Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 17

Wanda szemszöge

- Pszt. Wanda - ébresztgetett valaki - Ébredj - bökdösött, én pedig belemorogtam a párnámba - Megyünk Harry-ért - ezt meghallva rögtön kipattant a szemem és felültem. A szobában sötétség volt, csak Ginny szuszogását lehetett hallani. Előttem egy kék szempár figyelt engem.
- Megyek - súgtam a szempár gazdájának, és lassan felkeltem az ágyról, felkaptam az előre odakészített ruhákat, majd elkezdtem átöltözni.
- Öhm, Wanda - motyogta zavartan a még mindig a szobában álló Ron, én pedig elvörösödtem. Csak Harry egy pólója volt rajtam, ugyanis a rövidnadrágomat már ledobtam magamról, így a combomig érő pólómban szemeztem a hozzám hasonlóan piros arcú barátommal.
- Ő... - nyögtem ki végül értelmesen - Ki... Ki mennél? - kértem suttogva, Ron bólintott és kiosont a szobából, amilyen gyorsan csak tudott. Én még mindig paradicsomhoz hasonló fejjel vettem fel egy farmer nadrágot, és egy rám óriási pulcsit (természetesen a testvéremét), ugyanis kicsit hűvösebb volt már a levegő, gyorsan felkaptam a kezembe egy pár tornacipőt, hajamat összefogtam és lesettenkedtem a konyhába, ahol a találkozót beszéltük meg.
- Itt vagyok - ugrottam le a lépcsőről, olyan halkan, mint egy macska, és felvettem a cipőmet.
- Miért vagy te is így kipirulva? - kérdezte cinkos mosollyal az arcán az egyik Weasley iker, én pedig ha lehet, még jobban elpirultam.
- Ohó, Ronnie és Te? Wanda - vigyorgott a másik, mire csak egy dühös fintort kaptak Ron-tól, tőlem pedig egy-egy fejbecsapást.
- Menjünk - nyitottam ki az ajtót, és bepattantam a kis kék Ford-ba, hogy végre elinduljunk rég látott testvéremért.

Az utat végig nevettük, nagyon jó hangulat volt, de bennem akkor is volt némi pánik, hogy az utolsó családtagomnak baja esett. Mikor odaértünk egyszerre voltam dühös és megkönnyebbült. Egy rács takarta fivérem ablakát, amit haragosan néztem, viszont sejtettem, hogy csak a nagybátyám és nagynéném áll e mögött, így testvérem maximum az unalomba halhatott bele. A három Weasley csodálkozva nézte, hogy Harry be van zárva.
- Mi a... Wanda? Ron? Fred, George? - hallottuk meg a fiú hangját, én pedig boldogan váltam rókává, hogy átugorjak üdvözölni Harry-t - Wan - simogatta meg a fejemet a két fülem között, én pedig hozzá bújtam. Beültem az ölébe, aztán visszaváltoztam és szorosan megöleltem az ikrem, továbbra is az ölében ülve. Ő nyomott egy puszit az arcomra, megszorongatott és mikor felálltam, ő is követett és összeszedte a cuccait. Időközben a rács lekerült és a Weasley fiúk átpakoltak mindent a kis Ford-ba, és amíg ők cipekedtek én körülnéztem. Egy ágy, íróasztal, szekrény és tönkrement dolgok, valamint érintetlen kötetek sorakoztak egy polcon. Kis szoba volt, amin nem lepődtem meg. Harry mesélte, hogy bántak vele. Épp zár kattanását hallottuk, amikor Hedvig kalitkája került a kocsiba.
- Wanda, Harry, gyertek már! - sürgetett minket Ron, én pedig biccentettem ikremnek, hogy menjen, átalakultam rókává, és beugrottam a kocsiba. Sajnos Vernon bácsi belépve a szobába rögtön elkapta Harry lábát, viszont én visszaváltoztam, amit látva bácsikánk olyannyira meglepődött, hogy elengedte fivérem említett testrészét, aki ezt észlelve bepattant a kocsiba és vidáman kiabálva integetett vissza meghökkent nagybácsinknak:
- Viszlát nyárig - aztán visszahúzódott, félkarjával átölelt, én hozzá bújtam és álmosan pislogva hallgattam a fiúk beszélgetését.

Egy kiadós leszidás után (Harry megúszta) megérkeztek a Roxforti leveleink. Megbeszéltük, hogy holnap fogunk elmenni az Abszol-útra. Harry, Ron és én rengeteget beszélgettünk, Harry mesélte, hogy nála is járt Dobby, és én is beszámoltam a manó látogatásáról. Harry és Ron tárgyalták, hogy mire gondolhatott Dobby, de én csak gondolkodtam. Rossz előérzetem volt a tanévvel kapcsolatban, de inkább eltereltem a gondolataimat.

- Harry, tudod, hogy kell hopp-porral utazni? - kérdezte testvéremet Mr. Weasley.
- Öhm, nem igazán - dünnyögte, én pedig előre léptem.
- Megmutatom - léptem be a kandallóba és kezembe vettem egy maroknyi port - Az Abszol út - kicsit koszosan, de épen értem úticélomhoz, a Foltozott üstbe. A hosszú asztalok körül boszorkányok és varázslók ültek, elszórtan, beszélgetve.
Tom, a kocsmáros épp egy poharat törölgetett, mikor valaki nekem esett.

- Állj el az útból mocskos... - hallottam meg a hangot, amit felismerve görcsbe rándult a gyomrom.
- Wanda? - lepődött meg, mert felismert, hiába próbáltam takarni az arcom.
- Bocsásson meg Mr. Malfoy, hogy teljesen mozdulatlanul itt álltam, és ön belémjött - vigyorogtam gúnyosan, de belül fájt. Otthagyva a megdöbbent Malfoy fiút és kirohantam az utcára. Zöld szemeimbe könnyek gyűltek, úgy törtem utat magamnak körül sem nézve. Egyszer csak valakiknek neki ütköztem és hátraestem.
- Nagyon sajnálom - dünnyögte rám sem nézve... Harry.
- Nem gond Mr. Potter - vékonyítottam el a hangom - Nagyon köszönöm, hogy megfékezte Voldemortot - itt már felnézett, aztán végre felismert és megölelt.
- Wanda - mosolygott.
- Miért vagy tiszta kosz? - mértem végig tüzetesebben testvéremet. Fekete haja kuszán ágazott szerte-szét, zöld szeme előtt törött szemüvege látszott. Ruhája koszos volt, néhol szakadt is - Jaj Harry.
- A zsebkosz közben járt - veregette meg a vállát a mellette álló Hagrid - De most már megyek, jó kezekben vagy - villantott rám egy vigyort, aztán elsietett.
- Wanda! Harry! - borult a nyakunkba Mione, akit a rohanásától alig ismertünk fel.
- Szia Mione - öleltem vissza, Harry pedig zavartan megveregette a hátát. A lány végül ellépett tőlünk és mosolyogva nézett a szemünkbe.
- Wanda... - kezdte, de én alig láthatóan megráztam a fejem, ő pedig vette a lapot, és gyorsan módosította mondandóját - Jaj, de jó, hogy látlak - vigyorgott, ám szeme kérdőn csillogott.
- Hiányoztál - öleltem meg barátnőmet - Majd később - súgtam halkan a fülébe, úgy, hogy csak ő értse, Mione pedig alig észrevehetően biccentett.
- Harry - mosolygott rá ikremre, és beszélgetni kezdtek, ám én csak nézelődtem.
- Ott vannak! - mutattam a nézelődő Weasley család felé, akikről lerítt, hogy keresnek valakit, vagy valakiket.

- Jaj, Harry drágám, hát itt vagytok! - borította be bátyámat anyai szeretetével Mrs. Weasley, én pedig odasomfordáltam Ron-hoz, Mione mellettem próbált jönni, de a nő őt is becserkészte. Én csak halkan nevetgéltem és elbújtam a vörös hajú barátom mögé, aki velem együtt kuncogott.
- Menjünk - ragadott meg George, én pedig követtem a könyves boltba. Ahogy beléptem rögtön méllyet szippantottam a könyvillatból. Nem élvezhettem ezt sokáig ugyanis valami fény villant, és egy kiáltást hallottam.
- Csak nem? Köztünk van Wanda és Harry Potter! - valaki megragadta a karom és a világ egyik legidegesítőbb, legundorítóbb embere felé húzott. Hermione, Mrs. Weasley és több fiatal lány, vagy nő ámulva, szinte tátott szájjal bámulta a férfit, akire én undorral néztem. Gilderoy Lockhart maga mellé rántott, másik oldalára pedig testvéremet, és ikrem fülébe súgott valamit, mire ő csak biccentett és magára erőltetett egy vigyort. Vakuk villantak, és csak álltunk és tűrtük, én azért mert nem akartam Harry-t egyedül hagyni, ő pedig... hát nem tudom. Amikor végre elengedtek egy-egy csomag dedikált, vadiúj csomag Lockhart irománnyal, én lassan odaléptem Ron-hoz, kezébe nyomtam a kupacot és ott maradtam mellette.

- Wanda, jól vagy? - tartott meg, mivel kicsit megszédültem. Némán bólintottam, és vártam a sorunkra, amikoris meghallottam egy túlontúl is ismerős hangot.
- Ez most komoly? - suttogtam magam elé, amikor már meg is ismertem a tejfölszőke hajkoronát. Ő is észrevett de mielőtt megszólalhatott volna az apja jelent meg mögötte. Nem értettem miről beszélgetnek, csak meredtem magam elé, Ron vállának dőlve, aki erősen tartott, hogy ne essek össze, hiába, ugyanis hirtelen elsötétült előttem a világ, és kiszaladt alólam a lábam.

Sziasztok!
Itt van az újabb rész, de sajnos nem lesz olyan gyakran, mint eddig. Elkezdődött az iskola, és nagyon be vagyok táblázva, örülök, ha két hetente ki fogok tudni rakni részt. Igen, sajnos két hetente. Arra jutottam, hogy az időhiány miatt mindkét könyvemet péntekenként, felváltva tervezem frissíteni, gyakrabban biztos hogy nem.
Petra ♡♡