Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 14

E/3, avagy írói szemszög

Egyre közeledett az év vége, és Wanda Potter még mindig nem ébredt fel. Barátai és testvére minden nap jártak nála, Dumbledore, Piton és Mcgalagony is tiszteletüket tették nála hetente, valamint Hagrid is meglátogatta. Az ágy melletti éjjeliszekrényen halomba álltak a sütemények, jókívánságok és csokoládék.

A három barátja a klubhelyiségben beszélgetett, és arra jutottak, hogy este lemennek a kőért, megállítani a tolvajt, akiről azt hitték, hogy Piton az.

Draco Malfoy teljesen a bűntudat ketrecébe esett, árnyéka volt önmagának. "Barátaival" próbált ugyanúgy viselkedni, mintha minden rendben lenne. Csak igaz barátja, Blaise Zambini látott álcája mögé. Próbálta felvidítani a fiút, de túlságosan maga alatt volt, féltette Wanda-t, és hiányolta. Hiányzott neki a lány csilingelő nevetése, vidáman csillogó zöld szeme, határtalan kedvessége, meg-meglibbenő vörös haja, mosolya, mely mindig felvidította őt, az esze, mindene...

A tanároknak is hiányzott a Potter lány, aki mindig minden kérdésre tudta a választ, hogy szomjazott a tudásra, és órák utáni extra kérdései, valamint kedves szavai, mindenkihez.

- Induljunk - intett barátainak Harry, és elindult a portrélyuk felé.
- Állj - hallatszódott egy gyönge hang - Megint ki akartok szökni. Megint pontot fognak levonni a Griffendéltől miattatok - lépett ki a sötétből egy alak.
- Neville - sóhajtott Ron - Ne tartóztass fel minket, mennünk kell.
- Nem mehettek el. Ha kell meg is verlek - emelte fel remegő kezeit a fiú.
- Sajnálom Neville - lépett elé Hermione -  Petrificus totalus - mondta ki a varázslatot, mire a Longbottom fiú vigyázzba vágta magát és eldőlt, majd úgy is maradt.
- Azta. Félelmetes vagy Hermione. Zseniális, de félelmetes - suttogta Ron.
- Menjünk - emelte meg a láthatatlanná tévő köpenyét Harry, majd magukra terítette azt.

Mindeközben a gyengélkedőn Wanda Potter ébredezni kezdett.
Lassan, nagyokat pislogva nyitotta ki szemeit, és körülnézve csak fehérséget látott, ami majd megvakította, úgyhogy gyorsan behunyta szemét.
- Miért vágyok a gyengélkedőn? - suttogta maga elé.
- Felébredtünk? - sietett oda hozzá a Madam Pomfrey - Remek.
- Mennyi ideig aludtam? - ült fel a lány.
- Hát - húzta a száját a nő - Majdnem három hónapig.
- Jézusom.
- Nyugodj meg, hozok az előkészített gyógyfűből.
- Harry - nyögte a Potter lány - Basszus Harry, tuti lement a kőért - fogta a fejét, majd óvatosan felkelt az ágyról, és elosont az ajtóig, halkan kinyitotta, majd elsietett a klubhelyiségbe.
- Neville! - lepődött meg, amikor észrevette a sóbálvány átokkal sújtott fiút, aztán gyorsan feloldotta azt - Hol vannak Harry-ék?
- Au - fogta a fejét a Longbottom fiú - Elmentek.
- Jaj ne. Bocsáss meg Nev, de nekem is mennem kell - a lány gyorsan magára varázsolt egy fekete nadrágot, és egy szintén sötét pólót. Kiábrándító bűbájt szórt magára, majd otthagyva meglepődött társát elsietett.

- Szia Bolyhoska - suttogta a kutyának, aki először morgott, aztán óvatosan odanyújtotta egyik fejét az akkor láthatóvá váló lányhoz, hogy simogassa  meg. Az nevetve megsimogatta, és kinyitotta a csapóajtót - Mennem kell megmenteni az idióta testvérem - simított végig utoljára a kutyán, majd leugrott. Egy sötét, nyirkos ám mégis puha helyre érkezett, pontosabban egy növényre, amit felismerve rögtön megpróbált ellazulni, így az elengedte. Egy folyosóra esett, mire feltápászkodva megindult. A léptei visszhangoztak az üres járatban, csak a csöpögő víz hangja hallatszódott azon kívül. Egy teremhez ért, melyben rengeteg kulcs repkedett, és a sarokban, egy régi seprű lebegett, az ajtó mellette néhány méterre...
- Ez túl könnyű - suttogta maga elé a lány, tudtán kívül megismételve testvére szavait. Odasietett az ajtóhoz, ami, ahogyan sejtette nem nyílt ki a bűbájra, így odalépett a seprűhöz, megragadta és felpattant rá, miután körülnézve megtalálta az ajtót nyitó kulcsot. Amint hozzáért az eszközhöz a többi kulcs rögtön repkedni kezdett körülötte, szurkálva őt. Kezével próbálta elkergetni őket, de nem vált be, így elrugaszkodott, a kulcsokkal a nyomában, és elkezdett a keresett tárgy után repülni. Nagy nehezen elkapta azt, és amilyen gyorsan csak tudott a seprűről leszállva, az ajtóhoz rohanva kinyitotta a zárat, és gyorsan átlépve a küszöbött bezárta maga után azt.

A következő teremben sötét volt. Egy óriás sakktábla állt benne, néhány bábu hiányzott csak. A tábla közepén három alak állt - egy lány, és két fiú.
- Harry - kiáltotta el magát Wanda, majd odarohant meglepett testvéréhez és szorosan megölelte.
- Wanda te meg mi a csudát csinálsz itt? - húzta magához húgát a fiú.
- Felébredtem nem rég, átjutottam az akadályokon és most itt vagyok. Amúgy, mi történt addig amíg aludtam? - beszéd közben még megölelte másik két barátját, majd megállva előttük, kérdő tekintettel vizslatta őket.
- Nos, a lányt, aki megátkozott majdnem eltanácsolták, de végül úgy döntöttek, hogy kap egy utolsó esélyt. Hagrid-nak lett egy sárkánya, akire hárman vigyáztunk plusz Hagrid - kezdte Harry.
- De Malfoy miatt lebuktunk - folytatta Ron - Norbert Charlie-hoz került Romániába, Harry, Hermione, Neville és Malfoy büntetőmunkát kaptak. Én azért nem, mert a sárkány kölyök megharapott, Neville pedig figyelmeztetni akarta Harry-t és Hermione-t, hogy Malfoy követi őket, de őt is elkapták. Aztán igazából szerintem ennyi - vont vállat a Weasley fiú.
- Aha - dünnyögte Wanda.
- Akkor - kezdte Mione - Át kellene jutnunk - biccentett a világos sakkfigurák mögötti ajtó felé.
- Csináljuk - bólintott Ron - Harry, te állj annak a futónak a helyére - vette a kezébe az irányítást a fiú - Hermione, te az a bástya leszel - mutatta - Wanda, te pedig a másik futó - intett.
- Te mi leszel? - kérdezte a Potter lány.
- Én huszár leszek - lépett a választott bábu mellé, és felült a lovára. Mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet, és várt - Most mi lesz?
- Várunk, hogy a fehér nyisson - mondta Ron, mire az egyik világos gyalog két kockát előre lépett. A Weasley fiú sorban indította útjuknak a sötét figurákat, melyek némán teljesítették utasításait.
- Harry, menj négy kockát átlósan jobbra - irányította Ron a fiút.

Akkor döbbent meg a négy jómadár leginkább, amikor levették a másik huszárukat. A világos vezér egy csapása leterítette a bábut, majd levitte a tábláról. Wanda nyelt egy nagyot, és testvérére nézve látta, hogy ő is fél. A Potter lány haja kócosan omlott vállára, fekete felsőjén a kulcsok lyukakat ejtettek, nadrágja koszos volt.
Testvére szemüvege tiszta maszat volt, fekete haja kócosan takarta el sebhelyét. Pulóvere piszkos volt, nadrágja poros, de még ép. Kezén valószínűleg a kulcsok által szerzett sebek látszottak.
Hermione haja bozontosabb és kócosabb volt, mint szokott, szoknyája viszonylag ép, de felsője már kevésbé. Koszos volt és szakadt.
Ron vörös haja kuszán és koszosan lógott szemébe, többször is beletúrt gondolkozás közben. A ruhái koszosak voltak, de szerencsére szakadtak nem.

- Wanda lépj balra átlósan két lépést - szólt rá a lányra Ron, mire az a fiú kérése szerint cselekedett.
A vörös hajú, szeplős gyerek kiabálva osztotta a parancsokat a bábuknak, keresztül-kasul cikázott lovával a táblán, néha nagyon nehezen sikerült megmentenie barátait.
- És most? - kérdezte Harry Ron-tól, aki tovább gondolkozott, mint eddig. A világos vezér felé fordult, mire az maga elé motyogva bólintott, majd hangosabban folytatta.
- Hát igen, nincs más választás. Fel kell áldoznom magam.
- Ne! - ordítottak a fiúra barátai, ám az nem törődött velük.
- Odalépek, ő levesz engem, és akkor te, Wanda mattot adhatsz a királynak.
- De hát... - kezdte a lány, ám a Weasley fiú beléfolytotta a szót.
- Meg akarjátok akadályozni, hogy ellopják a  követ? Na ugye - nem hagyta társait szóhoz jutni, lépett egyet, és várt. Hermione, Wanda és Harry halálsápadtan álltak a helyükön, várva. A világos vezér azonnal odaugrott a fiúhoz, kőkardjával fejbesuhintotta a fiút, majd mikor az eszméletét vesztette levonszolta a tábláról. A két lány felsikoltott, de csak Wanda indult meg, ő is a királynak mattot adni.
- Sakk-matt - mondta, mire a világos király ledobta koronáját. A három barát még pár másodpercig várt, aztán egyszerre rohantak oda eszméletlen társukhoz.
- Mi van ha... - kezdte Hermione remegve, de Wanda közbeszólt.
- Nem - jelentette ki, ellentmondást nem tűrő hangon, majd megindult az ajtó felé. Két barátja követte őt - Mehet? - kérdezte, megvárta míg a két társa bólint, majd kinyitotta az ajtót. A helyiségben szörnyű bűz terjengett, ezért mindhárman orruk elé emelték karjukat. Egy troll feküdt a terem közepén, ájultan - Szerencsére ezzel már nem kell foglalkoznunk - sóhajtott fel a vörös hajú lány, majd barátaival a nyomában elindult a következő terembe.