If You

Tizenkettedik

-Yongbokie~-Hallottam meg Changbin hangját,mire csak nyöszörögve mégjobban hozzábújtam,hiszen olyan jól aludtam-Nemsokára megérkezünk-Ezzel sem tudott rávenni,hogy kinyissam a szemem,de aztán egy puszit nyomott a fülembe,mire kuncogva ültem fel.

-Szia-Köszöntem neki,mire ő csak elmosolyodva biccentett egyet.

-Jól aludtál?-Kérdezte meg,mire én csak bólintottam,és kinéztem az ablakon. Már nagyon régen jártam Sydney-ben,viszont ismerős volt. Akkor költöztünk Korea-ba,amikor én hetedikbe,Inie pedig hatodikba ment. Teljesen random ötlet volt,szerencse,hogy otthon előtte beszéltek nekünk koreaiul-Min gondolkozol ennyire?

-13 éves korom óta nem jártam itt. Nem tűnhet olyan sok időnek ez az öt év,de nagyon hiányzott már-Feleltem ránézve,mire csak megsimította az arcomat,majd hozzámhajolva arra,majd az orromra,végül pedig a számra adott egy puszit.

Olyan aranyos!

Ezek után kézenfogva vártuk,hogy leszálhassunk. Már este volt,úgyhogy Changbin azt mondta egy szállásra fogunk menni,és csak másnap fogjuk meglátogatni Jeongin-t,Chan pedig tudja a pontos címet,ahol van.

-A,de hiányzott már-Nézett körbe Chan,miután leszálltunk. Erre csillogó szemekkel néztem rá,hiszen nem tudtam,hogy ő is Sydey-ben lakott.

-Nekem is-Mosolyogtam rá,amit ő viszonzott. Ezek után elindultunk,és fogtunk egy taxit. Nem volt olyan sok cuccunk,úgyhogy azt be tudtuk pakolni a csomagtartóba.

Éppen szálltam volna be a sárga autóba,amikor megbotlottam,és konkrétan Changbin ölébe fejeltem.

-Már hiányzott a bénáskodásod-Nevetett zavartan Changbin,amikor felkeltem,majd leültem mellé,a másik oldalán Chan foglalt helyet-Semmi baj,Bokie~

-Szerelmeseknek hátul csitt,elakarom igazítani a taxi sofőrt-Szólt hátra apukám,mire elpirultam,Changbin pedig csak édesen felnevetett.

-Olyan rossz rátok nézni-Sóhajtotta Chan-Alig várom,hogy találkozzak Jeongin-nel.

Erre nem válaszolt egyikünk sem,Changbin csak a combomra simított,mire csak a vállára hajtottam a fejem.

Körülbelül tízpercnyi út után odaértünk a szálláshelyre,és becuccoltunk. Szerencsére Changbin,és én egy szobában voltunk,bár volt egy olyan érzésem,hogy ez nem egyszerű véletlen.

-Ú,de fáradt vagyok-Ültem le az ágyra,míg Changbin pakolászott.

-Á,pedig arra gondoltam elmehetnénk valami puccos helyre enni-Nézett rám,mire én is visszanéztem rá.

-Attól még elmehetünk-Jelentettem ki,mire szomorkásan megrázta a fejét.

-Nem,hogyha fá...-Nem hagytam,hogy befejezhesse a mondandóját.

-Nem,menni szeretnék-Jelentettem ki,mire kuncogva odasétált hozzám,majd lehajolt,hogy arcaink egy vonalba legyenek. A térdemtől egészen a combomig felsimított,és mosolyogva dörgölte orrát az enyémhez,mire én az ajkaira tapadtam,hogy egy lassú,érzelmes csókot válthassunk.

Miután elváltunk a fiú megfogta az arcomat,majd adott annak a két oldalára puszit,majd végül egyet az orromra is,mire elkuncogtam magamat.

Olyan édes,hogy ilyen romantikus!

-Mi van veled?-Kérdeztem meg,amikor Changbin csak nézett engem bamba képpel-Egész romantikus vagy.

-Tetszik?-Mosolyodott el,miközben hüvelykujjával megsimította a felsőajkamat,erre pedig sóhajtottam egyet.

-Igen-Jelentettem ki,majd még egy gyors puszit nyomtam ajkaira,és arrébb löktem-De most akkor készülődjünk!

-Oké-Borzolta össze a hajam,mire gyilkos tekintettel néztem rá,de ő csak felkuncogott.