If You

Tizennegyedik

Chan rámnézett,mire én csak nyeltem egyet,és elengedve Changbin kezét az ajtóhoz sétáltam,és becsöngettem. Várnunk kellett,mire egy férfi ajtót nyitott.

Egyből felismertem őt. Anyukám barátja volt,akihez sokszor átment takarítani,akit a nő apukám miatt ismert. Csak nem értettem,hogy Korea után miért van hirtelen itt,aztán leesett.

Hátranéztem apára,aki csak idegesnek tűnt,de mutattam neki,hogy majd én elrendezem.

-Szia-Nézett rám. Nem nagyon ismert fel,hiszen én mindig úgy rendeztem,hogy ne találkozzunk-Ki vagy?

-Tehát igaz-Teltek meg könnyekkel a szemeim,és éreztem,ahogy a pulzusom az egekbe szökik-Te rohadék.

-Ho,álljunk meg egy percre,azt sem tudom ki vagy!-Mondta döbbenten,és egyből mérges lett-És hogy mersz egy idősebbet csak úgy lerohadékozni.

-Sophie-t keresem-Szólítottam anyámat a nevén-Bizonyára itt van.

-Miért keresed?-Kérdezte meg szórakozottan,majd végignézett rajtam-Ki vagy te?

-Lee Felix vagyok,a fia-Jelentettem ki,mire nagy szemekkel nézett rám. Ekkor hirtelen egy kiáltás hallatszott,ami tudtam,hogy kié.

-Jeongin!-Kiáltottam a férfi hátamögé belesve,de nem láttam semmit. Chan hirtelen mellettem termett,majd olyan erővel lökte félre a férfit,hogy az eldőlt,így a nyitott ajtón be tudtunk menni a házba.

-Nem!-Kiáltotta Jeongin,és láttam,ahogy leszalad a lépcsőn. Amint megpillantott,ledermedt,és ez elég volt ahhoz,hogy anyám beérje,és egy jó erős tockost vágjon le neki.

-Hagyd abba!-Szóltam rá,mire felnézett,és szemében döbbenet tükröződött.

Ekkor kinyílt az ajtó,és a férfi-név szerint Joomin-bejött,és gyorsan utat tört magának négyünk között,majd anyámhoz és Jeongin-hoz ment.

-Mit kerestek itt?-Nézett rám,és apára,mire mi összenéztünk. Chan,apa,én,Changbin. Ilyen sorban álltunk egymás mellett-Mit kerestek itt?-Kiáltotta.

-Mi csak Jeongin-ért jöttünk-Próbált apa higgadt lenni,majd lenézett az öcsénkre-Mert ezt nem teheted meg,hogy úgy elviszed,hogy azt sem tudjuk hol van.

-Az én fiam-Vágott vissza a nő. Próbáltam türelmes,és higgadt lenni,de a nővel szemben egyszerűen nem ment.

-Sophie,csak had jöjjön velünk Jeongin,és békénhagyunk-Mondtam,mire a nő csak válaszul felnevetett.

-Jeongin-nek itt kell lennie-Jelentette ki Joomin.

-Miért is?-Kérdeztem meg idegesen,mire valaki megfogta a kezem. Changbin volt az,erre pedig kicsit lenyugodtam.

-Mert,és kész. Én vagyok az anyja,és jogom van dönteni a sorsa felől-Jelentette ki az anyám.

-Igen,de én pedig az apja vagyok,úgyhogy nekem is van beleszólásom-Jelentette ki apa,én pedig csak bólogattam,hogy ez így van.

-Az apja?-Nevetett fel Joomin,mire kissé meglepődtem.

Most miért nevet? Mi olyan vicces?

-Elnézést uram,de magának nem kéne beleszólnia,és semmi vicces nincs a helyzetben-Hallottam meg Chan feszült hangját.

-Inkább neked nincs beleszólásod,idegen-Nézett rá csúnyán anyukám-Nem is értem mit keresel itt,te korcs.

Oldalra néztem,és Changbin már épp nyitotta volna a száját,hogy megvédje a barátját,de helyette Jeongin szólalt meg.

-Ha tudni szeretnéd,ő a pasim-Jelentette ki,mire anyám döbbenten nézett rá-Igen,vele járok.

Ekkor a nő keze csattant volna a fiú arcán,de egy hang megállította.