Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 5

Holly szemszöge

Egyik reggel Harry szólt, hogy még az első bájitaltan óra előtti napon kaptunk egy levelet Hagrid-tól, hogy ma délután látogassuk meg, amennyiben van hozzá kedvünk. Én nagyon megörültem ennek, ugyanis Hagrid-dal nagyon jóban vagyok, így mindig örülök, ha találkozunk. Így órák és ebéd után elindultunk a vadőrlak felé.
- Agyar, nyughass. - hallottuk bentről óriás barátunk hangját, mikor bekopogtunk hozzá. Behívott minket és megkínált teával.
- Érezzétek otthon magatokat. - mondta Hagrid, majd elengedte Agyart, aki rögtön odafutott hozzám és az ölembe hajtotta fejét.
- Ő Ron. - mutatta be vörös barátunkat Harry.
- Újabb Weasley, igaz? - jegyezte meg a szeplősre pillantva - A fél életem azzal ment el, hogy a bátyáidat hajkurásztam az erdőben. - forgatta a szemét - Remélem, hogy ti nem lesztek ilyenek.
- Megpróbáljuk. - mondta Harry, mire én csak kuncogtam.

Elmeséltük Hagrid-nak a hetünket, Harry és Ron panaszkodtak Piton miatt, hogy milyen gonosz, utálja őket, stb. Nem hinném, hogy utálná őket, de valóban elég ellenszenves velük.
Még sok mindenről beszélgettünk, de Hagrid hamar elküldött minket vacsorázni, mondván, hogy kezd sötétedni, és nem kéne kinnmaradnunk sokáig.

Vacsora után gyorsan elvégeztem a lefekvés előtti teendőimet és bebújtam az ágyba, majd hamar el is aludtam.

A hétvégén Hermione-vel megírtuk a beadandókat, és tanultunk, valamint én rengeteget voltam Hagrid-dal, segítettem neki a legendás lényeket gondozni. Vasárnap délután is épp a vadőrrel voltam, amikor ő éppen furkászokat gondozott, és én is kihoztam Zara-t, a saját furkászomat. Hagrid el volt foglalva az állatokkal, míg én elindultam az erdő felé. Valami vonzott oda. Egyre beljebb és beljebb sétáltam a fák között, amikor egy csodaszép hippogriffet láttam meg. Szürke tollain megcsillant a napfény és egy kicsit közelebb lépett hozzám. Óvatosan és lassan meghajoltam, majd vártam. Az állat is fejet hajtott, amire én felbátorodtam és odasétáltam hozzá, megpaskolni a csőrét.

- Holly! Merre vagy? - hallottam Hagrid hangját. Elindultam a vadőrlak felé, és csodák csodájára a hippogriff követett.
- Itt vagyok. - léptem ki a fák közül a varázslény társaságában. Hagrid csodálkozva nézett ránk.
- Csikócsőr? Hogy-hogy veled van? - kérdezte.
- Követett. - vontam vállat, majd Csikócsőr felé fordultam - Szia Csikó. Van kedved repülni egyet? - simogattam meg. Érdekes módon közelebb jött és olyan volt, mintha bólintott volna - Hagrid kérlek. - néztem a vadőrre bociszemekkel.
- Jó, nem bánom. De vigyázz magadra! - egyezett bele, és én örömömben megöleltem, és odaléptem Csikó mellé. Hagrid segített felszállni, és amint biztosan ültem, Csikócsőr megindult. Csodálatos érzés volt. A hippogriff elszállt a kastély felé, majd a tó felett repültünk, és felmentünk egészen magasra. Imádtam ezt az érzést és megfogadtam, hogy minden hétvégén meglátogatom az állatot. Hagrid füttyentett egyet, mire Csikó ereszkedni kezdett, majd leszállt. Leugrottam róla, és megpaskoltam mégegyszer a csőrét. Amikor megfordultam meglepődve vettem észre, hogy könyvmoly barátnőm áll Hagrid mellett. Utoljára megsimogattam Csikócsőrt és elindultam Hermione felé. Még utoljára hátrafordultam, és láttam, hogy a hippogriff elrepül.
- Szia Mione. - mosolyogtam rá.
- Szia Holly... Hát Te? - kérdezte.
- Meglátogattam Hagrid-ot, és amíg ő a furkászokat etette én besétáltam az erdőbe. - magyarázkodtam - Ahol találkoztam Csikóval és repültem vele. És Te?
- Téged kerestelek. - mondta.
- Oké, induljunk. Szia Hagrid. - köszöntem el a vadőrtől, majd Hermione-vel elindultunk a kastélyhoz.
Belépve a kapun Malfoy-t és barátait pillantottuk meg, akik úgy tűnt, hogy szintén észrevettek minket.
- Adams, nem kéne sárvérűkkel barátkoznod. - vigyorgott gúnyosan Parkinson, mire én fenyegetően megindultam felé, és elővettem a pálcámat. Ezt látva Pansy is így tett - Ne hogy megpróbáld. - sziszegte felém.
- Hát. Sajnos nem érdekel a figyelmeztetésed... - vigyorogtam rá és már mondtam volna az ártást, de Hermione a kezét elém tette és Malfoy érdekes mód Pansy-t tartotta fel. Mione a fiúra nézett, mint aki tud valamit, majd felém fordult.
- Hagyd Holly. Nem éri meg, hogy pontot vonjanak le miatta. - legyintett, de tudtam, hogy rosszul esett neki, amit Parkinson mondott.
- Pillanat. - mondtam, majd a mardekáros lányhoz léptem, barátnőm kezét kikerülve - Parkinson. Ne merj még egyszer rosszat mondani a barátaimra, mert megbánod.
- Jaj de félek. - nyafogta, tettetett félelemmel.
- Kérdezd Malfoy barátodat. - mosolyogtam rá - Vagy tapasztalni szeretnéd?
- Nem tudsz varázsolni. Egy ártást se tudsz. - vigyorgott, úgy, mint aki tudja, hogy igaza van.
- Kipróbáljuk? - kérdeztem, de mielőtt a lány válaszolhatott volna Malfoy közbeszólt.
- Hagyd Pansy. Nem éri meg. - húzta el a lányt.
- De Draco. Megfenyegetett. - affektált. Na itt elegem lett.
- Tarantallegra - kiáltottam, de sajnos a lány időben félreugrott.
- Mi ez a zaj? - érkezett meg Piton professzor.
- Tanár úr, Adams megtámadott. - erre a férfi rám nézett, majd visszafordult a lányhoz.
- De Tanár úr. Sárvérűnek hívta Hermione-t. - háborodtam fel.
- Öt pont a Griffendéltől. - nem nézett rám. Nekem a dühtől és az igazságtalanságtól könnyek csillogtak a szememben, és elrohantam. Hermione nem sokkal később utolért.
- Holly. Nyugodj meg. - mondta - Menjünk vacsorázni.
- Nem vagyok éhes, Te menj csak. - motyogtam, majd elsiettem a klubhelyiség felé. Felszaladtam a hálókörletünkbe, majd gyorsan átvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Szépen lassan álomba is szenderültem.

Harry szemszöge

- Hol van Holly, Hermione? - kérdeztem a lányt.
- Felment, azt mondta, nem éhes. - motyogta, majd visszafordult a könyvéhez.
- Miért? - kérdeztem.
- Piton és Parkinson. - dünnyögte, majd becsapta a könyvét és elviharzott.
- Ron, Te tudod, hogy mi történt? - fordultam barátom felé.
- Nem tudom Harry, ne haragudj. - mondta, majd letette a villát és a kést - Menjünk föl és kérdezzük meg. - javasolta.
- Rendben, menjünk. - tettem le én is az evőeszközömet. Felszaladtunk a toronyba, de nem volt a klubhelyiségben.
- Hermione. - szólt oda Ron az egyik fotelben gubbasztó lánynak - Hol van Holly?
- Fent van, alszik. - válaszolta, majd ő is felment.
- Akkor minden rendben. Ha mégse holnap megkérdezzük tőle, jó Harry? - mondta a vörös.
- Oké. - dünnyögtem, majd én is elmentem lefeküdni. Nehezen aludtam el, végig Holly-n gondolkodtam, de egy idő után el tudtam aludni.