Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 15

Wanda szemszöge

Egy terembe értünk, melyben nem volt más csak egy asztal, rajta hét, különböző alakú palackkal. Amikor beléptünk a helyiségbe rögtön meg is torpantunk és hátrafordultunk, ugyanis a küszöbből bíbor tűz csapott ki, lángfüggönye elzárta a visszautat. Ugyanakkor tűz lobbant a másik ajtó előtt is, annyi különbséggel, hogy az fekete volt.
- Nézd - kiáltott Hermione és egy papírlapra mutatott, mely az üvegek mellett volt. A kezébe vette, mi mellé léptünk és olvasni kezdtünk.

Fordulj meg, s menekülj, vagy lépj be a vészbe;
Két üveg megsegít, azokat vedd kézbe.
Az egyik visszaküld, a másik előre:
Átkelhetsz a tűzön ha iszol belőle.
Hétből két üvegben jámbor csalánbor van,
De három méreg is rejtőzik a sorban.
Válassz! Csak úgy vethetsz rabságodnak véget.
Segítségül kapsz, ím, jó tanácsot, négyet.
Egy: ravasz a méreg, de gondolj csak arra,
Mindkét bor mérget lát, ha elfordul balra.
Kettő: A két szélső más ízt rejt, meglátod,
De ha tovább mennél, egyik sem barátod.
Három: küllemében mindegyik palack más,
Tudd meg, nem rejt mérget se törpe, se óriás.
Négy: a két második balról s jobbról nézve
Hasonló nedűt rejt - vésd ezt, vándor észbe.

Összenéztünk Mio-val, és megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. Ikrem furcsállva nézett ránk.
- Csodás - mondta Hermione - Ez nem mágia...
- Hanem egyszerű rejtvény - folytattam.
- Sok híres varázsló nem tudná megoldani, mert gyenge matekból.
- Ők itt állnának ítéletnapig - mosolyogtam barátnőmre, majd biccentettem, hogy folytassa.
- Mi is itt fogunk, nem? - értetlenkedett Harry.
- Dehogyis. A húgod akár RBF-et is tehetne bájitaltanból - itt picit elpirultam - Én még értek valamelyest a matekhoz.
- Oh - értette meg bátyuskám. Én odaléptem a főzetekhez és sorban megvizsgáltam őket. Eközben barátnőm a versen agyalt. Kapásból meg volt a két csalánbor, és kis idő után a mérgeket is felismertem, csak nem tudtam eldönteni, hogy a két szélsőből melyik-melyik.
- Hermione megvagy? - néztem rá, mire ő bólintott.
- Igen. A legkisebbel tovább lehet jutni - mutatott az apró fiolára - És azzal - mutatott a másik, gömbölyü palackra - Vissza lehet menni - Harry-vel egymásra néztünk és ő megszólalt:
- Hermione, ami tovább juttat csak kettő embernek elég. Te menj vissza.
- De Harry - kezdte volna a lány felháborodva, ám én közbe szóltam.
- Mione. Megoldjuk. Te vidd vissza Ron-t, és küldj levelet Dumbledore-nak - szóltam közbe.
- Rendben - sóhajtott, majd odalépve hozzánk szorosan megölelt minket - Wanda, Harry, mindketten nagy varázslók vagytok.
- Hermione a nyomodba se érek - túrt hajába zavartan Harry.
- Ugyan már. Könyvek és okoskodás - legyintett a lány. Ezeknél sokkal fontosabb a barátság és a bátorság meg... Jaj vigyázzatok magatokra - húzott minket szorosan magához a lány.
- Te idd ki először. Biztos az a jó palack? - kételkedett testvérem, mire én gyengéden fejbe vágtam.
- Igen, az - bólintott Mio, lecsavarta a tetejét és kiitta. Mikor megitta megborzongott.
- Ugye nem méreg? - aggodalmaskodott a bátyám.
- Nem, de olyan, mint a folyékony jég...
- Menj - szóltam rá, mire A lány hátat fordított nekünk és átsétált a tűzön.
- Harry...
- Wanda - mosolygott bátyám - Egészségedre - megitta az ital felét, megborzongott, és az üvegcsét felém tartotta. Én kiittam, és követtem Harry-t a fekete tűzön át.

- Bújj el - suttogott Harry, mire én aprót sóhajtva egy oszlop mögé bújtam. A terembe már volt valaki... De nem Voldemort. Valaki, akiről semelyikünk nem gondolta volna, hogy itt találjuk.

Harry szemszöge

- Tanár úr! - kiáltottam fel döbbenten. Mógus állt előttem, a dadogós SVK tanárunk. Vetettem egy futó, óvatos pillantást Wanda felé, de fedezékben volt.
- Bizony, én vagyok az - felelte nyugodtan - Számítottam rá, hogy itt találkozunk, Potter.
- De hát én azt hittem, hogy Piton... - kezdtem, és éreztem, hogy húgom dühtől szikrázó szemekkel fogja a fejét.
- Perselus? - Mógus felnevetett, nem félénken, mint máskor, hanem hideg, éles kacajjal - No igen, Perselus-ról előbb feltételezné az ember... Bevallom, kapóra jött nekem az a nagyra nőtt denevér. Ha ő ott van ki gyanúsítaná sze-szegény, da-dadogós Mógus professzort?
- De Piton meg akart ölni! - nyögtem ki nagy nehezen, a döbbenettől lefagyva.
- Nem dehogy - nevetett - Ez tévedés. Én  próbáltalak megölni. A barátod, Granger kisasszony véletlenül belém ütközött, amikor a kviddicsmeccsen Piton felé rohant... Pár másodperc és szerencsésen leesel a seprűről, de elestem, és megszakadt a kapcsolat.  Már előbb is sikerülhetett volna, ha Perselus nem mormol ellenátkot, hogy megmentsen téged - én erre totálisan ledöbbentem. Mi az, hogy Piton meg akart védeni engem?
- Piton meg akart menteni engem? - mondtam ki hangosan a fejemben megfogalmazódott kérdést.
- Ahogy mondod - biccentett hűvösen Mógus - Mit gondolsz, miért akarta ő vezetni a következő meccset? Hogy újból ne próbálkozhassak. Túlzásba vitte, ugyanis Dumbledore jelenlétében úgysem tehettem semmit. Mindegyik másik tanár azt hitte, hogy Piton csak a Griffendél vereségét akarja. De lám, hiába fáradozott, úgyis végzek veled - Mógus épp készült csettinteni, hogy valami varázslatot szórjon rám, ám valami megakadályozta. Egy hang. Ne - gondoltam magamban, amikor felismertem a hangot.
- Állj - lépett ki az oszlop mögül Wanda. Vörös haja kócosan omlott vállára, zöld szemei dühösen csillogtak - Hagyja békén Harry-t!