Az Iker /BEFEJEZETT/

Part 12

Draco szemszöge

A halottnak hitt Potter lány életben?

Tegnap Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter sajtótájékoztatót tartott, mely alatt bejelentette, hogy Wanda Lily Potter életben van. A lány is ott volt, Albus Dumbledore és Harry Potter társaságában.
"Wanda Lily Potter életben van! A Roxfort tanulója és ez nem fog változni. Kérdésekre nem válaszolunk." Nyilatkozta a miniszter úr.
Vajon miért titkolta Dumbledore, a lány kilétét? Miért nem mondta el, hogy a halott Greg és Anna Adams lányának hitt, Holly Adams valójában Wanda Potter? Remélhetőleg minden kiderül, minél hamarabb. Mi van ha már Dumbledore sem megbízható?

Ezt olvasva elfogott a bűntudat. Miért nem hagytam pár napja Holly-nak, vagyis Wanda-nak, hogy megmagyarázza? Borzalmas barát vagyok. Hogy hihettem azt, hogy Potter-rel együtt vannak... 

- Draco cica, mi a baj? - hallottam meg magam mellől Pansy hangját - Van egy ötletem, amitől felvidulnál. Gyere! - rántott fel az asztaltól, és elindult a kezemet fogva (!) a Nagyterem felé. Crack és Monstro követtek minket.
- Hova mentek? -kiáltott utánunk Blaise - Várjatok már. Draco mi ez az egész? - futott utánunk, de én megvontam a vállam.

Hirtelen Pansy megállt, én pedig majdnem bele ütköztem. 
- Capitulatus! - kiáltotta a pálcáját a neki háttal álló Hugrabugosra irányítva - Tarantellegra! - vihogni kezd a lány szerencsétlenkedésén - Po- kezdte volna, de valaki megakadályozta.
- Komolyan Parkinson? Nálad gyengébbeket bántasz? - a hangot felismerve rögtön megfordultam és szembe találkoztam Holly, vagyis Wanda dühtől szikrázó szemeivel - Hagyd békén! - most már Pansy is megfordult és dühösen nézett a Griffendélesre.
- Mi bajod Adams? Jaj bocsánat Potter! - vicsorgott Pansy - Nem a bátyád bántjuk... ha bár. Ez nem rossz ötlet... - vigyorgott, mire Wanda elvesztette a türelmét és nekirontott a lánynak.
- NE MERÉSZELD BÁNTANI A BÁTYÁMAT! HA MIATTAD VAGY BÁRMELYIK "BARÁTOD" MIATT BAJA ESIK, AKKOR NEM ÁLLOK JÓT MAGAMÉRT! ÉS EZ MINDEN SZERETTEMMEL KAPCSOLATBAN ÍGY VAN! - egy egyszerű, számomra ismeretlen varázslattal felemelte Pansy-t és dühtől VÖRÖSLŐ szemekkel nézett rá - Megértetted Parkinson? - hangja már nyugott volt és semleges, de sokkal félelmetesebb volt így - FELFOGTAD?! - újra kiabált. A lány a dühtől és megaláztatástól könnyekkel teli szemmel bólintott, mire Wanda elengedte és szeme visszaváltozott az eredeti zöldbe. Egyszer csak a szája elé kapta a kezét és könnyek gyűltek a gyönyörű szemeibe - Mit tettem? - suttogta maga elé, és könnyezni kezdett, majd kissé összeszedte magát és odasietett a hugrabugos lányhoz. Én mint akit odaragasztottak, úgy álltam ott.
- Jössz Draco? - nyafogta Pansy.
 - Nekem még dolgom van. Menjetek. Blaise segítesz? - fordultam feléjük, a tőlem telhető legördögibb mosollyal.
- Rendben... - Zambini-n kívül mind elfutottak. Én a barátommal együtt odaléptem Wanda-hoz, de ő nem vette ezt észre, mert a másik lányhoz beszélt.

- Ne aggódj. Most már nem bánthatnak. - az átkokat már feloldotta és próbálta nyugtatni a remegő lányt - Nem hagyom, hogy bántsanak. Hogy hívnak? - nagyon kedves volt vele.
- Hanna... - hüppögött a szőke hugrabugos - Köszönöm, hogy megvédtél. 
- Ugyan... Semmiség. - a Potter lány óvatosan átölelte a másikat, aki kissé lenyugodott, azonban felnézve észrevett minket és újra remegni kezdett. Wanda megpördült a tengelye körül és felismerve, hogy kik vagyunk, az alapból kissé könnyes lány sírni kezdett.
- Nem volt még elég Malfoy?! - indult meg felém, de előtte hátrafordult és suttogott valamit társának mire az elszaladt - Mit akarsz tőlem? Bántsalak téged is, mint Parkinson-t, vagy csak még jobban meg akarsz bántani? - egyre közelebb sétált hozzám.
- Wanda... Figyelj én tényleg sajnálom, esküszöm neked. Nem akar... - közbevágott.
- Menj el. Hagyj békén most. - egyre jobban sírt.
- Haver, beszélek vele, te csak menj. - súgta fülembe Blaise.
- De... - barátom meg se várta, hogy befejezzem, meglökött, hogy induljak.
- Megoldom... - idegesen elrohantam, ki a tóhoz. Ott lefeküdtem a földre és drága társammal, a bűntudattal karöltve fetrengtem egy darabig.

Wanda szemszöge

Zokogva rogytam a földre. Sok volt. Minden. Draco, Parkinson, Harry. Egyre jobban zokogtam. Hogy voltam képes bántani egy társamat? Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
- Menj el Draco. - suttogtam sírva.
- Nem Draco vagyok. - hallottam meg Blaise hangját - Wanda, figyelj.
- Ne. Ne mondj semmit. Kérlek. - tiszteletben tartotta a kérdésemet, és mellém ült. Így ültünk csendben, nagyon sokáig. Én sírva, ő pedig a hallgatásával támogatva. Akkor nem volt szükségem másra, nagyon sokat segített, hogy ott volt és nem mondott semmit.
- Köszönöm. - öleltem meg szorosan, nagyon sok idő múlva.
- Mit? - hökkent meg, de azért visszaölelt.
- Hogy itt voltál és vagy velem. Nagyon sokat segített. Nagyon köszönöm. - mosolyogtam rá még kissé könnyes szemekkel.
- Bármikor. Hisz erre valók a barátok. - kacsintott, mire én felnevettem és elfogadtam a felém nyújtott kezét.
- Jesszusom Hol... vagyis Wanda, mi történt? - hallottam meg magunk mögül egy aggódó hangot.
- Szia Mione... - fordultam felé. Megpillantva az arcomat a lány elkerekedett szemekkel indult felém majd szoros ölelésébe vont.
- Mi történt? Ugye nem Malfoy bántott? Ha igen megölöm! - hadarta egy szuszra.
- Majd elmondom. Nyugi. - visszafordultam a fiúhoz - Köszi. - utoljára megöleltem, majd követtem Hermione-t.
- Mondd el mi történt! Ki bántott? Miért sírtál? Hol...
- Nyugi már. Elmondom, csak kérlek segíts feltűnésmentesen eljutni a szobánkig. - sóhajtott egyet.
- Rendben. Gyere. - intett, hogy kövessem, és szótlanul haladtunk a Kövér Dámáig. Megmondtam a jelszót, majd Mione előre ment. Én követtem, de nem vettem észre, hogy megtorpant, így beleütköztem, ami miatt bezuhantunk a portrélyukon. Én eltakartam az arcomat és gyorsan szőkévé változtattam a hajamat, zuhanás közben, így mikor megláttak, csak egy szőke hajzuhatagot figyelhettek meg és Hermione-t előttem.
- Sziasztok. - motyogta a lány és elrángatott a kíváncsi tekintetektől.

- Na mi történt? - kérdezte, mikor egymás mellett ültünk az ágyamon, én már újra vörös hajjal.
- Sok volt és kiborultam. Ennyi. - sütöttem le zöld szemeimet.
- Akkor miért volt ott Blaise Zambini? - vonta fel szemöldökét Mione.
- Öhm... Arra járt.
- Wanda! Komolyan. A barátnőd vagyok, szeretnék segíteni. - mondta.
- Jó - sóhajtottam - Parkinson épp egy hugrabugos lányt átkozott, én megakadályoztam. Ő megfenyegetett, hogy bántani fog titeket, mire én... - újra elkapott egy sírás roham - Én megátkoztam, a levegőbe emeltem és bántottam. Bántottam egy társamat - zokogtam - Aztán megvígasztaltam a hugrabugos lányt, aki elfutott mikor meglátta mögöttem Draco-t, akivel nem rég összevesztem. Elküldtem Malfoy-t, de Blaise ottmaradt és csendben támogatott. Aztán jöttél te. Ennyi. - Hermione nem szólt semmit csak szorosan megölelt.
- Ne aggódj, minden rendben lesz... Aludj egy kicsit.
- Oké - sóhajtottam, majd én is megöleltem - Köszönöm - dőltem le az ágyamba, majd nyakig betakaróztam.
- Pihenj - simította meg a karom barátnőm, majd kiment.

Harry szemszöge

- Hermione - böktem meg vacsoránál a mellettem ülő lányt - Miért sírt Wanda és miért változtatta szőkévé a haját? Miért nincs itt a húgom? Ki bántotta?
- Harry, nyugodj már meg. Minden rendben - a lány nem nézett a szemembe, csak az asztalt fürkészte.
- Hermione Granger - emeltem fel a hangom - Válaszolj!
- Wanda alszik. Megnyugtattam. Valamennyire. - pillantott végre rám. Én rögtön felpattantam és felrohantam a klubhelyiségbe.
Mikor felértem elindultam a lányok hálóterméhez vezető lépcsőn, de mire kettőt léptem felfelé a lépcső csúszdává változott én pedig hátraestem.
- Wanda! - kiabáltam - Gyere le!
- Nem! - hallottam egy folytott hangot a szobából.
- Wanda Lily Potter! Gyere le! - kiabáltam csöppet idegesen.
- Nem akarok... - hallottam a választ.
- Lily! Kérlek.
- Ajj. Utállak - jött le, majd megölelt.
- Gyere - ragadtam meg a kezét, majd átrángattam a mi szobánkba - Elmondod mi történt? - simogattam a haját, az ágyamon ülve. Ő a fejét a mellkasomba fúrta és nem válaszolt - Jó, akkor nem kell... - sóhajtottam nagyot.
- Aludhatok veled? - fúrta zöld szemeit az én íriszeimbe.
- Igen - nyomtam egy puszit buksijára, mire ő felkuncogott és elfeküdt az ágyamon. Egy ideig néztem a húgomat, majd mellé feküdtem. Ő a fejét a vállamra hajtotta, majd hamar elaludt. Aranyos szuszogását hallgatva nyomott el az álom...