If You

Első

-Jól vagy?-Kérdezte meg tőlem Changbin,mire felnéztem rá. Próbáltam rájönni,hogy miért pont ő akar nekem segíteni,de nem ment. Túl fáradt voltam,és elegem volt mindenből.

Aztán eszembe jutott,hogy vérzik az orrom.

Persze,ez kellett még nekem! Elegem van már mindenből. Úgy lefognak cseszni otthon,ha ezt megtudják! Vagy rosszabb,megint veszekedni fognak...

Hirtelen azt vettem észre,hogy a feketehajú fiú előttem áll.

-Semmi bajom-Motyogtam,majd az orromhoz emeltem a kezemet. Szerettem volna minél előbb a látásteréből eltűnni,ígyis vér ciki volt előtte így mutatkoznom.

A fiú hirtelen levette a pólóját,mire kissé elkerekedett szemekkel néztem kidolgozott felsőtestére. Bezzeg én tiszta kövér vagyok.

-Nem kell, megvagyok-Ellenkeztem egyből,ahogyan átnyújtotta nekem a ruhadabot,és megpróbáltam letörölni a véremet az orromról,de ezzel csak rontottam a helyzeten,hiszen az egész arcom olyan lett.

-De nagyon vérzik-Lépett hozzám közelebb,majd lehajolt,így a szemünk egy vonalba került. Kérdőn néztem az íriszeibe:Mit akarhat? Vajon miért segít nekem? Egyáltalán tudja,hogy ki vagyok?

-Nem kell a segítséged, megoldom magam-Mondtam végül szárazon,megszakítva a szemkontaktust.

A fiú csak bosszúsan forgatta meg a szemeit,és az elutasításommal teljes ellentétben kezdte el letörölni a vért az arcomról.

-Akkor is segítek-Vágta rá,majd miután alaposan letörölgette az arcomat,a pólóját odaszorította. Megcsapott a férfias parfüme,mire pislognom kellett párat.

Hirtelen teljes zavarban éreztem magam. Még nem foglalkozott velem senki nagyon Jisung-on,és Seungmin-en kívül,és ez,hogy pont Ő,a legmenőbb velem foglalkozik elég fura volt.

-Most pedig elmegyünk a védőnőhöz.
-Jelentette ki határozottan. Inkább elvettem tőle a pólót,és magam fogtam oda az orromhoz,remélve mostmár abbahagyja a hősködést,és végre egyedül lehetek,de természetesen ez nem így volt.

Megragadta a kezemet,és óvatosan,mégis határozottan rántott fel a földről. Csodálkoztam a gyengédségén,annak ellenére,hogy külső,és pletykák alapján nem kéne elítélnem.

Időm sem volt arra,hogy ellentmondjak neki,nemes egyszerűséggel belémkarolt,és húzni kezdett,gondolom a suliorvoshoz.

-Egyébként nem szeretnél bemutatkozni?-Kérdezte meg tőlem,majd szemeit rámszegezte,mire én csak gondolatban megforgattam enyémeimet.

Nekem nincs energiám ehhez. Nem igaz,hogy senki sem tudja felfogni,hogy egyedül is képes vagyok mindent megoldani! Senkinek semmi köze nincs az én életemhez!

-Lee Felix-Mormogtam a szemeimbe nézve. Tessék,itt a bemutatkozás.

Tudom,hogy megkéne kérdeznem az övé mi,de nem érdekel,és amúgy is tudom.

-Én Seo Changbin vagyok-Hallatszott a hangján,hogy kissé erőltetett kedvességgel szólt.

Nem csodálkozom egy bunkó paraszt vagyok.

-Nem kérdeztelek-Morogtam oda,mire ő csak hangosan felsóhajtott.

Az út további részén nem beszéltünk,aminek iszonyúan örültem. Végre egy kis csend.

Amint odaértünk a védőnőhöz a fiú bekpogott,majd rámnézett. Felvont szemöldökkel néztem vissza rá,de ő csak bámult.

Van valami az arcomon,vagy mi?