If You

Tizenegyedik

Felfújt arccal közeledtem kettősük felé.

El sem hiszem,hogy ez történt! Elegem van mindenből!

A hirtelen adrelinlöket miatt gyorsan dobogó szívvel,és a düh miatt magas vérnyomással értem oda hozzájuk.

Changbin ijedt arcot vágott,és nagyon bűnbánó is volt. Szegénykém olyan cuki volt,hogy meg tudtam volna zabálni,viszont amikor Hyunjin-re néztem...Szokásaim,és természetem ellenére úgy éreztem meg tudnám ütni.

-Te!-Saját magam is megdöbbentem a hangnemen,de aztán hagytam,hogy jöjjön,ami jönni akar-Na elmész te a picsába! Tudod mennyi mindenen mentem keresztül?-A végét már szomorú arccal mondtam,hiszen eluralkodtak rajtam az érzéseim.

-Nem érdekel-Jelentette ki Hyunjin,mire összevontam a szemöldökömet,és éreztem,ahogy a levegővételeim szaporábbak lesznek.

Gyerünk Felix meg tudod csinálni!

És csatt. Megpofoztam Hwang Hyunjin-t. Én!

-Dik, ez a gyerek ilyet is tud?-Kérdezte meglepetten Hyunjin,mire felszegett állal pillantottam rá.

-Képzeld, tudok!-Löktem meg,hiszen az adrelarin még mindig a testemben volt,hangosan dübörgött tőle a fülem,és teljesen felbátorodtam.

-Nyugodj meg bébi, az ágyba legyél ilyen vad-Lépett mellém Changbin,és magáhozhúzott. Mondatával elérte hogy ne csak az arcom,hanem még a füleim is égjenek.

Miért ilyen kanos,az ég szerelmére!?

-Changbin, te tényleg őt választod helyettem? Nem belém vagy szerelmes évek óta? Miben jobb ez a fiú nálam?-Kiabálta Hyunjin,mire ledöbbentem.

Miért kell ennek kiabálni? Meg amúgy is,miért nem megy el valahova máshova hisztérikázni? Ez van,eddig nem élt a lehetőséggel,az már elúszott.

Changbin az enyém bics.

A fiú végighúzta a kezét a karomon,majd összekulcsolta ujjainkat. Eddig is megérintett már,de ebben a helyzetben sokkal érzékenyebb lettem rá.

-Először is: Jobb ember mint te. Törődött velem akkor, amikor szomorú voltam és más éppen az új barátnőjével volt. Megnevettet, pedig neki még nehezebb volt akkor, mint nekem. Őszintén mosolygott rám, amikor szükségem volt rá, megölelt. Másodszor pedig: igazán szeret engem és nem csak baszni akar velem-Fejezte be. A szemeim könnyesedni kezdtek már nem is láttam Hyunjin reakcióját,de őszintén nem is nagyon érdekelt.

Changbin engem szeret,csakis engem,és ez...Egyszerűen olyan csodálatos érzés!

Changbin hirtelen letérdelt elém,mire nekem akaratlanul is olyan dolog jutott az eszembe,aminek nem kellett volna

-Ne itt szopj le!-Csúszott ki a számom,mire teljesen elpirult. Istenem,milyen édes látvány!

Úgy megcsípkedném az arcát!

-Yongbokie, nem is azt akartam, csak...izé meg akartam kérdezni, hogy lennél-e a pasim-Motyogta,mire legszívesebben felkuncogtam volna,de aztán eljutottak az agyamig a szavak melyeket kiejtett azokon a tökéletes ajkain.

-Binie...-Nem tudtam mit tenni,sírni kezdtem,annyira boldog voltam-Leszek a pasid.

Ezzel boldogan felállt,majd magáhozhúzott. Beszippantottam az oly jól ismert illatot,ami már egy pillanattal az eltűnése után hiányzik. A Changbin illat,amit mindennél jobban imádok,és a legjobb az,hogy az enyém volt. Senki másé.

A fiú megfogta a kezemet,majd elindultunk,gondolom hozzá. Mosolyogva néztem rá.

Végre az enyém.