Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 20

Wanda szemszöge

Másnap reggel vidámabban készültem el, és siettem a Nagyteremben. Amilyen korán voltam (hajnali fél hat) alig volt ott néhány ember, egy-két hollóhátast láttam, akik tanultak ezekben a korai órákban is. Biccentettem nekik és köszöntem McGalagony professzornak, majd letelepedtem a Griffendél asztalához és szedtem magamnak egy pirítóst, és jóízűen beleharaptam. Pár perc múlva McGalagony lépett hozzám.
- Jó reggelt Ms. Potter - üdvözölt mosolyogva.
- Jó reggelt Tanárnő - viszonoztam mosolyát majd elfogadtam a felém nyújtott órarendet - Köszönöm. Szép napot a Tanárnőnek.
- Önnek is Ms. Potter - búcsúzott el a tanár és ment tovább osztogatni a papírokat. Miután befejeztem a reggelimet felkeltem az asztaltól, az étkezőből pedig pont akkor távoztam, amikor a csínytevés mesterei érkeztek. Gyorsan megöleltem őket majd felsiettem a könyvtárba, az első óránkig, ami gyógynövénytan volt. Az óra kezdete előtt pár perccel értem az üvegházhoz, és csatlakoztam testvéremhez és barátaimhoz, akik éppen vitatkoztak valamin.
- Mi a téma? - kérdeztem, miután mindhármójukat üdvözöltem egy nagy öleléssel és megálltam Harry mellett.
- Ron rivallót kapott - kezdett bele Mione, de megérkezett Bimba Lochart kíséretében, ezért megforgattam a szemem és besiettem az üvegházba, ugyanis semmi kedvem nem volt ahhoz a piperkőchöz. Pár perc múlva követett az osztály és kezdetét vette a tanóra. Érdekes volt, mint mindig és hamar eltelt. Ezután pedig... sötét varázslatok kivédése következett, Lochart-tal. 

Nagy levegőt véve léptem be az SVK terembe és elfoglaltam a leghátsó padot, Harry mellém ült, viszont Ron-nak Mione mellett maradt csak hely, mert elszaladt mosdóba, és nem az zavarta, hogy a lány mellé kell ülnie, azt nem bánta, még örült is neki, az nem tetszett neki, hogy első padban. És ekkor belépett a terembe a tanár és kezdetét vette a kínszenvedés.

Nem figyelem, csak akkor vontam fel a szemöldökömet, amikor egy-egy dolgozatot osztott ki mindenkinek. Rápillantottam, de úgy hagytam a fenébe, még a nevemet se írtam rá. Kit érdekel mi a kedvenc színe ennek a baromnak? Idióta... A beszedés után rögtön elkezdte olvasgatni a papírokat, gratulált Mio-nak, aki minden kérdésre tudta a választ, majd elért az én, üres dolgozatomhoz.
- Ez kié? - háborodott fel, mire felemeltem a kezem - Á, Ms. Potter. Kérem óra után maradjon itt, szeretnék beszélni önnel - biccentettem, majd előszedtem egy pergament és rajzolgatni kezdtem. Amikor a tanár egy ketrecnyi frissen befogott tündérmanót mutatott az osztálynak felnéztem és vártam a fejleményeket. Az idiótája kiengedte őket, mire elszabadult a káosz, csak én ültem teljes nyugalomban a helyemen. Egyszer repült oda hozzám egy lény, amelyik egy pálcát tartott magánál. Némán kinyújtottam a kezem ő pedig nekem adta, majd megszelidülve elrepült. Lochart sikertelen kísérlete után megelégeltem az egész hajcihőt és egy pálcamozdulattal lefagyasztottam a manókat, Harry-ék (ugyanis csak ők maradtak a teremben, illetve Neville, aki a csillárról lógott) pedig befogták őket. Miután minden a helyére került táskámat felkaptam és odaléptem a mélyen tisztelt tanár úrhoz.
- Igen tanár úr? - érdeklődtem angyali mosollyal az arcomon, mire a kérdezett csóválni kezdte a fejét.
- Wanda, Wanda, Wanda. Ez nem megoldás, ha így adod be a dolgozatodat. Akár le is osztályozhatom. 
- Sok sikert tanár úr - mondtam kissé gúnyosan - De én akár szólhatok az igazgatónak, hogy ilyen kérdéseket tesz fel a dolgozatban - erre csak kínosan mosolygott - A viszontlátásra - mosolyodtam el, majd egyedül hagytam a férfit.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A délután eseménytelenül telt, este vacsora után pedig felmentem a csillagvizsgálóba, hogy kicsit egyedül legyek, de egyáltalán nem számítottam Draco-ra, aki már ott volt. Halkan letelepedtem mellé, ő pedig meglepődött, hogy ott vagyok, nem beszéltük meg, hogy találkozzunk.

- Szia Wan - suttogta, én pedig fáradtan rámosolyogtam
- Hali Drac - kócoltam össze a haját, mire kissé bosszúsan nézett rám, én pedig elnevettem magam az ábrázatán.
- Igen? Kinevetsz Potter - nem akadtam ki, hogy így szólított, aranyosan mondta, kedvesen, úgyhogy csak kacagtam tovább. Azonban, mikor közelebb jött, kissé eszelősen vigyorogva már csak mosolyogtam. Draco pedig összeborzolta a hajam, majd kinyújtotta rám a nyelvét. Erre kissé haragosan néztem rá, majd egyenessé varázsoltam a hajam és elkezdtem befonni. Néhány perc múlva készen lettem és nekidőltem a szőkeségnek, és csöndben néztem a csillagokat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Olyan hajnali egy körül értem vissza a hálókörletbe, mert még beszöktünk a konyhába süteményért Draco-val. Mikor lerogytam az ágyamra rögtön álomba merültem...

- Anya - siettem le a lépcsőn. Vörös hajam repült utánam. Anyukámat a konyhában találtam meg egy szőke férfi és egy az ismeretlenre kísértetiesen hasonlító, nagyjából velem egykorú - azaz tíz vagy tizenegy éves - fiúval.
- Holly az úr Gilderoy Lochart a fia pedig Damien Lochart - mutatta be őket anya, én pedig bemutatkoztam.
- Holly Adams. Nagyon örvendek - köszöntem illendően, majd visszaszaladtam volna Liz-hez, de anya megállított.
- Kérlek vidd magaddal Damien-t is - a fiú magabiztosan rám mosolygott és mellém lépett. Erre csak megforgattam a szemeimet, és intettem, hogy kövessen. A hintához mentünk, ahol szőke barátném már várt rám.
- Helló a nevem Damien - mosolygott a lányra, mire amaz lesütötte kék szemeit, és suttogva bemutatkozott - Bocsáss meg, ebből nem értettem semmit - itt rontotta el. Ugyanis Lizzy elég félénk volt.
- Ő Liz - segítettem ki, és ültem rá a másik hintára.
- Hajtsalak Holly? - ajánlotta fel, én pedig csak megráztam a fejemet és elkezdtem hintázni, Damien-t hallgatva.

- Azért  mi még tartjuk a kapcsolatot? - kérdezte tőlem egy nyári napon Damien, mikor a kertben feküdtünk egymás mellett. Bentről az apja és az én apám veszekedése hallattszódott ki.
- Attól még, hogy apádat nem bírom, mi barátok vagyunk - mosolyogtam rá, majd feltápászkodtam - Menjünk le a patakhoz - javasoltam, és elindultunk.

- Maga nem bírta elviselni, hogy anyám kidobta! Fogadja már el - kiabáltam Lochart-hoz, mire csak ijesztően közelített - Hagyjon minket békén!
- Ezt még megbánod Adams! - fogadkozott, majd dehopponált, én pedig magamra maradtam a gondolataim kavalkádjával...

Bocsánat a késésért, csak elkezdtem egy új könyvet, A vér szava címen, Sherlock fanfiction és ahhoz írtam mostanában részeket, de most már időmből ki fog telni (remélem), hogy ide is írjak.