Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 22

 - Az nem lehet... Az anyukádat. Tessa Potter-nek hívják? - néztem kérdőn a mardekáros lányra, mire lesütötte a szemét.

- Igen... - suttogta alig hallhatóan, mire én lefagyva néztem a lányt.
- Apának volt egy húga, Teresa Potter. És nem ő nevelt fel minket - motyogta.
- Anya szerette volna. De nem lehetett. Miattam - sütötte le a szemét - És Corvus miatt - szóval testvére is van - Figyelj, mi lenne, ha karácsonyra eljönnél hozzánk. Addig ne beszélj erről Harry-nek, nem szabad tudnia még. Anya mindent elmagyarázna - javasolta, mire lassan bólintottam.
- Rendben - a lány halványan elmosolyodott, majd elszaladt én pedig ott maradtam lefagyva.

Draco szemszöge

Nyugodtan sétáltam a könyvtár felé, ugyanis kellett egy könyv a bájitaltan leckémhez, amikor egy első éves lány nekem rohant.
- Bocsánat - nem mert rám nézni, remegett - Igazán sajnálom - elkezdte összeszedni a könyveit, mire én leguggoltam mellé és segítettem.
- Semmi baj. Mardekáros vagy? - utaltam sálára és egyenruhájára, mire biccentett.
- Igen. Adele - nyújtotta a kezét félénken, mikor felálltunk.
- Draco - halványan rámosolyogtam - És mond csak Adele, miért siettél ennyire? 
- Most beszélgettem Wanda-val a könyvtárban, de elszaladt az idő, így sietnem kell - viszonozta mosolyomat - Mennem kell, szia Draco - szaladt el, én pedig sietősebbre fogtam lépteimet, reméltem, hogy Wan még a könyvtárban van. A lányt rögtön megismertem vörös hajáról, amely most egy laza kontyba volt fogva, és vidáman léptem felé, ám ekkor megláttam üres tekintetét, falfehér arcát, majd mikor megpillantott felpattant és elsietett mellettem, mintha nem is érdekelte volna, hogy nyitottam a számat, és üdvözöltem volna. Végül rájöttem, hogy biztos egyedül akar lenni így neki álltam a leckémnek.

Arra ébredtem másnap, hogy valaki rázogat.
- Öt perc - dünnyögtem, ám támadóm nem hagyott.
- Nem Draco - keresztapám hangját meghallva felültem, ugyanis sejtettem, hogy gond van - Wanda... Gyere velem - sápadtan követtem, nem törődve azzal, hogy éjszaka közepe van. Nem sokkal később már a gyengélkedő előtt álltunk, tanárom pedig halkan kinyitotta az ajtót. Egy elszeparált ágyhoz értünk, a férfi pedig elhúzta a paravánt.
- Ne - rogytam le az egyik székre, szemeimet pedig elfutották a könnyek.

Harry szemszöge

- Ez borzalmas volt - nevetve hagytuk el Nick partiját, amire meghívott minket. Wanda nem jött, nem tudom merre járt. Éppen a második emeleten jártunk, amikor Ron megpillantott valamit a falon.
- Jézusom - szörnyedt el, én pedig közelebb léptem.  A padló vizes volt, de nem ez volt a legkülönösebb. 

FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK.

- Mi az ott alatta? - kérdezte vörös hajú barátom remegő hangon én pedig még közelebb mentem.
- Ez... Mrs. Norris - szörnyedtem el, felismerve a gondnok macskáját.
- Tűnjünk innen - javasolta Hermione, de már késő volt, ugyanis megérkezett a jóllakott diáksereg. Amikor meglátták a felakasztott macskát mind megálltak.
- Az utód ellenségei reszkessenek! Ti következtek sárvérűek - hallottam meg Malfoy-t, aki villogó szemekkel nézett ránk, nem törődve a a zavart diáktársainkkal.
- Mi folyik itt? Mi ez az őrület? - ekkor érkezett meg Frics, aki meghallotta a kiabálást - A macskám! Mit műveltetek a macskámmal? - ekkor látta meg, hogy mi hárman állunk az állathoz legközelebb és vicsorogva nézett rám - Te! Te voltál! - indult meg felém, de Dumbledore megállította.
- Argus! - kiabálta túl a tömeget - Jöjjön velem Argus, Potter, Weasley és Granger kisasszony szintén - a diáksereg utat nyitott nekünk és a mitugrász Lockhart irodájába tereltek minket. Hol lehet Wanda?

Nem törődtem a körülöttem való történésekkel, csak az élettelen macskát bámultam, amikor megérkezett McGalagony és valamit súgott az igazgatónak.
- Ms Granger, Potter, Weasley, jöjjenek velem - némán követtük az átváltoztatástantanárt, aki a gyengélkedőhöz kísért minket, magukra hagyva a civakodókat - Nem lesz kellemes látvány. Sajnálom - tárta ki az ajtót, én pedig megpillantottam a húgomat az egyik ágyon fekve, vörös haja szétterült körülötte, bőre sápadt volt, szemei üresen meredtek az plafon felé.
- Wanda - hördültem fel és rohantam a lányhoz - Ne ne ne ne - legördült az első könnycsepp az arcomon - Mi történt vele?
- Valószínűleg ugyanaz, mint a macskával. Kővé dermesztették - a szavak akár egy tőr szúrása hatoltak a szívemig és lerogytam az ágyra.

E/3, avagy írói szemszög

Hónapok teltek el Wanda kővé válása óta, és azóta is történtek merényletek. A kviddics meccseket elhalasztották, megszigorították a szabályokat, Dumbledore-t pedig felfüggesztették. Hagrid az Azkaban-ban ült, Hermione Wanda, és sok más áldozat mellett feküdt a gyengélkedőn. 

Draco szívében egy hatalmas űr tátongott, a fiú pedig mindennap elment meglátogatni a lányt, ahogyan meglátogatta őt tavaly is, amikor kómában feküdt. A Malfoy fiú csöndes volt, jegyei romlottak, tekintete üres volt.

Harry borzasztóan hiányolta kishúgát, nem akarta elveszíteni, ahogy Hermione-t sem. Ron-nal osztoztak a fájdalmon, minden nap órákat töltöttek vele, az elején Mio-val együtt, majd Mio-hoz is mentek. Mindenről beszámoltak a két lánynak, és keresték a Titkok Kamrája bejáratát. Ugyanis, Hermione-nak köszönhetően megtudták, hogy a szörny egy Baziliszkusz, de nem tudták hol lehet a bejárat. Arra is rájöttek - bár még a bozontos hajúval - hogy Malfoy-nak semmi köze ehhez az egészhez.

Sötét idők jártak a Roxfort-ra, ezt mindenki tudta. Ám mikor Ginny Weasley eltűnt olyan volt, mintha itt lenne a vég...

Harry és Ron éppen Lochart-hoz siettek, amikor Piton végzett a mandragóra főzettel, így nem tudtak ott lenni, mikor Wanda és Mione felébredt. Inkább a tanár kíséretében meglátogatták Myrtle-t, ugyanis gyanították, hogy a szellem mosdójában lesz a bejárat.

Az áldozatok lassan ébredeztek, egyedül Wanda volt az egyetlen aki gyorsan felébredt és felült az ágyon.
- Hol van Hazza? - kérdezte az előtte álló férfitől, aki megcsóválta a fejét és visszafektette a lányt az ágyba - Perselus, mindent hallottam ami itt történt, csak mozgásképtelen voltam. Meg kell találnom Harry-t - újra felült, mire a tanár már nem erősködött, ismerte a lányt eléggé, hogy tudja, makacs, mint az öszvér.
Wanda elszaladt a mosdó felé, ám hirtelen valaki nekirohant és szorosan megölelte.
- Annyira, de annyira jó, hogy felébredtél - amikor a jövevényben unokahúgát ismerte fel visszaölelte, de hamar eltolta magától.
- Adele sietek. Nem tudod hol van a testvérem? - kérdeztem, mire elgondolkodott.
- Láttam bemenni Lockhart-tal és a Weasley fiúval abba a mosdóba - Mutatott Myrtle mosdójának az ajtajához, mire elszántan rántottam elő a pálcámat. Mázlim volt, hogy magamnál tartottam, ugyanis különben még azt is keresnem kéne.

- Köszönöm - megindultam, de Adele utánam szólt.
- Hadd menjek veled...

Sziasztok! Közeledünk a második év, és ennek a kötetnek a végéhez. Háromkötetes dolognak tervezem, és miután az első résznek vége lesz el is kezdem a másodikat, de nem az fog következőnek publikálásra kerülni, hanem egy kapcsolódó, előzmény kötet. A következő részt kicsit hosszabbnak tervezem, ami a héten kikerül, ha minden jól megy és vasárnapig lezárom ezt a kötetet. Remélem tetszett a rész, szuperek vagytok. Köszönöm. ❤