If You

Tizedik

-Yongbokie~-Szólt bele a telefonba vidáman Changbin,mire felnevettem. Az első csengésre már fel is vette.

Édes.

-Changbin-Sírtam boldogan,és könnyeim miatt nem tudtam folytatni a mondatomat.

-Úr Isten,mi a baj szerelmem?-Kérdezte meg aggódva,mire éreztem,hogy égni kezd az arcom-Átmenjek?

-Jó lenne-Vallottam be neki-De inkább ne. Túl késő van.

-Tényleg. Miért is vagy fent?-Kérdezte meg elgondolkodva-Netalántán ennyire tetszett a rappem,hogy nem tudsz nem rám gondolni?-Hallottam a hangján,hogy vigyorog.

-Az is,de most nem azért hívlak,nem az a fő ok-Feleltem. Minek is tagadjam le,hogyha igaz?

-Na akkor mi az,mekis rab?-Viccelődött arra utalva,hogy kitiltottak a mekiből.

-Az is a te hibád volt,valami kurva teknős volt a nadrágzsebedben-Mondtam ingerülten,mire drámaiasan beszívta a levegőt.

-FIORELLA?-Kiáltotta kétségbeesetten,mire nem tudtam,hogy sírjak,vagy nevessek-Mit csináltál vele?-Suttogta fájdalmasan,mire megmasszíroztam az orrnyergemet.

-Nem tudom,menj el a mekibe,kérdezd meg,lehet beadták valami árvaházba-Mondtam lassan,kimérten.

-Ha már te ilyen felelősségteljesetlen vagy-Mondta,mire felnevettem,és ekkor jöttem rá,hogy már nem sírok,és eltértünk a hívás témájától.

-Egyébként azért hívtalak,mert beszéltem Jeongin-nel-Váltottam át komoly hangsúlyra,és ajkamat beharapva vártam a fiú reakcióját.

-Komolyan?-Kérdezte meg izgatottan-És hogy van? Minden oké vele?

-Azt mondta,hogy jól van-Feleltem. Belül a szívem közben elolvadt amiatt,hogy Changbin-t ennyire érdekli Jeongin,amikor nem ismerik egymást.

-És megtudtad hol van?-Kérdezett rá bizonytalanul,mire egy mélyet sóhajtottam.

-Nem.

-Aa,bébi ne magad hibáztasd-Szólt lágy hangon. Túl jól ismer,és tudja,hogy mikor mire gondolok-Nem tudom mi volt a beszélgetéskor,de nem baj,majd minden megoldódik.

-Persze-Hagytam rá,mire csak sóhajtott egyet,aztán beállt köztünk egy kis csend-Azt hiszem most leteszlek.

-Aludni kéne,de nem tudlak kiverni a fejemből...-Szólt,mire nem válaszoltam-Nem tudsz róla Felix,de sokkal több vagy annál,mint aminek hiszed magad. Kedves vagy mindenkihez,mindig vidám,és az,hogy hagyod,hogy segíthessenek az nagyon nagy dolog.

-Nem...-Feleltem-Senkit nem hagytam,hogy segítsen,csak téged. Te különleges vagy,ez van. Csak te tudtál nekem segíteni,csak te tudsz felvidítani,csak te vagy az,aki a rosszkedvemkor is szeretett. Ez a nagy dolog.

Teljesen meghatódtam,a szívem ezerrel dobogott,a fiú is csendben mérlegelte a hallott szavaimat.

-Szeretlek-Suttogta,mire én csak elmosolyodtam-Szeretlek Lee Felix.

-Én is szeretlek-Mondtam-Holnap a suliban-És kinyomtam. Habár nem tudtam rá már haragudni,még elterveztem,hogy nem fogom neki adni magam teljesen.

Letettem a telóm,és egy mosollyal az arcomon aludtam el.

***

Reggel amikor felkeltem nem volt olyan jó kedvem. Fáradtnam éreztem magam,hiszen eléggé fáradt voltam.

Amikor a póstaládánkat néztem,találtam egy rajzot magamról,amin épp egy unikornist lovaglok. Changbin aláírása díszelgett az alján,mire elmosolyodtam.