Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 8

Holly szemszöge

- Hogy mi van? - kérdeztem kissé hangosabban a kelleténél - Mit csináltatok, és miért nem mondtátok el nekem?!
- Hát, régebben történt, meg mindig más volt a téma. - dünnyögte Ron.
- Holly kérlek halkabban! - kérlelt Harry.
- De hogy képes az ember elfelejteni, hogy találkozott egy három fejű óriás kutyával? - vettem halkabbra a hangom.
- Öhm. Tudod. - kezdte volna a legifjabb Weasley fiú, de Hermione közbeszólt.
- Most nem ez a lényeg. - mondta türelmetlenül - Az a kutya őrzött valamit! - jelentette ki - A fiúk nem figyelték, de én láttam a lábánál egy csapóajtót! - magyarázta a lány.
- Én ezt értem. De mi végett láttátok azt a lényt? - kérdeztem csöppet idegesen.
- Nos az úgy volt... - húzta a száját Ron.
- Malfoy kihívott egy párbajra, de átvert, Hermione nem akarta, hogy szabályt szegjünk és Neville elfelejtette a jelszót. - vágott a szavába Harry - Frics elől menekülve nem figyeltük, hogy merre megyünk, így kikötöttünk a harmadik emeleti tiltott folyosón. - magyarázta a fiú - De most nem ez a lényeg. Odáig eljutottunk, hogy az a tárgy az, amit el akartak lopni a Gringotts-ból, és hogy köze van egy Nicholas Flamel nevű ürgéhez. - folytatta - Az a kérdés, hogy Piton miért akarta ellopni azt a valamit és mi is az a valami.
- Nem hiszem, hogy Piton volt. - gondolkodtam hangosan - Flamel, Flamel... Ismerős ez a név, de nem tudom, honnan. - motyogtam magam elé.
- Ugye? Nekem is. - értett egyet Harry.

Egész nap ezen a Flamel-en gondolkodtam, nem is figyeltem rendesen emiatt, amit Perselus meg is jegyzett.
- Ms. Adams, örülnék ha figyelne az órámra. - mondta nekem, de én észre vettem a szemében megcsillanó aggodalmat.
- Elnézést Tanár úr. - dünnyögtem, majd gyorsan kijavítottam a főzetemet.

Óra után Perselus félrevont.
- Minden rendben Holly? - kérdezte aggódva - Az órán teljesen olyan volt, mintha máshol jártál volna.
- Persze minden rendben csak fáradt vagyok. - mosolyodtam el halványan - Ne aggódj.
- Rendben. De ha bármi gond van, nekem elmondhatod. - nézett rám kételkedve, megsimogatta a fejemet, majd elment. Én csöndben pakoltam tovább, amikor is észre vettem, hogy a Malfoy fiú bánatosan pakolászik. Egyedül. Óvatosan mögé léptem és a vállára helyeztem a kezem.
- Minden rendben Draco? - kérdeztem lágy hangon, de ő összerezzent és ijedten hátrafordult.
- Huh. - fújta ki a levegőt - Igen. Minden rendben. - mondta kissé bizonytalanul.
- Ne hazudj nekem. - böktem meg játékosan, majd lehuppantam mellé.
- El fogunk késni óráról. - kerülte ki a választ.
- Majd kimagyarázzuk magunkat. - mosolyogtam, majd elkomorodtam - De tényleg Draco, mi a baj? - kérdeztem aggódva. Magam sem tudom, miért foglalkoztam a Malfoy fiúval, talán azért, mert reménykedem benne, hogy valójában jó ember, csak megjátsza magát - Nekem elmondhatod.
- Borzalmas megjátszani magam. - sóhajtott gondterhelten - Én nem akarok ilyen lenni. Apám kényszerít rá. - dünnyögte - Nem barátkozhatok akárkivel, egy barátom van csak. - gördült le egy kósza könnycsepp az arcán, mire én odanyúltam és letöröltem.
- Draco, nyugodj meg. Ha szeretnéd, én itt leszek neked és a barátod leszek. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? - sütötte le a szemét - Azok után is, hogy miket mondtam rád, vagy a barátaidra?
- Igen. - mosolyogtam rá - Mert bízom benne, hogy te jó ember vagy Draco Malfoy.
- Köszönöm. - ölelt meg óvatosan, mire én visszaöleltem - De figyelj. Potterék nem igazán bírnak engem, és nem szeretném, hogy téged is megutáljanak. - mondta - Viselkedjünk ugyanúgy, mint eddig. Jó? - javasolta - Nem szeretném, ha miattam bajod esne. Apám nem nézné jó szemmel, hogy egy Griffendélessel barátkozom. - sütötte le szemét, mire én óvatosan megsimogattam a vállát. Jól esett az aggódása.
- Rendben. - mosolyogtam - De most már tényleg menni kéne órára.
- Igazad lehet. - nevette el magát a szőke, mire én megkönnyebbülve mosolyogtam rá.

Órák után Hermione-vel a könyvtárba mentünk, ő megírni a mágiatörténet beadandót, én pedig a bájitaltant. Egyszercsak valaki nekem jött.
- Sárvér. Adams. - biccentett, majd az asztalra ejtett valamit a kezem ügyébe.
- Malfoy. - köszöntöttem - Ne hívd így. - szóltam utána, majd felvettem a papír darabot.

Csillagvizsgáló torony. Éjfél. - D. M.

Mosolyogva összegyűrtem, és zsebrevágtam a lapot.
- Én megyek, régen jártam Hagrid-nál. - búcsúztam el barátnőmtől.
- Rendben. - motyogta, és én elindultam.

Vadőr barátunk vidáman fogadott és elvitt a bólintérekhez.
- És, hogy megy az iskola Holly? - fordult felém.
- Jól. Nem nehéz annyira. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - viszonozta mosolyomat - Harry-ék hogy vannak? Régen jártak nálam. - kérdezte kissé letörten.
- Ne aggódj, csak sok a tanulni való, de majd szólok nekik, hogyha tudnak látogassanak meg. - paskoltam meg Hagrid karját, mire ő hálásan pillantott le rám - És nálad mi újság? Van valami új lényed? - kérdeztem izgatottan.
- Nos, most nem igazán. - válaszolt, aztán hirtelen elkomorult - Viszont valaki öli az unikornisokat. - ráncolta homlokát.
- Jaj. Van tipped, hogy ki lehet az? - érdeklődtem.
- Nem igazán. - dünnyögte.
- Gondolod, hogy esetleg Voldemort valamilyen formában? - a nevet hallva az óriás felszisszent.
- Nem tudom Holly. Nagyon remélem, hogy nem. - dünnyögte - De szent szalamandra, hogy elszaladt az idő! - kiáltott meglepetten - Ideje menni vacsorára. - javasolta, mire én bólintottam és elindultunk a Nagyterembe.

Vacsora után Harry-ékkel felmentünk a klubhelyiségbe, ahol levágódtunk egy-egy fotelbe, és beszélgettünk. Tizenegy körül már csak mi négyen voltunk lent, és lassan Ron is aludni indult, Hermione-vel együtt. Harry-vel csöndben ültünk egymás mellett, és néztük a tüzet.
- Lassan én is megyek aludni. - suttogott a fiú.
- Rendben. - tettettem egy ásítást - Én még maradok egy kicsit. - mondtam - Jó éjt. - öleltem meg az indulni készülő fiút.
- Jó éjt Holly. - borzolta össze a hajamat ő is. Még olyan fél órát vártam, majd lassan elindultam a toronyhoz. Egyszer majdnem elkapott Frics, de időben beugrottam egy falikárpit mögé, és megvártam, hogy tovább csoszogjon. Ez után már zökkenőmentesen értem a csillagvizsgáló toronyba, ahol már Draco várt.
- Szia. - léptem mellé.
- Szia. - mosolyodott el - Olyan szép. - nézett az ég felé.
- Igen. - figyeltem én is a csillagokat.

Még rengeteget beszélgettünk, sok mindent megtudtunk egymásról. Fél kettőkor eszméltünk fel, hogy valamennyit még aludni is kéne. Egy ideig együtt mentünk, majd szétváltunk. Gyorsan elsiettem a klubhelyiségbe, majd felszaladtam a hálókörletbe és rögtön elnyomott az álom, amint átöltözés nélkül bezuhantam az ágyamba...