Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 23

- Köszönöm - megindultam, de Adele utánam szólt.
- Hadd menjek veled... 

- Adele nem hinném, hogy ez annyira jó ötlet - rázta a fejét a vörös hajú, de a kis elsőéves megmakacsolta magát.
- Veled akarok menni - jelentette ki a lány és barna szemei pont olyan makacsul csillogtak, akár édesanyjának néha (hiába nem tudta ezt egyik lány sem) - És pont. Segíteni szeretnék.
- Nem jöhetsz, túl veszélyes - próbált ellenkezni Wanda, de Adele a fejét rázta.
- Mondja ezt az, aki csecsemő korában túlélte Voldemort támadását - a vörös hajú elismerően nézett társára, hiszen kimondta a Nagyúr nevét - Aztán elsős korában megmentette a Bölcsek kövét. Ja és másodévesként szeretne több hónapos kóma szerűség után lemenni az iskola alá, hogy megmentse testvérét. És annak mondja, aki egy Black és egy Potter gyermeke. Veled megyek, és pont.
- Legyen - törődött bele a smaragdszemű - De azt kell tenned amit mondok, bármi vár is ránk. És hallgatnod kell rám. Megértetted? - Adele bólintott, a két lány pedig belépett a mosdóba, ahol már nyitva volt a kamra bejárata.
- Harry-ék már elindultak - suttogta egy harmadik lány, szellem hangon - Ha őket keresitek. Igazán bátor dolog tőle.
- Myrtle. Mikor mentek le? - érdeklődött a vöröske, mire a szellemlány sóhajtott egyet.
- Nem tudom, elvesztettem az időérzékem. A halálomon gondolkodtam.
- Hagyjuk, gyere Adele - ragadta meg társa kezét a kérdező, majd nagy levegőt véve beugrott.

- Wanda? Felébredtél? - hallotta meg Ron hangját, amikor földet ért. Nem sokkal később Adele is megérkezett - Ki ez a lány? - lepődött meg, majd felsegítette mindkettejüket, Wanda-t meg is ölelelte - Mardekáros... - köpte a szavakat, mire Wanda felpofozta.
- Olyan mardekáros, aki segít nekünk, te dinka. Harry hol van? - kezdett forgolódni, mikor megpillantotta, hogy a fal bizony beomlott - Francba - ekkor pillantott meg egy kisebb rést. Egy ember nem férhetett át a lyukon de egy róka talán igen - Utána megyek. Vigyázz Adele-ra és Lockhart-ra - nézett a földön elterült tanárra - Pakoljátok a köveket, hogy Harry és Ginny is átférjen - Ron megölelte barátját, Adele szintén, majd Wanda átváltozott egy gyönyörű rókává és átbújt a résen.

Amikor visszaváltozott halkan lépkedett, próbált nem zajt csapni, cseresznyefa pálcája kezében volt már. Egy csarnok szerűségbe ért, aminek végén testvére beszélgetett egy fiatal fiúval. - Denem - futott át a gondolat a lány agyán, majd megpillantotta a legifjabb Weasley csemetét eszméletét vesztve, holt sápadtan, haldokolva. Lassan indult meg, semelyik fiú nem vette észre, ám hirtelen rosszul lépett és meghallották.
- Francba - suttogta, majd magabiztosan sétált a két fiú felé. Ahogy Harry-vel találkozott a tekintete látta fivére szemében a megkönnyebbülést és a szerető féltést is.
- Csak nem Wanda Potter? - vigyorodott el az idősebb - Üdvözlünk köreinkben kedves Wanda. Pont most terveztem újabb vendéget hívni.
- Csak nem az óriás kígyódat?
- Dehogynem. Kérlek csatlakozz hozzánk - Wanda közelebb araszolt testvéréhez, miközben Denem elkezdte hívni a baziliszkuszt. Nem sokkal később az meg is érkezett és Denem parancsára Harry-t kezdte el támadni elsőként. Az idősebb a csatát figyelte, így Wanda Ginny-hez tudott rohanni. Ez után nem sokkal főnix rikoltást hallottak meg, megérkezett Fawkes, Dumbledore madara érkezett köreikbe, nála volt a Teszlek süveg és Harry közelébe ejtette. Denem ezen nagyon nevetett, Wanda pedig visszafordult a lányhoz. Hirtelen éktelen rikoltásra figyelt fel és azt látta, hogy a Baziliszkusz éppen a főnix madárral harcol, amikor pedig Fawkes elrepült a szeméből meglátta, hogy elvakította. 
- A látását elveheted, de a többi érzékszerve ettől még jó - sziszegte Denem, Wanda pedig felpattant, hogy testvérének segített. Harry nem látta, de a kígyó támadt. És ekkor a Potter fiú, mikor visszafordult elkezdte lassítva látni a történeteket. A húga elé ugrott, így a kígyó őt marta meg nagyon mélyen, majd farkával odébb is sodorta, a lány pedig nagyon erősen beverte a fejét.
- WANDA - üvöltötte, majd mikor meglátta, hogy húga vérzik újult erővel támadt a kígyónak, nem sokkal később pedig a lény holtan feküdt, Griffendél kardjának köszönhetően. Azonban a kígyó belemart Harry-be. A méregfogat kitépve karjából közelebb csúszott a naplóhoz, amit húga nem vett észre és akár egy állatot, leszúrta. A tinta elkezdett kifolyni belőle, akár a vér, Denem pedig hatalmas kínok között eltűnt, és Ginny ennek köszönhetően nem sokkal később magához is tért. 
- Harry, vérzel - mondta, miközben feltápászkodott, a fiú pedig karjára pillantott. Kezdte érezni, hogy a méreg szétáramlik a testében, de muszáj volt megnéznie, hogy Wanda jól van-e. Ekkor Fawkes rászállt Harry karjára és könnyezni kezdett. Amikor a főnixkönny elérte a sebet az begyógyult, Harry pedig jobban lett, így felpattant és odarohant testvéréhez, aki eszméletlenül feküdt a sarokban.
- Wan, ne hagyj itt - próbálta kitapintani a pulzusát, de nem volt neki. Harry egyre jobban kezdett pánikolni, ugyanis a lány jéghideg volt, nem lélegzett és nem vert a szíve - Ne ne ne ne - a Potter fiú könnyezni kezdett - Nem hagyhatsz itt te is. Könyörgöm ne hagyj itt - ölelte magához húga kihűlt testét, Ginny pedig óvatosan mellé térdelt.
- Gyere Harry - a fiú könnyes szemmel tápászkodott fel, majd vette karjaiba Wanda-t. Némán tették meg az utat Ron-ig, aki már annyira elpakolta a köveket Adele-lal, hogy átférjenek. Amikor Ron meglátta kishúgát szorosan magához ölelte, de rögtön utána Harry mászott át, karjaiban testvérével, aki holtsápadt volt a fiú pedig kivörösödött szemekkel nézett barátjára.
- Ne - nyögte Ron, majd segített Harry-nek - Vigyül fel, Dumbledore hátha megoldja - a Weasley fiú szeme is kezdett párásodni, Ginny már az út fele óta sírt, Adele pedig amint meglátta Wanda élettelen testét könnyezett. Ekkor szólalt meg Lockhart.
- Oh helló. Ti itt laktok? - Ron megint leütötte, de nem ájult el - Hol vagyunk?
- Fogja már be! - kiabált rá a vörös hajú fiú, mire a férfi megilletődve maradt csöndben.
- Hogy jutunk ki? - suttogta Adele, Harry mellett állva. Ekkor Fawkes közelebb repült és úgy fordult, mint aki azt akarja, hogy kapaszkodjanak belé. Nem sokkal később ez meg is történt és a kastély felé repültek.

- Professzor úr - a négy gyerek közül Adele volt a legnyugodtabb - Kérem segítsen - Dumbledore rögtön egy heverőre fektette a Potter lányt és vizsgálni kezdte.
- Ms. Black, kérem kísérje Ms. Weasley-t a gyengélkedőre, a szüleivel már beszéltem, ott várják őt. Illetve kérem szóljon Piton professzornak - Adele bólintott és Ginny-vel együtt elindult teljesíteni a kérést.

- Mi lesz Wanda-val? Ugye jól lesz? - Harry-t Ron tartotta, ugyanis saját lábán nem tudott megállni.
- Nem tudom Harry, nem tudom - sóhajtott a professzor Harry előtt elsötétült a világ.

Az ifjú Potter órák múlva ébredt fel a gyengélkedőn. Ezernyi gondolat kavargott a fejében, leginkább Wanda-val kapcsolatban. Ahogy a lányra gondolt fájdalom hasított belé, mintha kitéptek volna egy darabot a szívéből. Nem látta sehol húga vörös hajkoronáját, zöld szemeit és szeretetteljes mosolyát. Barátait se látta, egyedül Lockhart professzort látta, aki tőle két ágynyira aludt. Pár perc múlva Dumbledore lépett be az ajtón. Most sokkal idősebbnek és gondterheltebbnek tűnt, Harry pedig rettegett, hogy valami baj történt a húgával.
- Látom felébredtél. Jobban vagy már? - érdeklődött, de kerülte a fiú tekintetét.
- Igen, köszönöm. A húgom, jól van? - suttogta a végét már, ám az igazgató még mindig kerülte a tekintetét - A testvérem jól van? - emelte fel a végén a hangját, mire Dumbledore ránézett.
- Harry, a húgod... Meghalt.