If You

Negyedik

Amint a szemébe néztem nem tudtam eldönteni,hogy mi baja lehet. Pislogtam egyet,majd Jeongin-re néztem,aki békésen feküdt a vállamon.

Visszanéztem a fiúkra,már Chan is minket nézett,én pedig felvontam a szemöldököm,hogy mi van.

Changbin hirtelen felpattant,majd gyors sebességgel felénk jött,mire kissé megijedtem.

Mit akarhat ez?

Végül levágta magát mellém,majd kezeivel átölelte az oldalam,és ő is a vállamra tette a fejét,mire én csak pirulva néztem rá.

-Hé! Szállj le a tesómról!-Szólalt meg Jeongin,mire Changbin gyerekesen nézett rá.

-Nyem-Jelentette ki,erre pedig felkucogtam,ők meg csendben maradtak.

Chan battyogott oda hozzánk,mire mi szorítottunk neki helyet. Így elég közel kerültem Changbin-hez,ami egyáltalán nem volt kényelmetlen,vagy zavaró,úgy éreztem,mintha természetes lenne.

-Szeplős-Biccentett oda nekem,majd az öcsémre vezette a tekintetét,és elmosolyodott-Cukifiú.

-Ya!-Szóltam rá,mire felkuncogott,én pedig megforgattam a szememet,aztán sóhajtottam egyet-Mindenből elegem van.

-Nekem is-Szipogott Changbin,mire fogtam,és elkezdtem simogatni a fejét,mire ő is sóhajtott-Miért ilyen igazságtalan az élet?

-Azt valaki nekem is elárulhatná-Motyogta Jeongin fáradtan,és én ekkor rájöttem,hogy még mindig nincs hova mennünk.

De várj,itt van Changbin.

-Changbin~-Szólaltam meg aranyos hangon,mire a fiú olyan tekintettel nézett rám,mintha átlátna rajtam.

-Mit akarsz?-Kérdezte egy szemforgatás után,mire elővettem a bociszememet.

-Légyszi,légyszi engedd meg,hogy egy átmeneti időre Jeongin-nal hozzád költözzünk!-Erre az említett felkapta a fejét,majd kíváncsian nézett Changbin-re.

-Én...-Kezdte,de közbevágtam.

-Nagyon légyszi,kérlek szépeeen-Lebiggyesztettem az ajkaimat.

-Hát én...-Kezdte újra,de nem tudta befejezni miattam.

-Könyiiii~-Nyivákoltam,mire kissé ideges lett.

-Te fogyaték,hadd mondjam már végig!-Mondta keményen,mire én vigyorogva néztem rá-Én megengedném,de a szüleim nem biztos,és amúgy sem jó ötlet.

-Mindkettő megengedné-Szólt Chan,mire felvontam a szemöldököm. Changbin erre amolyan 'kinyírlak' szemmel nézett rá,én pedig elszomorodtam.

-Ennyire nem szeretnéd?-Kérdeztem szomorúan,mire sóhajtott egyet.

-Én nagyon szeretnék segíteni nektek,de nem tudom jó ötlet-e-Válaszolta a fiú,mire én átváltottam.

Tudok ám fenyegetőzni is.

-Tudok ám a piszkos dolgaidról-Mosolyodtam el gonoszan,mire kissé pánikolt arccal nézett rám.

-M-miről beszélsz?-Kérdezte meg halkan,mire én az ujjammal megböktem az orrát.

-Hát az ágyad alatti dologról,te butus-Csettintettem a nyelvemmel,mire eltátotta a száját.

-Eszmeráldára gondolsz?-Kérdezte meg röhögve Chan,mire én is elnevettem magam,ő pedig a tenyerébe temette az arcát-Eszmi~

-Eszmeráldá? Azt a sorozatot én is szeretem-Szólalt meg az öcsém,mire úgy néztem rá mintha szellemet láttam volna.

-Akkor ciki nem cuki vagy-Nevette ki Chan,mire csak megsértődötten nézett az idősebbre.