Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 6

Holly szemszöge

- Jó reggelt Holly, minden oké? Tegnap nem jöttél vacsorázni. - köszöntött Harry reggelinél
- Persze, minden rendben, csak fáradt voltam. - mosolyogtam rá halványan - Ma lesz az első repülés óránk. Várod? - váltottam témát.
- Szuper. Pont az hiányzik, hogy Malfoy kinevessen. - morogta.
- Nyugi Harry. A véredben van. - próbáltam nyugtatni - De ha végeztetek induljunk is az órára. - mondtam izgatottan.
- Én végeztem. - derült izgalmamon sebhelyes barátom - Ron?
- Én is. - törölte meg a száját egy szalvétával a legifjabb Weasley fiú, mire mindhárman felálltunk az asztaltól, és elindultunk az udvarra.

Az óra helyszínén már voltak páran, látszott, hogy izgatottak. A tanóra kezdetéhez közeledve, egyre több évfolyamtársunk érkezett. Nem sokkal az után, hogy mindenki megjött, Madam Hooch is ideért.
- Jó napot! - üdvözölte az osztályt - Mindenki álljon egy seprű mellé - mondta - És mondja, hogy FEL. - vázolta fel a feladatot.
- Fel. - hangzott mindenhonnan. Harry, Malfoy és az én seprűm rögtön a kezünkbe szállt, Ron-é csak vergődött a földön, míg Hermione-é meg se moccant. Mikor mindenkinek a kezében volt a seprű, a Tanár nő folytatta - Most mindenki szálljon föl a seprűjére. - utasított minket - Úgy ni. Háromig számolok, háromra mindenki rugaszkodjon el a földtől, lebegjen egy-két méter magasan, majd ereszkedjen vissza. Egy. Kettő. - itt Neville felemelkedett, a seprűjével - Longbottom. Most azonnal szálljon le.
- De nem tudok. - kiabált a fiú, sírással küszködve. Én látva Neville arcát, rögtön seprűre pattantam, és követtem őt. A Griffendéles fiú egyre följebb és följebb került, én pedig amilyen gyorsan tudtam, követtem. Egyszerre a seprű ledobta Neville-t, aki fennakadt egy szobor lándzsáján, de mivel csak a talárja tartotta - ami hamar elszakadt - elkezdett zuhanni. Én alárepültem, de csak az egyik kezét tudtam elkapni, ami izzadt volt, így csak tompítani sikerült az esését.
- Neville! - szálltam le a földre - Mid fáj? - kérdeztem aggódva.
- A csuklóm. - hüppögte, amit megértve a csuklójára szegeztem cseresznyefa pálcám és kimondtam a megfelelő varázsigét.
- Hippokrax - Neville egyre kevésbé sírt, majd végül csodálkozva nézett kezére.
- Köszönöm Holly. - mosolygott halványan, mire én csak óvatosan megöleltem.
- Mr. Longbottom! Ms. Adams! Mégis mit képzeltek? Nem volt megengedve, hogy repüljenek! - háborgott a Tanár - Öt pont a Griffendéltől! De most mutasd a kezedet fiam! - szólt Neville-hez.
- Tanár nő, már nem fáj. Holly meggyógyította.
- Nos, először megnézetjük Madam Pomfrey-val. De ha valóban semmi baja a csuklódnak, akkor tíz pontot megítélek a Griffendélnek, Ms. Adams gyógyítása és bátorsága miatt. - mosolyodott el halványan - De most, amíg Longbottom-mal felmegyünk a gyengélkedőre, addig senki ne merjen repülni, mert a Roxfort-ból fog repülni, mielőtt annyit mondhatna, kviddics. - fenyegetett meg minket a Tanár nő - Induljunk. - Neville a Tanár kíséretében felvonult a gyengélkedőre, mi pedig vártunk. Mikor eltűnt a két ember a látókörünkből, Harry odalépett hozzám.
- Ügyes vagy Holly. - ölelt meg, és folytatta volna, de Malfoy közbeszólt.
- Láttátok azt a bamba képét? Ha Adams nincs meghal... - röhögött össze csatlósaival.
- Dugulj be Malfoy. - léptem oda hozzá, és szóltam rá halk, nyugodt hangon, mire ő pár lépést hátrált, majd felvett valamit a földről.
- Nocsak. - kezdte, engem figyelmen kívül hagyva - Itt az a vacak, amit a nagyanyja küldött Longbottom-nak. - dobálta egyik kezéből a másikba Neville nefeleddgömbjét.
- Add ide Malfoy. - szólt neki halkan Harry. A többiek elhallgattak, és figyelték a jelenetet.
- Nem. Inkább itt hagyom valahol, ahol Longbottom könnyen megtalálja. Mondjuk... egy fán.
- Add ide! - kiáltott rá Harry, de a Mardekáros felpattant a seprűjére, majd felszállt és lebegve kiáltott Harry-nek.
- Gyere és vedd el. - vigyorgott. Harry felpattant a seprűjére, és Malfoy után repült. Egy éles kanyarral a fiú elé került, majd fékezett. Malfoy igazán döbbent volt. Én is felkaptam seprűmet és Harry után repültem.
- Ne! - kiáltott Hermione - Meg fognak minket büntetni miattatok.
A barátnőmre nem hallgatva a fiúkhoz repültem.
- Malfoy add ide. - mondtam halk, türelmes hangon. Láttam Harry-n, hogy ideges és a mardekároson, hogy döbbent. Nagyon.
- Nem. - jelentette ki.
- Draco. - itt mindkét fiú meglepve pillantott rám. Magam sem tudom, miért voltam vele ilyen türelmes és kedves - Kérlek add ide. - a fiú erősen gondolkodott, de Harry türelmetlen volt, és rákiáltott.
- Most nincs itt Crack és Monstro, hogy megvédjenek. - mondta - Add ide a gömböt, vagy lelöklek a seprűdről. - fenyegette a fiút. Malfoy elkomorodott.
- Harry, én nagyon szeretlek, de néha iszonyatosan hülye vagy. - suttogtam magam elé.
- Igazán? - gondolkodóba esett a mardekáros - Akkor kapd el. - dobta el a gömböt, Harry pedig utána repült. Szerencsétlenségére, pont Mcgalagony irodája előtt sikerült elkapnia, de ezt ő nem látta. Örvendezve szállt le a seprűről a földre. A többiek őt ünnepelték, míg én és Malfoy csöndben szálltunk le a seprűnkről és sétáltunk az osztályhoz. Draco - nem tudom miért hívom így - a csatlósaihoz sétált, én pedig Hermione-hez. Hirtelen kivágódott az ajtó és Mcgalagony viharzott ki rajta.
- Potter. - kiáltott a fiúra, mire rögtön csönd lett - Jöjjön velem. - Malfoy kárörvendően vigyorgott, én pedig bízhatóan rámosolyogtam Harry-re.

- Bevettek! - jött oda hozzánk ebédnél vidáman a Potter fiú. Én csak értetlenül néztem rá - Bevettek fogónak a Griffendél csapatába. - erre az örömhírre én rögtön felpattantam, és szorosan megöleltem a fiút.
- Büszke vagyok rád Harry. Nagyon. - húztam még jobban magamhoz.
- Mi van Potter, kirúgtak? Búcsúzol a barátnődtől? - értelmezte félre a szemembe látható örömkönnyket Malfoy.
- Nem rúgtak ki. - vigyorgott Harry.
- Akkor miért sír Holly? - itt meglepődve néztem rá, és egy pillanatig mintha aggódást véltem volna felfedezni a szemében.
- Az nem rád tartozik. - ocsúdott fel a nevemen szólítás miatt okozott sokkból Harry. Malfoy csak gúnyosan vigyorgott.
- Oh, bocsáss meg. - tette föl "bűnbánóan" kezét Draco, majd visszament az asztalához. Ebéd után Hermione-vel elmentünk a könyvtárba leckét írni, majd elmentünk vacsorázni, ahol az egész Griffendéles csapat odajött hozzánk gratulálni Harry-nek. Oliver Wood megkért minket, hogy ne mondjuk el senkinek, hogy a Potter fiú az új fogó. Hagytuk Harry-t végül barátnőmmel, és elmentünk lefeküdni. A cicám, Lulu, felugrott mellém, és egymás mellett álomba szenderültünk...

Draco szemszöge

Nagyon meglepődtem, hogy Holly repülés órán Draco-nak hívott de nem hoztam fel. Az incidens után mindenki - a társaimat kivéve - Szent Pottert ünnepelte, amit én csak keserű és kissé fájdalmas mosollyal néztem végig.
Ebédnél viszont, amikor Potter Holly-t ölelgette odamentem, hogy kiröhögjem, mert Mcgalagony nyilván kirúgatta, véletlenül én hívtam Holly-nak a lányt.  - Draco Malfoy, hogy lehetsz ilyen idióta? - suttogtam magam elé vacsoránál, ami Blaise-nek is feltűnt.
- Tessék? - kérdezte.
- Öhm. Semmi. - motyogtam - De elfáradtam, megyek aludni. Jó éjt. - búcsúztam el egyetlen barátomtól, és elindultam a klubhelyiségbe. Ott szerencsére nem volt senki, ezért nyugodtan elvégezhettem dolgaimat, és szendürelhettem zavartalanul álomba...