálta. A balt, amin a róka volt.
- Nem hittem volna, hogy már most. - dörmögte. Én csak csendben figyeltem. Perselus aggódva figyelte őket.
- Albus. El kell mondnia neki. - mondta.
- Tudom. De majd csak év végén. - motyogta, majd újra a lányra vezette pillantását.
- Mr. Malfoy. Kérem kísérje Ms. Adams-et a gyengélkedőre. - utasított, mire rögtön felpattantam - Perselus, kérem üzenjen a lány szüleinek, hogy mi történt. - a hávezetőm bólintott és elindult kifelé - Jöjjön Mr. Malfoy. - mosolygott rám az öreg, majd felém nyújtotta karját.
- De... A Roxfort-ban nem lehet hoppanálni. - motyogtam.
- Van akinek igen. - megragadtam Holly kezét, majd belekapaszkodtam Dumbledore-ba, és hirtelen egy rántást éreztem. Nem volt szokatlan, apámmal már volt élményem ilyenben. Gyorsan lefektettem a lányt egy ágyba és leültem mellé. Megfogtam a kezét és elkezdtem körözni a hüvelykujjammal, ezzel simogatva a lány kezét. Ő szinte rögtön elaludt, én pedig csak a nyugodt arcát néztem...